Megszólalásig hasonlítunk

Ül! Fekszik! Fordul! Talicska! Inkább így, elnyújtott véggel: talicskaaa. Enyhén gügyögve, többször ismételve, ahogyan a kutyát dicsérjük, amikor hibátlanul apportíroz: okoooos, ügyeees, talicskaaa. Az eb pedig érti és csóvál és büszke. Várja a jutalmat, hiszen okos és ügyes és szeretetre méltó. Ráadásul talicska. Dr. Andics Attila agykutató, az ELTE Etológia Tanszékének és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának munkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia egyik Lendület-kutatócsoportjának vezetője szerint a kutyák egyértelműen képesek rá, hogy felismerjenek adott hangsorokat.

Ennek megfelelően ma már nem az a kérdés, hogy akkor is tudja-e, mit jelent például az „ül!” vezényszó, ha nem keményen, nyomatékosítva és egyre hangosabban mondjuk neki, hanem hogy képes-e mindarra, amire az ember. Azaz, hogy odafigyeljen a hallott hangsorra, valamilyen egyezmény alapján jelentést tulajdonítson neki, elraktározza a memóriájában, és később az intonációtól elkülönítve is értelmezze. Márpedig a legutóbbi kutatások, melynek során Andics doktorék a világon elsőként vizsgálták, miképp dolgozza fel a kutyák agya az emberi beszédet, arra engednek következtetni, hogy bizony nemcsak az számít, milyen hangsúllyal mondjuk, amit mondunk, hanem az is fontos, milyen szavakat használunk. Ha például elégszer ismételjük melegséggel a hangunkban, hogy talicska, esetleg még egy kis buksisimogatást és némi jutalomfalatot is adunk mellé, a kutya villámgyorsan megtanulja, hogy a talicska annyit tesz: „jaj, de okos vagy!”. Szövegkörnyezettől függetlenül.


Van szókincsük

A Science hasábjain nemrégiben megjelent Andics-tanulmány szerint a kutyák épp olyan mechanizmus alapján ismerik meg, később pedig fel a szavak jelentését, mint az emberek. Az emberi agy területei között létezik egy jól elkülöníthető munkamegosztás.

A szavak jelentésének feldolgozása elsősorban a bal agyfélteke dolga, míg a hanglejtés értelmezése inkább a jobb féltekéhez köthető. Az emberi agy nemcsak arra képes, hogy elkülönítse, mit mondunk és hogyan, hanem integrálni is tudja a két típusú információt. Ezek együtt adják a beszéd értelmét. Ha igaz, hogy a kutyaagy is ezt teszi, az arra utal, hogy a szavak feldolgozását támogató, idegi természetű mechanizmusok már sokkal korábban kialakultak az evolúció során, mint azt eddig gondolták. Ráadásul nem csak az emberi agyra jellemzőek! Vagyis, ha életük során elég gyakran hallanak emberi beszédet házi kedvenceink, agyukban komplett szókincs kezd kialakulni. Jelentéssel együtt. Még egy beszédre képtelen, nem főemlős faj esetében is.

Csak épp lehet, hogy számukra a talicska nem azt jelenti, hogy talicska.

Mert nem arra tanítottuk meg. A kutya egyébként kifejezetten hálás vizsgálati alany, arra is képes, hogy percekig mozdulatlanul tűrje, belekényszerítik egy fMRI-készülékbe. Sőt némi kutyacsemege és egy picivel több elismerő paskolásért cserébe önként és csaholva fekszik fel a kísérleti ágyra. Többnyire hónapokba telik betanítani rá, hogy ha nyugton marad 2-3 percre, csurran-cseppen valami a kutya-Kánaánból, de ha van mellette egy másik, tapasztalt kísérleti kutya, akivel féltékenyé tehető, hetekre csökkenhet a tanulási idő.


Értik a dicséretet

A Lendület-programban tizenhárom családi kutyát tanítottak meg arra, hogy fülhallgatóval a fejükön, teljesen mozdulatlanul, gépbe zárva hallgassák, amint a kiképzőjük szerencsés esetben a gazdájuk mindenféle cukiságot duruzsol a fülükbe. Dicsérő szavakat, dicsérő, illetve semleges hangsúllyal, valamint számukra jelentés nélküli kötőszavakat, szintén dicsérő és semleges intonációval. Az agyi aktivitásvizsgálat egyértelműen azt mutatta, hogy a kutyák is a bal agyféltekéjüket használják a számukra értelmes szavak feldolgozására, teljesen függetlenül az intonációtól.

Andics és munkatársai azt is megfigyelték, hogy a szóbeli dicséret aktiválta ugyan a kutyák jutalomközpontját – azt a jobb agyféltekei területet, ami az embernél az örömszerző ingerekre, evésre, szexre, szép zenére kapcsol be –, de csak akkor, ha a dicsérő jelentésű szavakat dicsérő hangsúllyal együtt hallották. Ha csak az egyik vagy csak a másik volt dicsérő, akkor nem. Vagyis a kutyák nemcsak, hogy el tudják különíteni azt, amit mondunk, attól, ahogyan mondjuk, de arra is képesek, hogy a kettőt kombinálva társítsanak jelentést a hallottakhoz. Ez a jelenség is nagyon hasonló ahhoz, ahogy az emberi agy működik, ezért a kutatók egy olyan ősi beszédfelismerési képesség meglétét pedzegetik, mely lényegében fajtafüggetlen, és magához a beszédképességhez sincsen köze. Vagyis nagy valószínűséggel az az élőlény is képes értelmezni az emberi nyelvet, aki képtelen rá, hogy megszólaljon.

Emberi nyelven. Feltételezésüket azonban még meg kell támogatni egy olyan faj vizsgálatával is, amelyik nem élt az elmúlt 30 000 évben folyamatosan az ember mellett. Így jött a képbe a disznó!


A malac a legideálisabb kísérleti nyúl

Nevelhető, válaszkész, és az etológiai kutatások egyre inkább azt mondják róla, okos. George Clooney és még vagy egy tucat tengeren túli sztár esküszik rá, hogy bármelyik kutyát lepipálja. Igazi családtag, és még a szőre sem hullik. Legalábbis nem annyira, mint egy kutyának, ami nem utolsó szempont, ha az ágyunkba engedjük Miss vagy Mister Röfit.

Márpedig a törpe kedvenc máshol nem aludhat – állítólag nem bírja a csiki-csukit. Ha már egyszer oda lett édesgetve, marad is. Hívei szerint minden szót ért, szociálisan rendkívül érzékeny, ugyanakkor evolúció tekintetében épp annyira van távol az embertől, mint a kutya. Az ember és a malac legutolsó közös őse nagyjából ugyanakkor élt, mint az emberé és a kutyáé: 100 millió éve. Háziasított, ennek ellenére csak ritkán családtag, többnyire húsállatként van jelen a gazdaságban.

Dr. Andics Attila szerint nincs a malacnál ideálisabb kísérleti nyúl – ha el tudják érni, hogy a szociális közeg részévé váljanak, akkor evolúciós kontextusba helyezhetőek az eddigi kutatások. Ez azt jelenti, hogy már csak néhány sertésagy választja el a kutatókat attól, hogy közelebb kerüljenek az emberi beszéd kialakulásának mikéntjéhez.

A szó- és mondattanítási projekt július 1-jén indul – ahogy a kutyákat, úgy a malacokat is megpróbálják motiválttá tenni abban, hogy önként és röfögve vonuljanak fMRI-készülék alá. Éber malacokat eddig még soha nem vizsgáltak agyi képalkotó eljárásokkal, ekképpen a kutatók még nem tudják, egészen pontosan hogyan viselkednek, ha fejsimogatva mantrázzák nekik, hogy talicska, talicska. Andics doktorék azért reménykednek, hiszen számos olyan, nem tudományos megalapozottságú eset ismert a világtörténelemben, azon belül is leginkább a gasztronómiában, amikor a malac már-már megszólalt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!