Jim Carrey fellépett a színpadra, konfettit szórt, integetett, aztán elsétált. Eddig rendben is lett volna, ha ki nem derül: Jim Carrey még csak a közelében sem járt az eseménynek, a Cseh Oroszlán filmfesztivál díjkiosztó gálán egy rafinált hasonmás lépett fel – de legalább nem került sokba, ugyanis a „sztár” ingyen vállalta a fellépést.

Még nála is fifikásabb volt két évvel ezelőtt az a férfi, aki a Gangnam Style című dal világhírű énekese, Psy „helyett” ugrott be a Cannes-i Filmfesztiválra. Napokon keresztül fotózkodtak vele a hírességek. Egészen addig, amíg egy szép reggelen az igazi Psy interjút nem adott egy rádiós műsorban – New Yorkban…

Ám nem csak bulikra lehet belógni, ha az ember hasonlít egy hírességre. Az a magyar nő például, aki az elhunyt énekesnő, Amy Winehouse kiköpött mása, hetente 2000 fontot is össze tud kalapolni Londonban azzal, hogy megjelenik különböző rendezvényeken (énekelni nem szokott). Egy tizenéves amerikai fiú pedig, aki életében nem csókolózott még, átalakította magát, hogy a popsztár Justin Bieberre hasonlítson – s lássanak csodát, már nem is számolja a csókokat. És kapott filmet a japán Bruce Willis, vagyis Akihiro Suzuki, aki úgy lett legendás imitátor, hogy leborotválta haját, felvett egy koszos fehér atlétatrikót, és komoran nézett maga elé. Le is forgatták vele a Die Hard japán verzióját.

Akik találkoztak önmagukkal

Egy időben nagy keletje volt a hasonmásoknak, boldog-boldogtalan szembe találkozott saját magával. Így járt például Goethe is, aki egy szerelmi légyottról lovagolt hazafelé, amikor keresztezte saját útját. Az eset nem rázta meg, viszont néhány évvel később ismét ugyanazon az úton járt, csak épp az ellenkező irányba, és megint egy szerelmi légyottra tartott, amikor a jelenet megismétlődött. Ekkor azért elgondolkodott…

Shelley halála előtt nem sokkal mesélte feleségének, Marynek, hogy többször is összetalálkozott önmagával, egyszer még az egyik ismerősük is látta őt – illetve hasonmását. Az író Guy Maupassant pedig azt állította, hogy gonosz ikertestvére látogatja gyakran, sőt egy ízben le is ült mellé, és novellát diktált. Ez lett a Horla, a bomlott elméjű fiatalemberről szóló horrortörténet – melynek megírása után Maupassant megőrült, életét elmegyógyintézetben fejezte be.

Azt se tudták, hogy néz ki

Az 5. dalai láma 1682-ben halt meg. Az ezt követő 15 évben, hogy hatalmát megőrizze, az akkori tibeti fejedelem, Szangye Gyaco hasonmással helyettesítette, míg a sorban következő lámát elzárva tartották. A 6. láma végül 1697-ben elfoglalta a trónt, ám nem jártak vele túl jól: kicsapongó életet élt, szerzetesi vizsgáit nem tette le, végül a mongolok elhurcolták, és dicstelenül halt meg.

A középkorban Oroszországban okozott nem kis bonyodalmat, hogy egyesek IV. (Rettegett) Iván halott fiának, Dimitrijnek a bőrébe bújva próbálták megcsinálni a szerencséjüket. Közülük a legtöbbre az a Grigorij Otrejev nevű halicsi szolgáló nemes (korábban szerzetes) vitte, aki a lengyelekkel szövetkezve megdöntötte az akkori cár, Borisz Godunov uralmát. Ám a férfi szeretett jókat enni, lengyel katolikus nőt vett feleségül, ráadásul túl bőkezűen osztogatta a lengyeleknek az orosz földeket – nem csoda, hogy a bojárok fellázadtak ellene, és 1606-ban meglincselték. Két évvel később felbukkant egy másik ál-Dimitrij is, aki katonai erejének köszönhetően ülhetett a trónra (szintén lengyel hátszéllel), és csak némi adókivetés, törvénykezés és költekezés után sikerült elűzni.

Szerencsevadászokban amúgy bővelkedik a történelem. Az 1860-as években ál-Petőfik sokaságát etették-ruházták-pénzelték a magyarok. A segesvári csata után élénken élt a remény az emberekben, hogy mégsem vesztették el költőjüket, így aki csak tehette, megpróbált hasznot hajtani a dologból. A Vasárnapi Újság még arra is megkérte olvasóit, hogy aki találkozik vele, írja meg tapasztalatait: 40 ilyen levelet tettek közzé. Akadt olyan ál-Petőfi, akit egy egész nőegylet bújtatott, a legravaszabb mégis az a férfi volt, aki 1856-ban még Esterházyként kért pénzt – akitől tehette –, 1860-ban viszont már Petőfiként adta el magát. Gaztetteit végül a Magyar Sajtó folyóiratban leplezték le.

Van benne pénz

A politikusok is sokat profitáltak hasonmásaikból. Sztálinnak több is volt: egyikük a propagandafilmekben szerepelt; egy másik a sajtónak pózolt, sőt olyan is akadt, aki nemzetközi találkozókon, szovjet állami ünnepségeken helyettesített. Hitler legalább hat hasonmást „foglalkoztatott”. A diktátorok amúgy nagy előszeretettel alkalmaznak hasonmásokat, Szaddám Huszein például többet is.

De voltak ügyes szerencsevadászok is. 1971-ben egy katona, Rustom Sohrab Nagarwala olyan ügyesen utánozta Indira Gandhi hangját a telefonban, hogy az Indiai Nemzeti Banktól 6 millió rúpiát csalt ki egy „fontos és titkos” ügy elintézéséhez. Végül elkapták, börtönben halt meg.

Harry S. Truman nevéhez még ennél is nagyobb botrány kapcsolódott: valaki felhívta a nevében az USA több tagállamát, és arra buzdította őket, hogy szavazzanak a cionista programra. S bár a csalás kiderült, sosem tudták meg, ki állt a hátterében. Nem árt tehát meggondolni, kiért is lelkesedünk annyira.

Olykor jobb, ha hiszünk a szemünknek. Úgy talán nem kellett volna Charlie Chaplinnek megélnie azt a fiaskót, hogy elindulván egy Chaplin-hasonmásversenyen, ötven induló közül csak a hetedik helyet sikerült megszereznie…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!