Mi tetszik?

 

Egy öregecskedő bonvivánt választottak köztársasági elnöknek. Rátelepednek a médiára, Alkotmány bíróságra, számvevőszékre, és rá akarnak a jegybankra. Csökkentik az állami gazdálkodás átláthatóságát. Az ötvenes évekre emlékeztető szimbolikus lépéséket tesznek. Nem dőlnek a csontvázak, de nem köszöntött be a jólét sem, amit oly hevesen ígértek évekig. Berlinben, Párizsban és Washingtonban is hangot adnak aggodalmaiknak. Mindezek ellenére a Fidesz és Orbán kormányzásának 50. napján töretlen népszerűségnek örvend. Miért? Érdemes felidézni, mire is kért felhatalmazást, azaz milyen elvárásoknak kell megfelelnie a kormányzó pártnak, ha meg akarja őrizni támogatottságát. Orbán rendet és jobb életet ígért. Ez utóbbihoz azonban a kampány során mindvégig sietett hozzátenni, hogy nem fog könnyen menni. Év elejétől folyamatosan hűtötte a várakozásokat. Hűtötte egyrészt az igencsak ösztövér tételes ígéretek szerény mértékével és számával, de leginkább azzal, ahogyan magát a feladatot dramatizálta. A szocialista kormány ostorozása ily módon több volt a politikai rivalizálás szokásos eszközénél, elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy az új kormányra váró feladatot heroizálja. De arra is jó volt, hogy elkerülje a csodaváró hangulat kialakulását. A Fidesz ellenzéki létének első hét és fél évében kétségkívül inkább csodát ígért, de az utolsó fél évben, hűtve a kedélyeket, legfeljebb félcsodát. Ha az előző kormány mindent rosszul csinált, akkor természetes, hogy a jobb élet ígéretének megvalósítása a romeltakarítás munkájával veszi kezdetét – így az orbáni taktika. Ezt hangsúlyozza folyamatosan a kormányzati kommunikáció. Teszi ezt abban a reményben, hogy a nagy porfelhő egyelőre eltakarja, ami mögötte van: a nagy semmit. És ha romokat kell takarítani, akkor a rendrakással kapcsolatos elvárások is alacsonyabbak. Egyelőre kielégíthetőek azzal, hogy afféle politikai katonásdit játszanak: utasításszerűen jelölnek köztársasági elnököt – egyáltalán: mindenkit Orbán jelöl, vita és apelláta nélkül –, tollvonással vonnak vissza szerzett jogokat és szögeznek ki politikai nyilatkozatokat a közhivatalok falára. Ez ugyanis nem a Michelin-csillagos étterem konyhája alkotmányosan finnyás polgárok számára, hanem a csabaikolbásztöltő-verseny kevéssé szofisztikált, de erőteljes ízvilágú és igen népszerű terméke. Mindemellett Orbán egy dologban következetes: a rendőrséggel szembeni elvárások megfogalmazásában. Tudjuk, a biztonságérzet elsősorban érzület és nem az aktuálisan utcán tartózkodó rendőrök számának függvénye. A katonásdi pedig ezt az érzületet erősíti akkor is, ha valós teljesítmény ezúttal sincs – nem is lehet – mögötte. A Fidesz népszerűségét tehát semmi sem fenyegeti addig, ameddig hitelesen tudja eladni a rendcsináló romeltakarító szerepét, ameddig fenn tudja tartani azt a benyomást, hogy megvédi az embereket a bankokkal, a „karvalytőkével” szemben. Ez októberig minden bizonnyal sikerülni fog. És utána?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!