Megkérdeztük...Dióssy Klárit, a közmédia műsorvezetőjét, az egyéves Máté anyukáját
– Tizenegy éve elveszítette az akkor négy és fél éves kislányát, Adélt, aki leukémiás volt. Egy éve azonban ismét édesanya, kisfiát, Mátét 42 évesen hozta a világra. Hogyan dolgozta fel a tragédiát?
– Meg kellett tanulnom együtt élni a kislányom elvesztésével, és tudomásul venni, hogy ő mindig az életem része marad. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és amióta a kisfiunk megszületett, még inkább előjönnek az Adéllal kapcsolatos események, érzések. Mindennap küzdök, hogy Máté ne vegye ezt észre, s bár nem hasonlítom egymáshoz a két gyereket, a régi emlékektől gyakran könnybe lábad a szemem. Igaz, csak féltestvérek, hiszen az édesapjuk más, mégis sok hasonlóságot látok bennük. Mindkettőjük térdén van egy kis vágás, ahogyan nekem is van egy heg térdmagasságnál. Máté amúgy azért kapta ezt a nevet, mert ajándékot jelent.
– Milyen volt a második terhessége?
– Nehezebb volt, mint az első. Az első hónapokban nagyon rosszul voltam, infúziót is kaptam. Féltem, nehogy baj legyen. Sokat jelentett, hogy a párom mindenben segített, biztatott, és végül egy nagyon szép, apás szüléssel jött világra a kisfiunk, egy olyan baba-mama barát kórházban, ahol szinte folyamatosan együtt lehettünk hármasban.
– Mik az előnyei, hátrányai a negyven feletti anyaságnak?
– Higgadtabb és tapasztaltabb vagyok, s mivel a két gyermek születése között több mint 15 év telt el, közben megszoktam, hogy a magam ura vagyok. A kislányom elvesztése után a munkába menekültem, szinte egész nap dolgoztam, szerkesztettem, riporterkedtem és műsort is vezettem a Ma reggelben és a Családbarátban. Máté születésével viszont ismét meg kellett szoknom, hogy nem én, hanem a gyerek és az ő igényei alakítják a menetrendet. Nehezen jöttem bele a kevés alvásba és hiányzott a tévés munka, a közösségi lét és több barát. Mostanában már jövünk-megyünk, és megvolt az első olyan éjszaka is, amit végigaludtunk. Ősztől pedig várhatóan „visszaszivárgok” a képernyőre.
– Mit tanult eddig a kisfiától?
– Ránézek, és mintha azt mondaná: anya, itt vagyok, minden rendben lesz. Azt tanultam, hogy hinni kell önmagunkban, és észre kell venni a jeleket. Adél július 27-én hunyt el, Mátéval július 27-én kezdtem vajúdni és 28-án született. Máté egy szeretetgombóc, elolvadok tőle, ha csak ránézek, pláne, amikor megölel és összekulcsolja a húsos kis kezeit a nyakam körül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!