Tóbiás József lett a Magyar Szocialista Párt új elnöke.
- Az alelnökök választása közben tüzesedett csak át a kongresszus.
- Az új elnök nem szivárványkoalíciót épít, és társadalmi szerződést akar.
Éljen a sajtószabadság, ezt a lapot még nem a Simicska adja ki, tegye fel a kezét, aki nem a Simicska-tévétől van, harsogja a SYMA Csarnokban ülésező MSZP-kongresszus előtt egy hajléktalan. Az egyik Hír Tv-s kolléga mosolyogva teszi fel a kezét, visszanevet rá a szakáll bozontjából a száj, majd a bőven hulló forintokból kávét finanszíroz. Forró víz 120-ért, fitymálja legörbülő ajakkal. Nem ő az egyetlen, akit sokkol a kongresszusi kulinária. Mondom a büfésnek: egy szendvics, egy kóla, mondja: 980. Mi van? – háborodik egy szocialista. Hja, vége a támogatott falatoknak. Miként a kongresszus visszafogott, helyenként szegényesnek is mondható díszletei is jelezték: elmúltak a nagy idők.
Az elnökválasztás maga senkit nem döbbentett meg – Tóbiás Józsefet papírforma szerint emelték pajzsra (92 százalékkal), pedig sok jót nem ígért: aki most jelentkezik posztra, az nem hatalmi pozíciót kap, csak munkát, ígérte kortesbeszédében, majd szolgált még egy jó hírrel: ja, és pénzünk sincs. Ennek ellenére megtapsolták. És ő is tapsolt – többek között elődjének is. Mesterházy Attila kellően visszafogott volt, mint mondta, a párt érdekében nem reagált kritikákra és a múlt átírására, de annyit azért párttagként elvár, hogy akiknek van médiafelületük, azok felelősséggel éljenek nyilvánosságukkal. Bár a volt pártelnök senkit nem nevesített, a kongresszus értette, hogy a Deák Ferenc Körre célzott. Arra a régről ismert politikusokból és néhány új arcból álló csapatra, amely elválasztotta volna a Mesterházy által uralt frakciót az új elnökségtől, és új alapszabályt is szorgalmazott. Sikert nem nagyon arattak ezzel tegnap.
Újra a választmány elnöke lett Botka László, neki sem volt kihívója. A párt élén így ismét tandem áll: Tóbiást és Botkát évtizedes barátság és újrakötött politikai szövetség fűzi egybe. Hogy Botka mekkora szerepet vállal az újrapozicionált MSZP-ben, az nagyban múlik azon, meg tudja-e tartani ősszel Szeged városát.
A csendesen csordogáló események sorába egy „tuszakodási pont” került: két vagy három alelnök kerüljön be a vezérkarba. A tét állítólag az volt, hogy ha sikerül redukálni az alelnöki létszámot, akkor Tóth Csaba nem fér már be. A budapesti szocialisták sikerrel „érdekérvényesítettek” – éppen a Deák körrel szemben – lett harmadik alelnöki hely. Ám így sem tört ki a béke. Ugyanis Ujhelyi István (majdnem 72 százalék) simán bejött, befutott a székesfehérvári Márton Roland is, aki eddig a választmány elnökhelyetteseként tevékenykedett, az említett Tóth viszont „összeszorult” Lukács Zoltánnal – kettejük csatájából aztán Lukács került ki győztesen.
És hogy hogyan tovább? Béke porain – ez a kifacsart mondás jól érzékelteti, hogy a (meg)tisztújított MSZP akár pozitívan is láthatja a dolgokat, ha van rá szeme. Ugyan a dupla választási fiaskóra ráment maradék népszerűségének egy jó része és a teljes vezérkara, ám a bukás eltörölte azokat a párthatalmi mechanizmusokat, amelyek a rendszerváltás óta kötötték gúzsba a szocialista vezetést. Magyarán a frissiben megválasztott elnök, Tóbiás József jóval szabadabban mozoghat, mint bármelyik elődje. Legalábbis akkor, ha sikerrel békíti össze a pártot és a frakciót. A képviselőcsoportban ugyanis egyesek szerint többségben vannak Mesterházy Attila hívei. Mások szerint többségről nem lehet beszélni, ám ahhoz mindenesetre túl sokan vannak, hogy – a szó politikai értelmében – könnyen „meg lehessen ölni” őket. Így a frakcióvezető ugyan Tóbiás József marad, ám a képviselőcsoportot érdemben irányító általános helyettese a leköszönt pártelnök egyik erős embere lehet.
A párton belül viszont inkább a tagságot – és a szimpatizánsokat – kell simogatni vagy legalább benntartani. A jelek szerint Tóbiás egyetért azzal a helyzetértékeléssel, miszerint három Magyarország – főváros; a 20 ezer főnél több lakossal rendelkező, illetve megyei jogú városok köre; a kisvárosok és falvak világa – él párhuzamosan egymás mellett és új szavazókat az MSZP leginkább a kisebb településeken szólíthat meg. Valószínűleg nem véletlen, hogy Gőgös Zoltán – egykori agrárállamtitkár – lett az elnökhelyettes: ő érti a vidék problémáit, és az csak ráadás, hogy személyesen ismer több ezer olyan gazdát, akiket földpályázatokkal vetettek ki területeikről. (Az elnökhelyettesi posztra Szanyi Tibor is bejelentkezett, csakhogy nem kapta meg a szükséges támogatást.)
Ám hiába fedi le az egész országot az MSZP infrastruktúrája, ahhoz, hogy sikerrel toborozhasson a falvakban és a kisvárosokban, életet kellene lehelni bele. Ráadásul a vidéki terepen most már egy balos riválissal is számolnia kell az MSZP-nek – Gyurcsány pártja is itt próbál szavazatot maximálni. Mégpedig a cigányság, a közbiztonság és a szegénység különös mixét emelve a közbeszédbe. Ezzel az MSZP csak akkor versenyezhet, ha hihetőt tud mondani a létbiztonságról.
Az alelnökök is az egyensúlyt szolgálják, – Ujhelyi István beemelésével egyrészt biztosított a korrekt viszony a párt egyetlen megmaradt regionális erőcsoportjával, a szegediekkel, illetve hidat jelenthet a pártvezetésből még Mesterházy által kiszorított, most épp a Deák Ferenc Körbe szerveződő „öregekhez”. Lukács Zoltánt pedig az előző vezetés embereihez is jó kapcsolatok fűzik, ahogy – „együttszocializálódás” okán – az új elnökhöz is. Amennyiben nem bukik mérhetetlen nagyot az MSZP az önkormányzati választásokig, akkor a most megválasztott elnökség stabilan számíthat kétéves mandátuma kitöltésére. Az egyértelművé vált, hogy az Orbán-ellenesség önmagában kevés.
Leszerződne
Olyan MSZP-t építünk, ami ellenzékben is képes felmutatni a szabadság, az értékelvűség, a szolidaritás politikáját – ígérte már új elnökként Tóbiás József. És erre igenis képes az MSZP – ugyanis kiderült: nem öncélú útkereső bolyongással töltötték a szocialisták az utóbbi pár hetet. Erejüket pedig az adja, hogy párbeszéddel akarják „belakni” az országot, nem nagyotmondással. A cél, szolgált ars poeticával Tóbiás, egy erős Magyarország. Az utóbbi évtizedben ugyan volt egy politikai megegyezés arról, hogy a jogállami normák kötelezőek – de ezt a megegyezést lezúzta a jelenlegi hatalom. Úgyhogy a cél a jogbiztonság helyreállítása és a létbiztonság megteremtése. A kettő pedig szervesen összefügg, hiszen akinek nincs kenyere és éhesen fekszik le, annak sérülnek a jogai, nevezetesen a szociális biztonsághoz való jogai. Így az MSZP a társadalmi egyenlőség megteremtése érdekében új társadalmi szerződést kíván kötni Magyarországgal. És a negatív folyamatokra, a szegénységre, a megkülönböztetésre ugyanolyan bátran kell rámutatni a szocialistáknak, ahogy azt Ferenc pápa teszi. Persze a társadalmi kontraktust nem az MSZP-nek kell kinyilatkoztatni, hanem a választópolgárokkal való beszélgetésből kell kirajzolódnia egy erős Magyarországnak.
„Mi egy baloldali pártot építünk, nem szivárványkoalíciót, a szélkakas-politikától távol tartjuk az MSZP-t, úgyhogy én nem fogom méricskélni, hogy pár újabb szavazathoz szükség van-e rendpárti, mérsékelt jobbos retorikára” – ígérte Tóbiás. „És bárhogy is gyűlölködjön az ellenfél, mi senkit nem sértünk meg. Nem azt akarom, hogy a leghangosabb, hanem a legnagyobb párt legyen az MSZP. Mert igenis helyünk van a társadalomban – és pontosan tudjuk, hol a helyünk.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
