Az utóbbi évtizedek társadalmi változásainak köszönhetően ma már nem kérdés: az apa szerepe épp olyan fontos a kisgyerek életében, mint az anyáé. Egyre több tudományos eredmény bizonyítja: az apák szerepvállalása fontos alapja az egészséges személyiség kifejlődésének – apák napja (Magyarországon június harmadik vasárnapja) szempontjából ezek közül szemezgettünk.
Magasabb az intelligenciahányadosa azoknak, akik sok időt töltöttek az apjukkal – mutatták ki a Newcastle-i Egyetem kutatói több mint 11 ezer ember bevonásával készült vizsgálatukban. Az együttlét ebben az esetben minőségi időt, játékot, külön programokat, teljes odafigyelést jelent, nem passzívan otthon töltött órákat. Az apai figyelem előnyei még az alanyok 42 éves korában is megfigyelhetők voltak: jobban boldogultak a szakmai életben és a közösségben is jobban megtalálták a helyüket.
A vizsgálat arra is rámutatott, hogy az apák hajlamosabbak több időt tölteni fiúgyerekeikkel, mint a lányaikkal. Egy az Oxfordi Egyetemen végzett vizsgálat ráerősített erre az eredményre, csak éppen már egészen kis gyerekek esetében mutatta ki az apai törődés pozitív hatásait.
A tudományos eredmény cáfolja azt a közkeletű vélekedést, hogy a babáknak csak az anyára van szükségük az első hónapokban, az apáknak pedig semmi dolguk a gyerek körül. A kutatók azt figyelték meg, milyen interakcióba lépnek az apák a csecsemőkkel három hónapos korukban, majd kétéves korukban megvizsgálták a gyerekek kognitív képességeit. Arra jutottak, hogy a kicsikkel aktívabban, nagyobb odaadással foglalkozó férfiak gyerekei mérhetően jobban teljesítettek a teszteken, elmélyültebben tudtak figyelni, ügyesebbek voltak a problémamegoldásban, jobbak voltak a nyelvi képességeik. A konkrét ös?- szefüggés az apák szerepvállalása és a gyerekek fejlődése között a tudósok szerint még jórészt feltáratlan terület.
Jó apa, jó munkaerő
A férfiak sokszor a munkájukra, a családfenntartás terheire hivatkozva veszik ki kevésbé a részüket a gyerekek körüli teendőkből.
Holott egy másik tanulmány éppen arra jutott, hogy az apák, akik sok időt töltenek a gyerekeikkel, elégedettebbek a munkahelyi életükkel, miközben az otthoni konfliktusuk is sokkal kevesebb. A tanulmány egyik készítője, a Massachusettsi Egyetem kutatója, Beth K. Humberd éppen ezért azt szorgalmazza: a cégek az apákra is legyenek tekintettel, adják meg nekik a rugalmas munkavégzés lehetőségét, ha ez segíti őket abban, hogy jobban részt vegyenek a családjuk életében.
Mindez nem azt jelenti, hogy az apáknak háttérbe kellene szorítani a karrierjüket. Sőt akár eredményesebbek, elkötelezettebbek is lehetnek a munkájuk iránt, ha otthon is teljes, értékes szerepet játszhatnak, és azt érzik: munkáltatójuk megteremti ennek feltételeit.
A gyerekek a magasabb IQ-n túl is számos dolgot profitálnak az apáikkal ápolt jó kapcsolatból, kimutathatóan magasabb az önértékelésük, több az önbizalmuk, és érzelmileg is stabilabbak, mint akikkel szinte kizárólag az anyukájuk foglalkozik. Mindezzel valószínűleg összefügg, hogy egy 2006-ban publikált amerikai kutatás eredménye szerint jóval kevesebbszer kerülnek bajba az iskolában, és a törvénnyel is sokkal kisebb eséllyel kerülnek összetűzésbe az apjukkal szoros kapcsolatban állók.
Építő birkózás
Még az apával való „ökörködésnek” is fontos szerepe van, ők ugyanis általában másképp, sokkal merészebben, fizikailag aktívabban játszanak a gyerekekkel, gyakran birkóznak, csikizik a kacagásig, vagy éppen dobálják az ég felé a kicsiket. Ami a külső szemlélő számára sokszor túl kockázatosnak tűnik, valójában fontos szerepet tölt be az apa és a gyerek közötti bizalom kialakulásában, ráadásul kulcskérdés a fizikai fejlődés szempontjából is. A kutatók megfigyelései szerint az apák jóval nagyobb kockázatvállalásra bátorítják a kicsiket, mint az anyák – biztatják őket, hogy ugorjanak bele a medencébe, pattanjanak fel a kétkerekű biciklire, miközben igyekszenek biztonságos környezetet teremteni számukra.
Ezzel pedig arra tanítják őket, hogy ne féljenek az újdonságoktól, bízzanak saját képességeikben, erre pedig az anyák óvó szeretete ritkábban képes. Míg az anyai gondoskodás főleg a biztonságot, az érzelmi stabilitást adja meg, az apától erőt, védelmet, kíváncsiságot, külvilág iránti nyitottságot és kreativitást kaphat a gyerek.
Bár a gyerekek fejlődését vizsgáló szakemberek korábban szinte kizárólag az anyával való kapcsolat és kötődés hatásait vizsgálták, ma már egyértelmű, hogy az apák szerepe nagyon is fontos a lelki, szellemi és fizikai fejlődés szempontjából, nem is beszélve a pozitív férfiminta jelentőségéről mind a lányok, mind a fiúk esetében.
A szakértők szerint egy gondoskodó apa mellett a csecsemő számára már három hónapos korában egyértelművé válik, hogy nem csak az anyukájára számíthat.
A szoros kapcsolat kialakulásában pedig kulcsfontosságú az első három év, vagyis nagyot tévednek, akik azt gondolják, hogy a kezdeti időszakban jobb, ha a férfi a háttérben marad. Míg a fiúk számára az apa későbbi szerepmintául is szolgál, a lányok saját pozitív önképüket és későbbi párkapcsolati modelljeiket is főleg neki köszönhetik.
Az utóbbi évtizedek társadalmi változásainak köszönhetően ma már nem kérdés: az apa szerepe épp olyan fontos a kisgyerek életében, mint az anyáé. Egyre több tudományos eredmény bizonyítja: az apák szerepvállalása fontos alapja az egészséges személyiség kifejlődésének – a közelgő apák napja szempontjából ezek közül szemezgettünk.
Kiköpött apja!
Az egyre több megerősítő tudományos eredmény ellenére még mindig nagyon sok férfi érzi haszontalannak magát, különösen a gyerek csecsemőkorában, éppen ezért az anyák sokszor ösztönösen törekednek arra, hogy minél korábban különleges kapcsolat alakulhasson ki az apa és a baba között. Ilyen szempontból van jelentősége annak, ha az anya azt szeretné, hogy a férfi beszéljen a hasához. Az ugyanis igaz, hogy a mély tónus ugyanis sokkal jobban „eljut” az anyaméhbe, így a születés után a babák már a hangjuk alapján képesek ismerősként azonosítani apukájukat.
Hasonló a magyarázat arra a jelenségre is, hogy a szülés után miért mondja azt a legtöbb anya: „ez a gyerek tiszta apja”.
Korábban azt gondolták, hogy a csecsemők valóban az apákra hasonlítanak a kezdetekkor, aminek evolúciós okai vannak – ne legyen kérdéses, hogy az utód valóban a családhoz tartozik-e. Egy az Evolúció és emberi fejlődés című szaklapban 2006- ban publikált kutatás viszont rácáfolt erre a vélekedésre: kiderült, hogy az újszülöttek többsége valójában inkább az anyára hasonlít, az apák 80 százaléka mégis abban a hitben élt, hogy a gyerek az ő kiköpött mása. Erről az anyák nagy része is meg volt győződve. De amikor ismeretleneknek mutatták meg a családok képeit, a független „ítészek” alig harmada ismerte fel az apa vonásait a babákban. A kutatók szerint az anyák úgy vélték, az apák jobban ragaszkodnak majd a babához, ha úgy érzik, „van belőlük valami” a gyerekben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!