Modern Indiana Jones-ok a jog útvesztőjében

– Izgalommal telve vett részt az ön által is szervezett Magyar Régészet Napja előadásain. Miért választotta ezt a hivatást?

– Ahogy a legtöbb régész, én is az elsődleges kutatást szeretem a legjobban: kinn lenni a terepen, vizsgálódni, saját kézzel bontani, kézzel fogható közelségben lenni a múlthoz, a tárgyakkal. A fölfedezés öröme motivál, ahogy rétegről rétegre föltárul egy darabka régiség: egy agyagedény, egy teljesen felszerszámozott ló maradványa, vagy emberi csontok… Egyfajta helyszínelőként faggatni a földet, mi lapul benne. De ugyanilyen lelkesedéssel és tisztelettel nézek föl azokra a kollégákra, akik a föltárt leleteket aprólékos módon évekig, évtizedekig értelmezik.

– Sokan érdeklődnek a régészet iránt, egy részük akár saját szakállára is belefog az ásásba. Kollégának tekinti őket?

– Akik komolyan, aprólékos munkával kutatják településük múltját, azokat igen, de ásatást kizárólag régészvégzettségű ember vezethet, aki valamelyik ásatási engedéllyel rendelkező intézmény munkatársa. Engedélyt pedig a kormányhivatalok örökségvédelmi irodái adhatnak.

– Mégis, nyáron ellepik a lelőhelyeket a fémdetektoros kincsvadászok. Mit lehet tenni ellenük?

– Itthon heti szinten 3-5000 ember jár ki gyűjteni, mert azt gondolja, jobb helye van nála például egy ókori tárgynak, mint a múzeumban. Sokuknak nemzeti park, természetvédelmi terület egyre megy, megbolygatják a helyszíneket, elképesztő mennyiségű kárt okoznak. A lelőhelyvédelmet az ismeretterjesztés, a meggyőzés terén kell elkezdeni, mivel a legtöbben a jogi szabályzásokkal sincsenek tisztában: egy Árpád-kori érmét ne adjon el háromezerért senki a világhálón!

– Mi a helyzet azokkal, akik ebből élnek?

– Jelentős rendészeti fellépés nincs a feketepiacra dolgozókkal szemben, amit régóta hiányolunk. Nincs megfelelő felügyelet, nem vizsgálják az aukciós portálokat, fórumokat, nincs erőforrás az orgazdahálózatok földerítésére. Fölmérhetetlen, mennyi tárgy vándorol ki Magyarországról.

– Érzékenyen érintette önöket a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetése és az örökségvédelmi törvények módosítása is. Igazolódtak az aggodalmaik?

– A nagyberuházások és a régészeti munka érdekellentéte továbbra is fönnáll. Teljesen életszerűtlen például egy több megyényi területen áthaladó autópálya építésekor a 200 millió forintos feltárásra fordítható pénz-, a kétszer harmincnapos időkeret limitje. Éppen az átláthatóságot, a kiszámíthatóságot nem szolgálja, ha helyi szinten örökké egyezkedni kell az örökségvédelmi és a törvényi szabályozás kettősének anomáliái miatt.

– Most éppen milyen ásatások folynak sürgősségi jelleggel?

– A közelmúltban a Várbazár középkori, török kori emlékei nyomába eredtünk feszített időkeretek között. Hamarosan pedig a Szolnok környéki útépítési munkálatok adnak feladatokat. Itt, ahogy a Kárpát-medence egészében, nagyon gazdag régészeti örökség vár föltárásra: az újkőkortól kezdve az ókori alföldi barbárok időszakán át a középkorig.

– Milyen mélyre kell ásniuk?

– Változó, egy temető esetén nem mindegy, milyen mélyre temették a holttesteket, de függ a talajeróziótól is. Dabas környékén szántási mélységben már honfoglalási sírok kerültek elő, Bugyi község mellett pedig egy gyönyörű tarsolylemezes sír.

– Milyen leletekről álmodoznak a magyar régészek?

– Minden korszaknak megvannak a maga fehér foltjai, speciális kérdései. A leggyakrabban az átmenetek izgatnak minket: miért tűnnek el bizonyos kultúrák, hogyan adják át a helyüket egy másiknak. Mi történt Pannóniában, miután kiürítették a rómaiak? Túlzóak voltak-e a tatárok dúlását leíró források? Mitől szuvasodtak annyira a törökkorban a budaiak fogai? Hol nyugszik Nagy Szulejmán? Vagy a vízi régészek slágertémája: hol keressék a Dunakanyarban Mária királyné kincseit?

– Kiragadva egyet: mit adtak nekünk a tatárok?

– Tömegsírokat. A történészek korábban erősen túlzónak tartották a tatárok okozta kár nagyságrendjét, de éppen most sikerült régészetileg alátámasztani, hogy a források egyáltalán nem csalnak. A Duna–Tisza-közén, egy autópálya menti feltárás során, épp Cegléd mellett egy felgyújtott ház kemencéjében találtak egy asszonyt két gyermekkel: szinte a tatárjárás pillanatfelvételeként maradt meg, ahogy számos megtalált tömegsír is, kézzelfoghatóvá téve a történeti eseményeket.

– Nem hagy nyugodni: megoldották a szuvas fogak rejtélyét?

– Gondoljon az újonnan behozott török édességekre!

– Az bizony káros. De mi a helyzet a tömegkultúra ikonjaival, Indiana Jones rontja vagy növeli az önök presztízsét?

– Az ELTE egyiptológiai tanszékének vezetője, Bács Tamás éppen szombaton tartott előadást Indiana Jones Egyiptomban, avagy az ókori Tanisz igazi arca címmel. Régészeti szempontokból elemezte a hollywoodi filmeket. Azt gondolom, igenis föl kell használni a média népszerűségét az ismeretterjesztés során!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!