A bármi az bármit jelent, így még a türk példát sem kell követnie Orbánnak, ha elnöknek vágyik.
- A budapesti kerületi önkormányzatiság beszüntetésével a miniszterelnök egyszerre miskárolhatja ki a baloldalt és gyengítheti saját pártja erős embereit.
Vagy nem figyelnek Orbán Viktor szavaira a közírók, vagy olyan lázasan kutatják mondandójának másodlagos jelentését, hogy az elsődleges értelem elsikkad. Amikor a miniszterelnök Tusnádfürdőn azt mondta, bármi megtörténhet, akkor valószínűleg úgy értette: nincs olyasmi, ami ne eshetne meg. És tényleg nincs – a parlamenti kétharmad bármit megcselekedhet. Így ezt a jövőbeni bármit valószínűleg hiba létező gyakorlatok alapján megítélni.
Tölgyessy Péter például úgy érzi, hogy az elnöki/félelnöki rendszer közelebb áll Orbán Viktor karakteréhez, mint az erős miniszterelnökre építő magyar szisztéma. Aztán a politikai elemző maga kezdte gyengíteni véleményét minapi rádióinterjújában, mondván: „Egy parlamenti választás egy anyagcsata: ott pártot kell felépíteni, most Magyarországon 106 egyéni körzetben kell elindulni. Addig egy elnökválasztás egy emberről szól, pillanatra előugrik valaki, nem is kell mögé párt, elég egy ad hoc mozgalom, és a legváratlanabbul legyőzhet egy nagyon beállt politikust. Erre sok példát lehet hozni. Hallatlanul kockázatos. Márpedig ebben a rendszerben, ami ilyen centralizált, emberek tízezrei fölött dönt a miniszterelnök, például az összes iskolaigazgató fölött ő áll, az egész életműve összeomolhat a miniszterelnöknek, hogy ha egy ilyen balesettel elveszít egy elnökválasztást. Márpedig ez a kockázat jócskán benne van az elnöki rendszerekben.”
Tény, hogy előállhat olyan helyzet, amikor egyetlen friss és meggyőző politikai szereplő feltűnése érdemben veszélyeztetheti Orbán esélyeit – ha közvetlen választásról van szó. De miért lenne ilyesmiről szó? Az, hogy még a miniszterelnök keleti bezzegállamaiban is közvetlenül emeli pajzsra vezetőit a lakosság, semmit nem jelent. Egyszerűen azért, mert arrafelé a vezetők hatalma elsősorban az erőszakszervezetekben gyökerezik, és személyükben testesítik meg a legitimitást, így bárminemű parlament másodlagos.
A magyar modellben viszont a párt, így a parlamenti frakció adja a vezető erejét. Ezért a kétharmados rendszer arról is rendelkezhet, hogy a megerősített hatalmú és vélhetőleg öt évnél is hosszabb időre megválasztandó köztársasági elnököt is az Országgyűlés választhatja majd. És ebben az esetben ugyanúgy a Tölgyessy által anyagcsataként emlegetett parlamenti választást kell „csak” megnyerni, mint most. Ehhez pedig – a választási törvény átszabása után (az aktus egyébként Tölgyessy szerint sérti az alkotmányt) – már megvan a kellő rutin.
Ráadásul az egyetlen szervezetet, ami a rendszerátalakítás ellen felemelhetné a szavát, épp most foglalja el végleg a kormánypárt. A 15 fősre bővített Alkotmánybíróságba az utóbbi négy évben már kilenc tagot delegált a Fidesz, és most hétfőn újabb három választottját szuszakolhatja be a taláros testületbe. Ugyanis a nagyobbik kormánypárt úgy alakította át a szabályokat, hogy a kilencfős jelölőbizottság öt tagját a Fidesz adja, a többi négy parlamenti formációnak be kell érnie négy delegálttal. És valaki akkor válhat alkotmánybíró-jelöltté (megválasztásáról a T. Ház szavaz), ha legalább öt jelölőbizottsági tag támogatja. Így hétfőn borítékolhatóan megválasztják három újabb favoritját, azaz tömény fideszes többség uralja most a testület (ahol már így is helyet kapott korábbi jobbos kormánypárti képviselő, egykori miniszter, pártügyvéd stb.).
Az utolsó törvényes gát lebontása után Orbán nekiállhat elhordani a politikai-gazdasági gátakat is.
A Népszabadság értesülése szerint 2019-től (és ezt a most főpolgármesteri rajtvonalhoz álló Tarlós István sem tagadta) a kerületek megszűnhetnek önálló önkormányzati közigazgatási egységként működni, a választott polgármesterek helyét (és feladatait) egyfajta kormányhivatalnokok, helytartók veszik át. Ha ez valóra válik, Orbán Viktor több legyet üthet egy csapásra. Egyrészt gyengítheti az ellenzék megmaradt bázisait, hiszen a baloldal jelen állapotában is eséllyel indul nyolc fővárosi kerület polgármesterségéért. De a javaslattal a fideszes várurak számát is majdnem megfeleznék, azaz csökkenne a párt erős embereinek száma. Ráadásul a jövőben így egyetlen gigászi megyei jogú városként kezelhetné Budapestet – ekként pedig tovább lehetne központosítani a fővárosi projekteknek járó uniós támogatások elosztását is.
A bármi megvalósítása, vagyis a magyar közjogi rendszer hatalmi érdekekhez való igazítása várhatóan az önkormányzati választások után veszi kezdetét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
