Hiába jelent meg a Magyar Közlönyben az első három képlet, amelyek arra szolgálnak, hogy a bankok kiszámolhassák, mekkora összeg jár vissza a devizahiteleseknek az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések tisztességtelensége miatt, egyáltalán nem tisztult a kép. Ráadásul ezek a képletek egyelőre csak az legegyszerűbb esetekben alkalmazható számítási módok.
Hogy miért kellett három képlet?
Nos, a jegybank elnöke ezzel a közel ezermilliárd forintos veszteségen osztozó bankok mozgásterét növelte, hogy mérsékelje a banki elszámolási rendszerek eltéréseiből adódó káoszt. Elvileg a háromféle számításnak ugyanazt az eredményt kell adnia, ám a pénzintézetek választhatnak, hogy melyik eljárást követik. Nyilván azt, amelyik jobban illeszkedik az elszámolási rendjükhöz.
Nem nehéz kitalálni, hogy a komplikáltabb esetekre vonatkozó képletek a mostani háromnál csak bonyolultabbak lesznek. A banki ügyfelek még egyetemi diplomával sem remélhetik, hogy érdemben hozzászólhatnak a húsukba vágó számításhoz. A kiszolgáltatottságuk tehát nem csökken.
Legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem köt a kárukra háttéralkut a bankokkal, takarékszövetkezetekkel. Mindenesetre egyelőre tarthatónak látszik az a korábbi szakértői vélemény, hogy egy átlagos devizahiteles tőketartozása ötödével, míg a törlesztőrészlete negyedével csökkenhet.
Továbbra is azt mondhatjuk: ahogyan az árfolyamgát sem védte a tényleg bajba jutott devizahiteleseket, ebbe a „képletes” mentőcsónakba sem kapaszkodhatnak majd azok, akik valóban fuldokolnak a forintgyengülés miatt akár kétszeresére is emelkedett törlesztőrészlettől.
Már a jó adósok képletei is annyira bonyolultak, hogy szinte lehetetlen megérteni azokat...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!