A „színházcirkusz” kiszorítja a hagyományos mutatványokat.
- Egy artistaszám színrevitele legalább egy év és rengeteg pénz.
- Születésnapját üli a Baross Imre Artistaképző.
„Nem kell semmit kivágni, jó lesz a krumpli, még a héját is rajta hagyom, leburkoljuk celofánnal, és máris kész az orrod. Tartós is, egy ilyennel az öcsém végigcsinál egy fél szezont” – a Baross Imre Artistaképző szakmai vezetője, Kate Endresz nem viccel, olcsón bohócot csinál bárkiből, még egy volt gyilkossági nyomozóból is. Vérében a cirkusz: anyukája ágán tizenegy generáció, apukája ágán hét nemzedék állt estéről estére a porondra. (A magyar artista Endrész László egy szakmai út során esett szerelembe az angol nemzeti cirkusz igazgatójának lányával, és immár 47 év óta „nyúzzák” egymást a házasságban.)
Kate hétéves kora óta dolgozott, akár elefánttal is, csinált deszkaszámot, akrobatikát, zsonglőrködött motoron. Egyedül a levegőbe nem engedték a szülei: „agyonverlek, ha asztalnál magasabbra mész”, mondta légtornász édesapja, aki mindenét összetörte. „Apunak volt egy olyan mániája, hogy nincs nap gyakorlás nélkül. Így amikor például Németországban turnéztunk januárban, félreálltunk egy parkolóba a sztráda mellett, mindenki szép Mercedesekkel és BMW-kkel ment, mi meg az ócska lakókocsival, szóval félreálltunk, és akkor anyu főzött, apu meg kirakta a deszkát és a szőnyeget a hóra a mínusz 15 Celsius-fokba.
Mindenkinek vannak kellemetlen pillanatai az életében, de ezt a helyzetet 12-13 éves lányként nagyon cikinek éreztem. Ám nem volt kibúvó – a cirkusz családi elvárás volt” – emlékszik Kate. Így amikor 24 éves lett és megszülettek a gyerekei, azt akarta, hogy legyen választásuk, ne vesszen el a gyerekkoruk – hát „nyugdíjba vitte magát” és nekilátott belsőépítészetet tanulni.
Most az artistaképző művészeti vezetőjeként visszatért, ha nem is a porondra. Többen belé is kötöttek, hogy húsz éve nincs ebben a szakmában, akkor mit keres az artistaképzőben. De úgy érzi, pont a húszévnyi távolságtartás a legnagyobb erénye. Részben kívülállóként nemcsak a cirkuszdinasztiák gyerekeivel ért szót, és ez fontos, hiszen az artistaképző tanulóinak zöme „az utcáról esik be”. Míg a cirkuszcsaládok a kizárólagos artistaképzésben hisznek, Kate unortodox véleménye szerint a legjobb artista abból lesz, aki tornásztól kapja az alapot – így volt ez a legendás művészeknél is, például a Faludy-csoportnál.
Kate nem véletlenül kívülálló – az intézményt vezető Oláh Miklós maga is kakukktojás. Pedagógusként és rendőrként dolgozott, mielőtt a Baross élére igazolt volna. Szerinte ez nem akkora baj: a művészemberek elég érzékenyek, így egy kívülálló – elfogultság hiányában – könnyebben elsimítja a konfliktusokat és érvényesíti a képzés objektív követelményeit.
Hogy mennyire sikeresen, az mindjárt kiderül: március 27-e és 29-e között 10 ország ifjú artistái „mérkőznek” a budapesti cirkuszban – 65. születésnapját ünnepli a Baross, amelynek ismertsége az utóbbi 2-3 évben ismét növekszik. Aminek alapításáig iskolarendszerű képzés nem volt, részben önképző körökben foglalkoztak az artistákkal, de alapvetően a családon belüli tanulás volt a jellemző. Ma is számos família (Richter, Picard stb.) működteti ezt a modellt: más is a cirkuszaik hangulata – a műsor gerincét a családtagok számai adják, és hogy teljes legyen a „gála”, kiegészítő produkciókat vesznek.
Az iskolát már nem a cirkuszcsaládok csemetéi töltik meg (azért sok diák az ismeretségi körükből érkezik), de egyre több az „önjelölt”.
Toborozni nagyon nem kell, 110 tanuló sajátíthatja el a szakmát az intézményben – a kilencesztendős képzésben ez mintegy 10 fős évfolyamokat jelent. A lemorzsolódás 10-15 százalék, de a megürülő helyet feltöltik tornászokkal, táncosokkal, sőt még gördeszkások is jönnek. Az iskola és a fenntartó MACIVA (Magyar Cirkusz és Varieté Kht.) országosan igyekszik felkutatni a tehetséges fiatalokat.
Mindenesetre a képzés azért nyolcéves, mert az első négy esztendőben a diákok egységes alapot kapnak, aztán az iskola vezetése „irányba” fordítja őket: a döntésnél nemcsak a képességekre figyelnek, hanem arra is, milyen számból lehet megélni. Egyes produkciókból túlképzés van – például sok a függönyakrobata (két felfüggesztett rugalmas anyagcsíkon vezet elő mutatványokat), így jóval nehezebb boldogulni, mint lábzsonglőrként vagy deszkásként. Az első hivatalos bemutatkozás-lépcső mindig a Fővárosi Nagycirkusz – persze kiállításmegnyitókon, opera-előadásokon, színházi premiereken, esetleg plázaavatókon azért megmutathatják magukat az artisták.
Igaz, a hagyományos cirkusz már gyakorta „kevés”: megjelent a kortárs cirkusz – ami az artista- és a színházművészet összeszerkesztett eszközeivel mesél el egy kerek történetet. (Ezt teszi például a Cirque de Soleil vagy a Cirque de Eloise, illetve másik fél tucat egyéb cirkusz.) Nyilván erre másképp kell felkészíteni a gyerekeket – az jó gyakorlat lehet, hogy nálunk is készül egy érdekes darab, a Mutatvány, ami a cirkuszművészetet és az operaéneklést hozza össze a leghíresebb magyar versekkel.
Azt, hogy külföldi pályán ki állja meg a helyét, szinte lehetetlen nyomon követni, de az biztos, hogy sorjáznak a felkérések: az egyik deszkás „diákcsoport” már megjárta Katart, és épp a Dél-afrikai Köztársaságba hívják, míg egy elképesztő „kínai rudas” szám Angliába készül. Cirkuszigazgatók és rendezők szörföznek a Facebookon és a YouTube-on, illetve egymást kommendálják a gyakorló artisták, így a Baross ott van a nemzetközi porondon. Már csak azért is, mert amíg külföldi cirkusziskolák az „egyedül dolgozó artistában hisznek”, addig Magyarországon erős a csoportképzés, és teamek könnyebben találnak munkát. Persze arra külön oda kell figyelni, hogy a csoportok alkalmazkodni tudjanak egy elhagyáshoz (például, ha valaki szerelmes lesz stb.), hiszen olyankor évek munkája veszik oda. Ezt elvileg úgy lehet kivédeni, ha egyegy csoportnak több száma van. Csakhogy egy látványos produkció nemcsak artistatudás kérdése, hanem a megfelelő eszközöké is. Például egy komolyabb rekvizit – amin három-négy artista dolgozik – milliós tétel, és több százezer forintba kerülnek a kosztümök és az egyéb kellékek. És ezt meg kell finanszírozni, hiszen a cirkuszok kész produkciókat vesznek. Ráadásul egy komplex mutatvány, jó előképzettséggel, fél-egy év alatt gyakorolható be.
Humán panda a porondon
Somló Tamás lesz a Baross születésnapjának házigazdája: autentikus konferanszié, hiszen artistaként végzett, zsonglőrködött, egykerekűzött, és most újra megteszi. Némi szomorúságot csak az okozott, hogy az artistaképzőben kevés az ezotikus nagyvad. Így emberekből gyúrnak vadállatot: Kate Endresz öccse hobbiszobrász, beszélő, pislogó, élethű állatokat épít szilikonból és latexből, amikbe egy vagy két ember belebújik – ezek produkálják magukat most a budapesti nagyérdemű előtt. Így – a világon elsőként – pandát is idomítanak a Fővárosi Nagycirkusz porondján.
Március 27-e és 29-e között 10 ország ifjú artistái „mérkőznek” a budapesti cirkuszban – 65. születésnapját ünnepli a Baross, amelynek ismertsége az utóbbi 2-3 évben ismét növekszik.
A manézs polihisztora
Olyan mint bohócképzés nincs – a bohócokat legfeljebb csak irányítgatni lehet. Holott nekik kell a legtöbbet tudniuk: akrobaták, zenélnek, izgalmasan mozognak, illetve érezniük kell a közönséget – például úgy kell elmesélniük egy viccet Madridban, hogy nem tudnak spanyolul. Ha úgy tetszik, polihisztorok ők. Így a bohóctanoncokat leginkább konkrét számok bemutatásával, elemzésével lehet okítani.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!