30 percesre rövidítené a kormányzat a tanórák hosszát az alsó tagozatban.
- A szakértő szerint a gond eddig sem az órák hosszával, hanem a tartalmával és számával volt.
- Egyre több gyerek kerül iskolaéretlenül a padba, ez az egész iskolai karriert megpecsételheti.

 
Illusztráció: Shutterstock

Gyakorlatilag a semmiből jött a kormányzati ötlet, amely 30 percesre rövidítené a tanórákat az alsó tagozatban. Jelenleg még sem a tanítók, sem a szülők nem tudják, örüljenek-e a felvetésnek, kérdés, hogy a változtatás alkalmas lesz-e a gyerekek terheinek csökkentésére. A baj ugyanis eddig sem feltétlenül az órák hosszával volt, hanem a számukkal, illetve az elsajátítandó tananyag mennyiségével. Ezt Palkovics László oktatási államtitkár is elismerni látszott az Indexnek adott interjújában, amikor arról beszélt, hogy a tanóra mégiscsak 45 perces marad, a tananyag mennyiségét csökkentik úgy le, hogy az beleférjen fél órába is. Az így megspórolt negyedórában a „tanítók nem tananyagot oktatnak, hanem a gyerekek igényeihez szabott foglalkozásokat tarthatnak”.

„Nagyon fontos lenne figyelembe venni az iskolába érkező 6-7 évesek sajátosságait. Elképzelhető, hogy ebből a szempontból jó irányba visz a 30 perces tanóra, de még ennél is fontosabb lenne, hogy kevesebb óra legyen” – nyilatkozta lapunknak Deliága Éva gyermekpszichológus, aki gyakran találkozik a szülői panasszal: már alsóban is előfordul, hogy 6 vagy 7 órájuk van a gyerekeknek. Hangsúlyozza, a 45 perces óra esetében is kritérium, hogy váltakozzanak a feladatok, mert egy elsős, másodikos gyereknek a figyelmi kapacitása még nem terjed ki ilyen hosszú időre, 5-10, legfeljebb 15 percenként mindenképpen tevékenységet kell váltani. A gyermekpszichológus szerint az jelenti az egyik fő problémát, hogy nagyon sokan még éretlenül kerülnek az iskolába, nehezükre esik az önálló munkavégzés, a szabálytartás, és nem tudják még a figyelmüket akaratlagosan irányítani. Ezeket a gondokat önmagában biztosan nem oldja meg az órák lerövidítése.

Az ideális az lenne, ha az általános iskolák első osztályai képesek lennének átvezetni a gyerekeket az óvodából az iskolai létbe, és nem éles váltással állítanák a kicsiket egészen új követelmények elé.

Egy általános iskolai tanító azt mondta lapunknak, hogy bizonyos tantárgyak esetében biztosan nem lesz elég a 30 perc, a rajzórákon például ez arra is kevés, hogy a gyerekek előkészítsék a felszerelést és elmagyarázza, megmutassa a feladatot. Más tantárgyak esetében viszont kétségtelenül nehéz 45 percen keresztül fenntartani a figyelmet.

Deliága Éva szerint azt, hogy önmagában nem az órák hosszúsága, sokkal inkább a tartalma a lényeges, az is alátámasztja, hogy pont az alternatív iskolákban fordulnak elő 90 perces tanórák. Ezek az intézmények jellemzően projektmódszerrel tanítanak, vagyis egy-egy téma kapcsán különböző feladatokat oldanak meg a gyerekek. A tanítónő szerint a rugalmasság lenne a lényeg, hogy a gyerekek aktuális igénye szerint szabadon alakíthassa az órákat, erre a szigorú keretek nem adnak lehetőséget, bár Palkovics László a fentebb idézett interjúban ezzel kapcsolatban is nagyobb mozgásteret ígért. Fontos lenne, hogy a gyerekek kedve ne menjen el már az első években a tanulástól. Márpedig most sokszor ez történik.

Három éve minden gyereknek, aki augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, kötelező iskolába mennie, ez alól csak szülői kérésre és szakértői vélemény alapján lehet felmentést kapni. Ennek a procedúrának viszont sok szülő nem veti alá a gyerekét, ezért kerülnek annyian iskolaéretlenül az osztálytermekbe.

„Az iskola bünteti a gyermeki viselkedést, az álmodozást, a játékot, a mozgékonyságot, a csivitelést. Hiába nincs még osztályozás, a matricák, pecsétek, piros és fekete pontok éppen úgy minősítik a gyerekek viselkedését. Ráadásul, ha az első egy-két év rossz tapasztalattal indul, az megpecsételheti a tanuláshoz való viszonyt, egy életre elveheti a kedvet az iskolától” – teszi hozzá a szakember.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!