Nem lett vége az európai állam- és kormányfők közötti csatározásnak azzal, hogy hosszú taktikázás után Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnököt jelölték az új Európai Bizottság élére: most a biztosi tárcák és más kulcspozíciók szétosztásáról megy a vita. Július közepén tartottak egy értekezletet, melyről Renzi olasz miniszterelnök – mivel nem jutottak eredményre, és elhalasztották a döntést – azt nyilatkozta: „ennyi erővel SMS-t is küldhettek volna, és akkor megtakarítjuk a hivatalos út költségeit”.
Renzi keserűsége érthető volt, hiszen az olaszok két uniós csúcsposztra is aspirálnak: az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének (aki egyben a Bizottság elnökének helyettese is) a külügyminisztert, Federica Mogherinit, az Európai Tanács elnökének pedig a februárban lemondott miniszterelnököt, Enrico Lettát szánják. Lengyelország ambíciói is hasonlóan nagyok. Régóta rebesgetik a varsói diplomácia fejéről, Radislaw Sikorskiról, hogy Brüsszelbe tenné át a székhelyét, míg a lengyel kormányfővel, Donald Tuskkal kapcsolatban is hallani lehetett olyan híreket, hogy az Európai Tanácsot vezethetné. Hogy mi lesz az olasz–lengyel meccs eredménye, egyelőre nem tudni. Mogherini mellett szól, hogy szociáldemokrata és nő, így politikai egyensúly lenne a konzervatív férfi bizottsági elnökkel. Sikorski viszont kelet-európai, és tíz évvel a bővítés után már igazán illene valakit az „új tagállamokból” is vezető szerephez juttatni, főleg, hogy az olaszoknak már ott van Európai Központi Bank élén Mario Draghi.
Magyarország Navracsics Tibort, a külgazdasági és külügyminisztert jelölte biztosnak, ezzel kapcsolatban felmerült, hogy Juncker revánsként esetleg megvétózná a magyar politikus kinevezését. Erre nincs sok esély, hiszen a Bizottság elnökének hivatalosan nincs beleszólása abba, hogy az országok kit jelölnek biztosnak. Persze informálisan részt vesz az alkudozásban, már csak azért is, mert megválasztása az egész testületétől függ: az ősszel újra összeülő Európai Parlament nem egyenként nevezi ki a biztosokat, hanem vagy az egész Bizottságra adja az áldását, vagy elutasítja azt. Juncker a Bizottság összetételével kapcsolatos elvárásairól csak annyit hozott nyilvánosságra, hogy szeretné, ha kollégáinak legalább 40 százaléka nő lenne. Úgy tűnik azonban, hogy ez már nem teljesül, mivel eddig 23 ország állított biztost, de csak négyen javasoltak hölgyet.
Bár a biztosoktól is nagyban függ majd, milyen lesz az új Európa, Juncker nemrég publikált programja már most sokat sejtet arról, mire számíthatunk az elkövetkezendő öt évben. Az euró atyjának is nevezett politikus bebizonyította ugyan, mekkora rutinja van az uniós döntéshozatalban és a kompromisszumkötésben, hiszen minden olyan hívószót használt, melyet az elmúlt tíz év uniós anyagaiban megszokhattunk, de egyúttal azt is nyilvánvalóvá tette, hogy majdnem olyan Európát szeretne, ami eddig is volt.
Eltérés azonban, hogy Juncker sokkal mérsékeltebb álláspontot képvisel az unió föderációvá való átalakításával szemben, mint elődje, José Manuel Barroso. A luxemburgi politikus azt ígéri, hogy a „négy elnök jelentésében” foglalt menetrendet követi majd, de a gond az, hogy a hivatkozott 2012- es dokumentum sem mond semmi konkrétat arról, mi történjen 3-5 éves középtávon. Úgyhogy maradnak az uniós zsargon olyan jól bevált fordulatai, mint a „stabilitásorientált felülvizsgálat” vagy a „demokratikusan legitimebb és elszámoltathatóbb struktúra” – és a burkolt ígéret, hogy minden úgy marad, ahogy van, egy következő válságig.
Ugyanakkor nem kell annyira szigorúnak lenni a rutinos eurokratával, hiszen időnként nagyon határozott célzásokat tesz. Hogy a tartalmuk Magyarország szempontjából nem mindig kedvező, az más kérdés. Juncker azt állítja például, szigorúan be fogja tartatni a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet, mert az „uniónkban az azonos helyen végzett munkát azonos módon kell javadalmazni”.
Azaz, vége az aranykornak, mikor egy magyar építési vállalkozó Hollandiába vihette a munkásait, akik az ottani bér töredékéért felújítottak egy házat. Ezentúl, ha magyar vállalkozó magyarokkal dolgoztatkülföldön, köteles az ottani minimálbért fizetni.
Aminek egyenes következménye, hogy nem adhat a hollandnál kedvezőbb árajánlatot, így elveszik a versenyelőnye, és senki nem fogja a hazai konkurencia helyett őt alkalmazni. Az is elgondolkoztató lehet Magyarország számára, hogy Juncker egy olyan biztost akar kinevezni, aki különös felelősséggel tartozik az Alapjogi Chartáért és a jogállamiságért.
Vagyis, ha a magyar kormány továbbra is olyan törvényeket hoz, amelyeket az EU aggályosnak tart, külön biztos foglalkozhat az ügyünkkel.
Reményteli viszont az új európai energiaunió gondolata, amely – finoman utalva az Oroszországgal mélyülő konfliktusra – lehetővé tenné, hogy indokolt esetben Európa gyorsan más csatornákból fedezze energiaigényét.
Az is új szemléletet mutat, hogy Juncker szeretne mihamarabb közös menekültpolitikát kialakítani, ami nemcsak a mediterrán határországok terheit csökkentené, hanem az egyik leghosszabb szárazföldi határszakasszal rendelkező Magyarországét is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
