Mérgező feladatok, fejlesztő szabadság

A korán kelés is nyűg már ilyenkor, az év közbeni kialvatlanság összeadódik, nem véletlen, hogy alig várják a nyári szünetet” – mondja Deliága Éva gyermekpszichológus, aki két évvel ezelőtt nagy nyilvánosságot kapott Facebook-posztban kritizálta a magyar iskolarendszert, mert az szerinte sokszor megbetegíti, szorongóvá teszi a gyerekeket a túlzott elvárásokkal. Az oktatási rendszer azóta sem lett lazább, a gyerekeket rengeteg stressz éri a nem rájuk szabott, sok esetben kifejezetten poroszos intézményekben, így sok szülőnek okoz dilemmát, hogyan tudja úgy szervezni a gyerek iskolai szünetét, hogy a felhalmozódott feszültség feloldódjon.

Szülői maximalizmus

Az iskolák elvárása ugyanis sok esetben nem esik egybe a gyerekek nyári igényeivel – még mindig rengeteg helyen adnak sok házi feladatot a nyárra, mert visszatérő pedagóguspanasz, hogy szeptemberre a gyerekek mindent elfelejtenek, több hét elmegy az ismétléssel. Ez pedig azért gond, mert a tanárokkal szembeni elvárás a jelenlegi struktúrában, hogy minél kevesebb idő alatt minél több anyagot préseljenek a tanulók fejébe. Bár sok iskola és pedagógus ennek ellenére is belátta, hogy nem érdemes nyáron feladatokkal terhelni a gyerekeket, mások pedig játékos, kreatív feladatokat részesítik előnyben, sok helyen még mindig dívik az olvasónaplók írásának, munkafüzetek kitöltésének feladása.

„A gyerekeknek szükségük van a regenerálódásra, ha valakinek valamit feltétlenül gyakorolnia kell, akkor azt érdemes augusztusra halasztani, pontosan azért, hogy az ezzel kapcsolatos feszültség ne terhelje le az egész nyarat, legyenek teljesen gondtalan hetek a vakáció alatt. Teljesen természetes, hogy a következő tanév ismétléssel kezdődik, a gyakorlatban nap mint nap használt dolgokat a gyerek nem felejti el, csak a tananyagnak az elméleti részét, amely a lexikális tudásra alapoz” – mondja a gyermekpszichológus, aki szerint egészséges reakció, ha a gyerek tiltakozik az ellen, hogy matek példákat oldjon meg nyáron. A  felnőttek viselkedése sokszor irracionálisabb.

„Éppen a szülőkben munkál folyamatosan valamifajta kötelességtudat és maximalizmus, őket jobban nyomasztja a nyári házi feladat, mint a gyereket. Mindez végül családon belül, a szülő és a gyerek között szül konfliktusokat” – teszi hozzá, rámutatva arra a furcsaságra, hogy lélektani szempontból sokkal rombolóbb hatása van a vakációra adott házi feladatoknak, mint amennyi haszna lehet a tananyag frissítése szempontjából.

Deliága Éva szerint még a legjobb szándék mellett is megmérgezhetik a feladatok a vakáció napjait. Tapasztalatai szerint az általános iskolai tanárok például előszeretettel kérnek a gyerekektől írásos élménybeszámolót a szünet legemlékezetesebb napjairól. „Hozzám olyan gyerekek is jönnek, akik már előre rettegnek, amikor valami különleges programon vesznek részt. Elmennek a vidámparkba, ahol nem tudják felhőtlenül jól érezni magukat, mert tudják, hogy erről majd írniuk kell egy fogalmazást. Vagyis ez az alapvetően jó szándékú, kreatív feladat még az átélt élményt is megmérgezi” – meséli a szakember.

Nem kell mindig program

Vannak szülők, akik részben praktikus okokból – mert másképp nem tudják megoldani a felügyeletet –, olyan szoros programot szerveznek a nyárra, hogy végül a gyerek minden napját betáblázzák. Pedig fontos lenne, hogy a tanév közbeni szigorú időbeosztáshoz képest ez egy szabadabb, rugalmasabb időszak lehessen. A gyermekpszichológus szerint fontos megtalálni a helyes arányokat, mert mindenképpen szükség van néhány programra, hogy kereteket szabjon a napoknak, csak éppen ne olyan mereveket, mint szeptembertől júniusig. Vagyis az sem jó, ha a gyerekre szinte teljesen rá van bízva, hogy mivel tölti az idejét, esetleg sokat van a lakásban, unatkozik. „Ha egész nyáron semmilyen előre megtervezett programja nincs, akkor összességében nem lesz pihentető a vakáció, mert az igazi feltöltődéshez élményekre is szükség van. Ugyanakkor egy napon belül nyugodtan lehet két-három olyan óra, amikor a gyereknek önállóan kell elfoglalnia magát. Ilyenkor van lehetősége esetleg olyan játékokat, könyvet ismét a kezébe venni, amire év közben nem volt ideje, így újra felfedezheti ezeket” – mondja Deliága Éva, aki szerint gyerekfüggő, hogy kinek mennyi ingerre van szüksége. Vannak, akik néhány aktív nap után maguk kérik, hadd maradjanak otthon egy kicsit.

Veszélyes ingerek

Az otthon eltöltött napoknak is megvannak a maga veszélyei. A  legtöbb családban egész évben napi rendszerességű csaták folynak arról, hogy mikor, menynyi ideig, és mire használhatja a gyerek a különböző kütyüket, számítógépet, okostelefont, tabletet. Csábítónak tűnik a lehetőség, hogy legalább a szünidő heteiben, amikor a játék vagy a netezés nem megy a tanulás rovására, elássák a csatabárdot, és a szülők hagyják kedvükre „kütyüzni” a gyerekeket. Ez azonban hiba, Deliága Éva szerint a szülőknek nagyon észnél kell lenni, hogy ésszerű határokat szabjanak, és nagyon fontos, hogy ezt a gyerekkel egyetértésben tegyék, különben könnyen elszabadulhat a gyeplő.

„A számítógépezés veszélye, hogy a gyereket beszippantja a virtuális valóság, beszűkül az érdeklődése és közben elhanyagolja a való világot. Előfordulhat, hogy emiatt nem megy ki a szabad levegőre, nem sportol, nem találkozik a barátaival. Itt is megvan az egészséges határ: valószínűleg napi egy-két óra még nem váltja ki ezt a hatást, de ha akár nyolc-tíz órát is eltölt a gép előtt egy nap, az már biztosan az egyéb tevékenységek rovására megy” – mondja a szakember, kiemelve: mind a tévénézés, mind a számítógép- és kütyühasználat olyan tevékenységek, amelyek nem nyújtanak valódi kikapcsolódást, folyamatosan ingerekkel bombázzák a gyerekeket, ráadásul a négy fal között.

A gyermekpszichológus szerint a sok dilemma között a vakáció eltöltésével kapcsolatban egy dolog teljesen biztos: a legfontosabb, hogy jusson elég idő a szabad játékra, mozgásra, barátokkal töltött időre a levegőn, mert a tudomány jelenlegi állása szerint nem létezik ennél fejlesztőbb tevékenység a gyerekek számára.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!