Összegyűlni látszik az a tízezer nyilatkozat, amelyre a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek szüksége van ahhoz, hogy harmadszor is a parlament elé állhasson egyházzá nyilvánítási kérelmével. Ennyien adták nevüket és személyes adataikat a vallásszabadság ügyéhez.
Az a több ezer ember, aki az elmúlt hónapban hitelesen, a nyilvánosság előtt is vállalta a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséghez (MET) való kötődését, az nem arról nyilatkozott, hogy a vallások világában mely irányzat kizárólagos követője, hanem hitet tett a rasszizmus és mindenfajta kirekesztés elutasítása, valamint a szegénység által sújtottak, illetve az elvitathatatlan emberi jogok, így a vallásszabadság mellett is. Ezek ugyanis egyházunk legfontosabb dogmái közé tartoznak – mondja Iványi Gábor lelkész, aki hittársaival három éve harcol azért, hogy visszaszerezze a MET egyházi státusát, amelyre előtte 30 éven át jogot formálhattak. Az elmúlt bő három évtizedben nemcsak több ezer hívük lett (a 2010-es adóbevalláskor mintegy 8000-en rendelkeztek a javukra!), de szerteágazó karitatív tevékenységük pótolhatatlanná vált a szociális területen. Ott voltak és vannak mindenhol, ahol reménytelen szegénység és esélyegyenlőtlenség mutatkozik, segítő kezet nyújtanak azoknak, akiket más a tekintetével is kerülne. Azzal, hogy nem tarthatnak igényt az egyházaknak adható 1 százalékokra és kiegészítő támogatásokra, egész intézményhálózatuk működtetése került veszélybe: azaz több ezer mélyszegénységben élő gyermek és hajléktalan ellátása.
Mindez azonban csöppet sem érdekli a törvényhozókat, három éve azon munkálkodnak, hogy Iványiékat „betiltsák”. Talán azt gondolták, hogy az új egyházi törvénnyel egy csapásra eltüntethetik őket a színről, de a MET tagjai és szimpatizánsai bosszantóan szívósnak tűnnek. Így kerülhettek mindnyájan egy méltatlan küzdelem szereplőivé, mely – mint Iványi Gábortól mondja – nemcsak egy kívülállónak tűnhet követhetetlennek, hanem az is. A 2011-ben hozott új egyházi törvény 32 egyházat ismert el, a Magyarországi Evangéliu mi Testvérközösség viszont, jóllehet, nagyobb múlttal és több hívővel rendelkezett, mint a bejegyzett egyházak többsége, elveszítette státusát. Bár minden újonnan támasztott követelménynek megfeleltek, a parlament – amely Magyarországon 2011 óta meghatározhatja, hogy mi egyház és mi nem – a második körben is elutasította bejegyzési kérelmüket. Időközben az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte az egyházi törvényt (ahogyan a Velencei Bizottság is), így visszaállította a MET egyházi státusát, a kétharmados kormány erre alkotmánymódosítással felelt. Most, a harmadik körben azt támasztották az egyházzá válás feltételéül, hogy a „jelentkező” tízezer gyülekezeti tagot tudjon felmutatni, amellyel a már bejegyzett egyházak közül is az első öt rendelkezik csupán. Még ha össze is gyűlik elegendő nyilatkozat, formai aggályokat támaszthatnak (hiszen azt nem kötötték ki előre, hogy hogyan igazolják a taglétszámot), de tényleges indoklás nélkül is elutasíthatja újra a kérelmet a parlament, hiszen ahogy állítólag Lukács Tamás kereszténydemokrata képviselő nyilatkozta: egyházzá válni nem jog, hanem kegy.
Bár kiderülhet, hogy tízezer hívő felmutatása sem avat egyházzá egy szervezetet, egy kérdést azonban megkerülhetetlenné tesz. „Van ebben az országban tízezer olyan ember, aki a listázások korszakában is a nevével, adataival vállalta, hogy a vallásszabadság és egyéb elvitathatatlan emberi jogok hívei – hangsúlyozza Iványi Gábor. – Köztük van az a 96 éves néni, akinek már csak az Örökkévaló és én tudjuk a nevét, egykori miniszter, és nagynevű művész is, ők nekünk mindnyájan ugyanolyan fontosak. És ha mi elbukunk, ez a csoda akkor is megmarad: hogy a szolidaritás hitvallása ennyi embernek fontos volt.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!