Hosszúlépés. Járunk? Sétaműhely, Pink Budapest-séta
Rózsaszín háromszög: egy olyan jelkép, amely az elmúlt több mint 70 évben sikeresen jelentést váltott, és a szexuális irányultság miatti náci megbélyegzésből a meleg büszkeség nemzetközi szimbólumává avanzsált. Ezért Pink Budapest annak a sétának is a neve, amely a Fővám térről indulva olyan egykor volt találkahelyeket vesz célba, ahol a korabeli (a 19. század második felétől a 20. század kilencvenes éveiig) homoszexuális közösségnek alkalma volt érintkezni egymással.
Ez az érintkezés, a kitárulkozó demonstrációk ellenére – akár tetszik vagy akarjuk, akár nem – még mindig titokzatos mássághoz való kapcsolódás lehetősége az, ami miatt izgalmas lehet egy ilyen séta. És sajnos éppen ez az, a kapcsolódás, ami elmarad. Igaz, hogy van helyette számtalan izgalmasabbnál izgalmasabb sztori és anekdota, és az is lehet, hogy én magam alapvetően nem vagyok sétakompatibilis, de hidegben sokkal szívesebben hallgatnám a Hosszúlépés sétaműhely történeteit egy kellemes hangulatú, meleg bárban, egy csésze forralt bor mellett. Az se baj, ha sötét pincehelyiség, mint anno, fekete falakkal, hogy az ott szórakozók akár azonnal és diszkréten kielégíthessék szexuális igényeiket. Ma ez már nem divat, állítólag a transzvesztitashow-k fénykorának is leáldozott – szóval, minden, ami látványos és extrém, már „csak” történelem. Nem tetten érhető.
Mint ahogyan az Egyetem presszónak is csak a hűlt helye és az izgalmas története maradt meg: napközben átlagos presszóként üzemelt, és csak este 9 után adta át magát a melegeknek. Megváltoztak a fények, és picit több férfi lett, mint nő. A séta érinti az első, homoszexuálisoknak szóló lap, az 1989-ben még illegálisan megalakult Mások szerkesztőségét is. 2000-ből olyan szerkesztői levelet idéz túravezetőnk, amely még a 21. század küszöbén is azt kénytelen bizonygatni, hogy a „homoszexuálisok semmivel sem érnek kevesebbet másoknál…” – és hogy ezt végre ők maguk is higgyék el. Nyolc évvel korábban, de már a rendszerváltást követően még olyan is előfordult, hogy a rendőrség kikérte a Mások szerkesztőségéből az előfizetők listáját. Repkednek az anekdoták, ilyen-olyan kontextusban többször felmerül a jobbos zászlóra tűzött, annak idején vélt szexuális vonzalma miatt perbe fogott, nyíltan antiszemita Tormay Cecile vagy a rejtélyes mellbimbó-leharapásról (is) elhíresült Gobbi Hilda neve. A számtalan pikáns történet mellett a Pink Budapest ismeretterjesztésben is erős: lehull például a lepel a „csempebárnak” nevezett nyilvános illemhelyek zárt ajtók mögött zajló légyottjairól, megtudhatjuk, hol találhatunk a fővárosban panorámapiszoárt, és bepillanthatunk Budapest első melegbárjának, a Capellának transzvarietéktől csillogó múltjába és leszbizugokkal megújuló jövőjébe is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!