Miért szabad másoknak? Erről szól most a pálinkavita. 2004-ben úgy csatlakoztunk az EU-hoz, hogy vállaltuk: a főzdékben történő magánfőzetésben előállított bizonyos mennyiségű párlatkészítés után a fele jövedéki adót – tiszta alkoholra vetítve literenként 860 forintot – kell fizetni. Ez a lehetőség 2015-ig van érvényben. Ezt az uniós megállapodást rúgtuk fel 2010-ben, ezt nem nézte el az EU, s döntött a luxemburgi Európai Bíróság, hogy véget kell vetnünk az adómentes magánfőzésnek.
2010-ig betartottuk a szabályokat, utána viszont szabad lett minden, adómentesen, igazából bárki, bármivel, bármiből főzhet szinte bármennyi szeszt. De nem PÁLINKÁT, hanem PÁRLATOT!
A bírósági döntést követően a magyar kormány tagjai azt dörgölték Brüsszel orra alá, hogy mi nem csináltunk mást, mint biztosítottuk azt, amit egy bajor, osztrák, szlovén, portugál, román magánember megtehet. Csakhogy ezeknél sem teljesen szabad a párlatfőzés. Ők vagy csatlakozásuk előtt már rendelkeztek ilyen előjogokkal, vagy az uniós csatlakozáskor, kétoldalú tárgyalásokon fogadtatták el a magánfőzésre vonatkozó sajátos szabályaikat Brüsszellel. Mi viszont egyoldalúan döntöttünk 2010-ben, s vezettük be az adómentes magánfőzés lehetőségét.
De nézzük, mit ér el a szeszfőzés szabadságfoka a hivatkozott országokban? Az osztrákok még Mária Teréziától kaptak jogot az adómentes, saját fogyasztásra szánt házi főzésre. De csak az főzhet, akinek gyümölcsöse van, a főzés előtt értesíti a hatóságokat a lepárlás idejéről, mennyiségéről. Németország délnyugati tartományaiban egyes kicsi főzdék igénybe vevőit illeti adókedvezmény, illetve a helyi gyümölcsszövetkezeti lepárlóüzemek, de ezek évente legfeljebb 300 litert főzhetnek. Szlovéniában 40 liter alatti engedélyezett lepárlóberendezésekben bárki főzhet magának párlatot. Portugál szőlőtermesztők saját fogyasztásra törkölyükből éves mennyiségi korláttal, ellenőrzött főzdében, adómentes párlatot állíthatnak elő.
Romániában az idén változnak a szabályok: 50 liter tiszta alkoholt tartalmazó mennyiség alatt az adó felét kell a saját használatra előállított gyümölcspárlat után befizetni bevallásos alapon: főzés után legkésőbb három munkanapon belül kell bejelenteni, hogy hány fokos, hány liter párlat készült. A 25 fokos cujka után literenként 370 forint, az 55 fokos erdélyi pálinka után 860 forint jövedéki adót kell fizetni Romániában.
A külföldi példák lényege: egyik helyen sem használható akármilyen lepárlóeszköz, s a legtöbb helyen bejelentési kötelezettsége van a párlatkészítőnek. Nálunk ilyen korlátok nem léteznek. Sikerült is becslések szerint tavaly 20 millió liter szeszt családi használatra kifőzni, melynek nagy része a feketepiacon kötött ki s a szeszipari cégek forgalmadrasztikusan csökkent. Itthon mindenki összekever mindent pálinkaügyben. Ne a „vegyigyümire” gondoljanak, hanem arra, hogy az Orbán-kormány 2010-ben nem a PÁLINKAfőzést tette szabaddá, hanem a magáncélú PÁRLATkészítést. A különbség óriási, nem véletlen, hogy az unió által most elmeszelt rendelet kerüli a pálinka szót és csak párlatot emleget. A pálinkára külön szabályok vonatkoznak, Brüsszelben is elismertettük, nemzeti ital, a név védett, más nem használhatja.
A pálinka csak magyar gyümölcsből, cukor hozzáadása nélkül készített szeszes ital, míg párlat mindenből készülhet. Persze a most elmeszelt rendelet születésekor tudtuk, hogy egyáltalán nem védi a hungarikumnak számító pálinka imázsát, s nem mellékesen uniós megállapodást sért.
Most viszont már ki is bújt a szög a zsákból: még az agrárminiszter is pálinkát emleget, holott a jog betűje szerint otthon csak párlatot lehet főzni. Ezért mindenki téved, aki a szabad magyar pálinkafőzés támadásáról beszél, ugyanis az unió nem a pálinkafőzést, hanem a magáncélú párlatkészítés adómentessé tételét kifogásolja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!