Mennyit ér, ha néhány amerikai harckocsi áthajt a hagymaföldemen? Mennyit, ha kilövik a vemhes tehenem? Mivel lehet egy örökké bicegő lábat kompenzálni? És ha robbantásban elvesztem a feleségem és hat gyerekem?
Bármenyire hátborzongató is belegondolni, a háborúban nemcsak a felszerelés, élelmezés költségét vagy a katonák bérét lehet pontosan beárazni, hanem mindenféle kárt is, amelyet az országban harcoló külföldi csapatok okoznak. Legyen az egy eltulajdonított dzseki, betört mecsetablak, elpusztult nyáj vagy öt sebesült gyerek. Az Egyesült Államokban 1942-ben fogadták el azt a törvényt, amely lehetővé tette az amerikai hadsereg számára, hogy kártérítést fizessen az általa okozott veszteségekért a civileknek. Eredetileg csak abban az esetben járt pénz, ha a kár nem harci cselekmény, hanem valamilyen véletlen folytán következett be, de egy évtized alatt a politikai érdek felülírta a jogszabályt.
A jóvátétellel könnyedén meg lehetett nyerni a helyi lakosság rokonszenvét, így a koreai háborúban a védelmi minisztérium sorra engedélyezte a „részvétnyilvánító kifizetéseket” abban az esetben is, ha a harcok során érte veszteség a helyieket. Ez az idők során annyira fontos részévé vált az amerikai hadviselésnek, hogy egy 2009-es, katonáknak szóló kézikönyv már a „fegyverarzenál részeként” emlegette a pénzt.
Az ’50-es évekhez képest annyi változás történt a segítségnek álcázott propagandapénzek osztogatásában, hogy ma már egyre többször kerülnek nyilvánosságra a pontos összegek. Vagy az újságíróknak és civil szervezeteknek sikerül az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva kiperelni a Pentagontól az adatokat, vagy a védelmi minisztérium dolgozói szivárogtatnak ki információkat.
Legutóbb a The Intercept oknyomozó amerikai hírportálnak sikerült a hadügyminisztériumot rákényszerítenie arra, hogy megossza a 2003 és 2013 között Afganisztánban kifizetett kártérítések adatait.
Ennek alapján a fenti kérdésekre az alábbi válaszokat adhatjuk:
484 dollárt (133 500 Ft) fizettek egy Logar tartományban élő földművesnek, mert a koalíciós erők harckocsija áthajtott a frissen felszántott krumpli- és hagymaföldjén;
674 dollárt (186 000 Ft) kapott Langham tartomány egyik gazdája, mert kilőtték a vemhes tehenét;
11 064 dollárral (3 053 000 Ft) kárpótoltak egy hatéves kisfiút Parwanban, mert egy páncélozott kocsi elgázolta;
70 000 dollárt (19 320 000 Ft) adtak egy paktiyai férfinak, mert felesége és hat gyereke meghalt egy hadművelet következtében;
57 dollárt (15 700 Ft) ért a dzseki, amit egy amerikai katona vett el Kabulban;
106 dollárért (29 000 Ft) üvegeztethettek be nyolc mecsetablakot Logarban;
2226 dollárral (614 000 Ft) kártalanították azt a férfit, akinek egy rakétabecsapódásban elpusztult 21 birkából álló nyája és megsebesült öt gyereke.
Az amerikaiak átlagosan 3426 dollárt (945 500 Ft) fizettek egy halálesetre. Ez egyfelől bőkezű adománynak tűnik egy olyan országban, ahol 2500 dollár (690 000 Ft) körül mozog egy évi átlagkereset. Azonban, ha a társadalmi hagyományokat is figyelembe vesszük, kicsit árnyaltabbá válik a kép. Afganisztánban rendszerint a férfi tartja el a családot, és ha ő meghal, akkor valamelyik fivére vagy sógora köteles az özvegyről vagy a gyerekekről gondoskodni. Így az is megtörténhet, hogy a családfőnek 15 embert kell eltartania.
De ilyen helyzetben nem sokáig tart az éves átlagkereset. Ugyanakkor a jogvédő szervezetek és az amerikai hadsereg viszonyában példátlan módon az előbbiek jó dolognak tartják a gyakorlatot, még akkor is, ha a Pentagon nem önzetlen emberszeretetből utalja ki a kártérítéseket.
A legnagyobb összegű jóvátétel a már említett anya és hat gyereke halála után folyósított 70 ezer dollár (19 320 000 Ft) volt. A legmagasabb egy főre jutó kártérítés pedig 15 ezer dollár (4 140 000), amivel apja elvesztéséért kárpótoltak egy Langham tartománybeli férfit. A fent említett átlag pedig úgy jöhetett ki, hogy a végösszeg igencsak tág keretek között mozgott: volt olyan család, amelynek mindössze 100 dollárt (27 600 Ft) fizettek egy rokonuk elvesztéséért, és olyan is, amelynek ezreket.
A nőnemű vagy alacsonyabban képzett hozzátartozókért rendszerint kevesebbet fizettek az amerikaiak. Ugyanakkor tartományonként is hatalmasak voltak az eltérések, mivel a kárigénnyel foglalkozó parancsnok vagy a kontingenssel tartó jogász belátásán múlt, mennyit ítélt a családnak.
Még egyet csavar a történeten, ha hozzátesszük:
az amerikai állam átlagosan 100 ezer dollárral (27 600 000 Ft) támogatta a háborúban elesett katonái családjait, amit a rájuk kötött biztosítás további 400 ezer dollárral (110 400 000 Ft) egészített ki. (Csak egy apró megjegyzés: a magyar állam nem köt hasonló kiegészítő biztosítást az Irakba induló magyar katonákra.)
Brit és dán lapoknak is sikerült hosszas utánajárás után hasonló listát szerezniük a saját kormányuk részvétnyilvánító kifizetéseiről. Kerestük a magyar Honvédelmi Minisztériumot, de lapzártánkig nem érkezett válasz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!