Csajok a motoron. - Ilyen az, ha egy szerkesztőség rosszul felszerelt… A miénkben például nincs egyetlen motoros csaj sem! E hibát egészen eddig sikerült ugyan palástolni, de most, hogy az interneten szerveződő „csajokamotoron.hu” csapata múlt szombaton megünnepelni indult a 8. Nemzetközi Női Motoros Napot, valakit mégis csak ki kellett nevezzünk női motorosnak! Férfiúi gőgömet feledve pattantam hát nyeregbe.
Míg a tett színhelyére értem, leginkább azon morogtam, hogy ez a fránya emancipáció még a végén újabb fogalommal is megörvendeztet bennünket. Mert eddig volt ugyebár a hátsó ülésen kuporgó nőnemű benzintyúk, erre a csajok képesek lesznek kitalálni a hímivarú benzinkakast?
Még szerencse, hogy ebben a műfajban eddig legfeljebb olyasmiket olvastam – amúgy egy nőnemű szerzőtől –, hogy „elnézve a benzintyúkok ténykedéseit, meg ahogy felülnek gyakorlatilag pucéran bármelyik donorjelölt agyhalott motoros mögé, némi ironikus gondolatom támadt” – hát nekem is. Ami aztán a csajokamotoron csapatát látva azonmód el is múlt. Mert Barbie babát errefelé nem igen látni. Dübörög itt minden: komoly Hondák, Kawasakik, Suzukik, egy olasz extraklasszis Ducati, s ha jól látom, egy Harley rossz fiú, vagyis egy Bad boy is indulásra készen ágaskodik.
A tett föntebb említett színhelye a Kamaraerdő tetején, a régi balatoni műút mellett lévő tanpálya, a könnyen megjegyezhető nevű Országos Rendőr-főkapitányság Rendészeti Szervek Kiképző Központja. Ide járnak a jó fiúk lövöldözni, no meg, ha megunták a puffogtatást, hát lehet izgulni a jogsiért. Merthogy az sem kevés idő, míg valaki egyáltalán motoros rendőr lehet, de hogy maradjon is, tudását évente újabb és újabb vizsgán bizonyítania kell. Nem véletlen, hogy a ’60- as évek óta a motoros rendőrök Európa-bajnokságán mindig a magyarok győznek. És aki őket tanítja, vizsgáztatja – ahogy errefelé mondják, a szakirányító –: Fiedor Ferenc főtörzszászlós.
Remélem, nem bántódik meg, ha azt mondom: nagy arc! Óriási duma, némi csibészséggel vegyes hatalmas rutin, s ahogy üli a motort! Leginkább Wéber Anikónak köszönhető a csajokamotoron csapata, ő találta ki és teremtette meg ennek az internetes közösségnek a honlapját. Amire már úgy hatezren regisztráltak, közülük némelyek, eléggé el nem ítélhető módon, férfiak is…
– Hogy milyenek a pasik? Okoskodnak… Na, jó: olykor okosak is. Ha akad egy-két technikai probléma, igyekeznek elmagyarázni. Eljönnek a rendezvényekre, együtt gurulnak velünk; némelyikük fejében bizonyára ott dobol a vadászösztön: ahol ennyi csaj van, ott talán neki is leesik valami – mondja Anikó, akinek amilyen könnyen indult internetes útja, a csajokamotoron – előbb a Wilde nevű motoros magazint szerkesztette, ahol volt egy hasonló nevű rovata, majd ez vált önálló lappá –, olyan nehéznek bizonyult a motoros karrierje.
– Legelőször egy versenyző mögé ültem, s bár halálfélelmem volt, nem tudta elvenni a kedvemet. Akkori párom rádumált egy 850 köbcentis Moto Guzzira, nem is tudtam vele menni. Azt hiszem, inkább magának akarta… De ennek majd húsz éve, most már évek óta egy Harley-Davidsont tekerek.
– És milyenek a motoros csajok?
– Határozottak, olykor kemények, és minden körülmények között döntésképesek.
– Helló! Ezek egytől egyig férfitulajdonságok…
– Voltak. Eddig. De ma, erősnek, vagánynak lenni sokkal kisebb kihívás a nők számára, mint saját nőiességüket megélni. Ilyen lett a világ. Igaz, nem minden férfi örül ennek a változásnak… A motorozás sokáig kifejezetten az ő privilégiumuk volt, mi meg betörtünk a felségterületükre. Ma azért már könnyebb a női motorosok helyzete.
A csapat főfotósa, s egy igazi motoros tesztpilóta, Csömör Hermina, vagyis Mina. Egy 36 éves termetes kétkerekűt – egy 750-es Suzuki GS-t beceneve: Lóóó – terelget, ami, amikor megvette, inkább csak egy motornak látszó tárgy volt, semmint paripa. Aztán az összerakosgatás történetét megírta egy internetes blogban, ami sokaknak megtetszett, s hívogatni kezdték tesztvezetésre – ennek irigylésre méltóan szórakoztató végeredménye rendszeresen olvasható a csajokamotoron.hu-n. (Megjegyzendő: az ideális motoros pasik és csajok itt olvasható portréját is neki köszönhetjük.)
Na, de térjünk vissza a női motoros naphoz, amely három programból állt: alapos gyakorlás után vörösboros marhapofapörkölt elfogyasztása, majd rendőri kíséret mellett rövidke száguldás a Velencei-tóhoz.
Vegyük mindjárt a legkönnyebbnek tűnő programot, a marhapofa elfogyasztását. A bográcsnál természetesen egy motoros csaj, Péter Anna található, aki nemcsak motoros – egy mérhetetlenül vagány, csupa izom Ducati Monster szarvát tekergeti –, hanem rá- adásul kolléga is: az Origo hírportálon olvashatók gasztronómiai eszmefuttatásai a sokat mondó Malackaraj címmel. Hát akkor készítsünk rövidke interjút egy újságíróval.
– Motorozik?
– Mint látja, főzök.
– Hogyan készül a vörösboros marhapofa?
– Vörösborból és marhapofából…
– Milyen különbségek vannak a motoros nők és a motoros férfiak között?
– Nem függ a szexustól, ez karakter kérdése. Vannak, akik motoroznak, mások meg horgásznak…
Közben a pályán megkezdődött a bemelegítés. Elől Fiedor főtörzszászlós nyomja a rendőrségi BMW-vel, mögötte – már bocs’ – libasorban a csajok. Négyüknek van rendőrvégzettsége, de jelenleg csak egyikük hord egyenruhát: igen határozott motoros, és még határozottabb rendőr… Egy kör gyorsan, egy másik lassan. (Civileknek mondom, csigatempóban baromi nehéz egyensúlyban tartani a két-hárommázsás vasakat.) Egy kör fél kézzel, egy állva, egy fél térden, egy két térden, aztán úgy, ahogy a hölgyek régen a lovon ültek, vagyis mindkét láb az egyik oldalra lóg, aztán meg úgy, hogy a motor bal oldalán a jobb lábbal állnak, s a szabadon lévő bal lábukkal kalimpálnak. És mindez még csak a bemelegítés!
De fontos, mert ahogyan szakirányító is magyarázza, a motort nem lehet uralni, mert sokkal erősebb nálunk. Irányítani kell megtanulni, ennyi az egész. Van még, persze, ezernyi hiba, görcsösség, gázkar rángatása, valamint nem mindenki hiszi el, hogy a motor mindig oda megy, ahová nézünk. Vagyis: ha a járdaszegélyt vizslatjuk, akkor annak, ha az előttünk haladó kamion féklámpáját, akkor meg abba…
A „szakirány” szerint ez egy tanulható foglalatosság. Azoknak, akikben megvan a kellő alázat a motorjukkal szemben – menni fog. A hölgyeknek azt szokta mondani, hogy a motorozás olyan, mint a tánc. A különbség: ha tánc közben rángatják a partnert, nagy baj nem történik, de ha a motorjukat, hát, adódhatnak problémák…
Egy apró termetű hölgy érdeklődik: mi a teendő, ha nem ér le a lába? Akkor olyan motort kell venni, amiről leér – jön a válasz.
„De nincs olyan motor” – legyint a nő lemondóan. Aztán jöttek a bójakerülgetések, az emelkedőn indulás és az egyéb rafináltságok.
A csajok derekasan helytálltak. Délután pedig megtapasztalhatták, milyen az, amikor rendőri felvezetéssel lehet száguldani az autópályán. Visszafelé már nem a rendőrök, hanem a zuhogó eső szegődött melléjük. Ez is felért egy tanfolyammal.
Uraim! A csajok már a garázsban vannak…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
