Perpetuum mobile, hidegfúzió, biorezonancia, radiesztézia, vízhajtású autó, ufológia, alternatív gyógymódok, homeopátia, asztrológia – csak néhány „tudományterület” és témakör, amelyek elnyűhetetlenül fölbukkannak a sajtóban, hirdetőik által megváltást kínálva nemcsak az egyén, de a világ problémáira is.
Áltudósok, szemfényvesztők, szélhámosok, kuruzslók mindig is léteztek, akik hol szent hittől vezérelve, hol anyagi előnyökért, netán gyógykezelésre szorulva, de legtöbbször meggyőződéses ostobaként hirdették az igét, az igazukat – a valóság tényeit, a tudomány álláspontját messze horizonton kívül hagyva. Mesés, varázslatos világ az övék, akiknek „mindenki szembe jön az autópályán” – önmagában ezzel nincs is semmi baj.
Annál nagyobb gond, mikor ezek az áltudósok komoly befolyásra tesznek szert, s jelentős károkat okoznak, leginkább a gyógyászat területén. A tömegtájékoztatásnak köszönhetően az emberek többsége egy idő után már nem tud különbséget tenni az áltudomány, az oltári nagy marhaság és a tudományos állítások között.
A dongó fölrobban
Az Európai Unió által idén meghirdetett Fejlesztés Európai Éve program felkért jószolgálati nagykövete, Härtlein Károly soha nem habozik cáfolni azt, aki a fizika területén illetéktelenként osztja az észt. A fizikus mérnök a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének demonstrációs laboratóriumát vezeti immár 25 éve, a legtöbben pedig talán a 2013–14-ben a Spektrum televízión adott Brutális fizika című ismeretterjesztő sorozat révén ismerhetik, mely minden addigi nézettségi rekordot megdöntött a csatorna történetében. Bár ő, aki gépészmérnök-tanár édesapja révén predesztinálva volt erre a pályára, s a gépészdiplomája mellé később tanári, majd fizikatanári oklevelet is szerzett, pedagógusi tevékenységének csak egy állomásaként tekint a tudománynépszerűsítő sorozatra. S való igaz, fölsorolni is nehéz, mennyi kezdeményezés és siker fűződik a nevéhez. 2005-ben az ő vezetésével a Fizikai Intézetben rendezték az első magyarországi Kutatók Éjszakáját. Főszervezője a Budapesti Szkeptikus Konferenciának, mely 2004 óta kiváló ismeretszerző, tudásgyarapító program egyetemi hallgatók számára. Láthattuk őt a Csodák Palotájában is, ahol nem csak óvodásokat, kisiskolásokat kápráztatott el a fizika világát demonstráló kísérleteivel, de a szüleiket is. A „Házhoz visszük a tudást” szlogennel futó, fizikaszertárnak berendezett mikrobuszt, a Fizibuszt Tóth Pállal álmodták meg, mely a mai napig kigurul a vidék általános iskoláihoz: 2007. óta több mint 1200 fizikaórát tartottak
„2002-ben a köztelevízióban elhangzott beszélgetésből »megtudhattuk«, hogy a dongó vákuumban is képes repülni. Az állítás alaptalanságát bizonyítandó, magam is végrehajtottam a kísérletet és elolvastam a hivatkozott cikket is. Kiderült persze, hogy vákuumról szó sem volt, csak légritka teret hoztak létre, amire egy jobb porszívó is képes. A leleplező kísérlet megtervezésekor már eleve látszott, hogy a dongó el fog pusztulni, no, nem megfullad, hanem az alacsony nyomáson, a benne lévő víz fölforr, amitől fölrobban…” – mesél egy jellemző esetet. Ennek ugyan csak néhány rovar látta kárát, de legalább ennyire dühíti, ha magukat a tudomány emberének beállító „tekintélyek” kihasználják az emberek kiszolgáltatottságát.
„Egy orvosi terápia szerint, amely a cigarettázásról kíván leszoktatni, csak az utolsó csikket kell magunkkal hozni: a készülék a cigaretta alapján állítja elő azt a mágnesterápiás kezelőjelet, amellyel a sejtekhez kötődött nikotin információt – a saját cigarettájára jellemző specifikus rezgéseket – lehet a sejtekről »letörölni« biofizikai módszer segítségével. Fizikusként tudom, ez nettó hazugság, egy cigarettának nincs rezgése, anyaga sem homogén, folytathatnám…”
Elenyésző tudás
Az általános tudatlanság, tájékozatlanság okai messze vezetnek. Szinte fel sem tűnik, hogy amíg az általános műveltség részévé vált a celebek ismerete, addig pl. a konyhai eszközeink működését nem érteni nem „ciki”.
Itt a közoktatás feladata (lenne) elsődleges. Ám ahogy a statisztikák igazolják, a tanári életpálya manapság nem vonzó, a reál tantárgyak oktatására különösen kevés a jelentkező. A fizikaórák megtartására egyre nehezebb szaktanárt találni.
És a felsőoktatásban sem rózsás a helyzet. A műegyetemi tesztek alapján a diákok többsége nincs tisztában azokkal az alapokkal, amikre építeni lehetne. „Ma hatszor többen járnak ide, mint 25 éve, de ez nem azt jelenti, hogy most hatszor annyian alkalmasak az egyetemi tanulmányokra, hanem azt, hogy sokkal könnyebb bekerülni és bennmaradni. A felsőoktatásnak egyrészt nincs beleszólása, hogy kit vegyenek föl, a felvételi követelményeit a minisztériumban határozzák meg, másrészt szüksége van a hallgatók után járó fejpénzre, ezért nem szabadul meg a nem ide való hallgatóktól” – vázolja a helyzetet Härtlein Károly.
Remélt médiapartner
„A sajtó kezelésében nem vagyunk profik” – állapítja meg a szakember, aki évtizedek óta szerepel televíziós műsorokban. A média ugyanis más logika alapján működik, mint a tudomány. Fő célja a nézettség, a klikkelés, a példányszám, a nézők, olvasók odavonzása, megtartása, így a szórakoztatás, és nem a tudományosság a kiemelt szempont. Ugyanakkor többnyire nem igyekszik állást foglalni, hanem bemutat, véleményeket ütköztet, és a nézőkre bízza a döntést. „Ez a politikai újságírásban korrekt, de a tudományban nincs demokrácia! – szögezi le a fizikus. – Nem a többségi szavazat alapján döntünk. Annak a szava számít, aki nagyobb tudós, aki többet tett le a tudomány asztalára.” A bulvármédiát követve ma már a közszolgálati média sem mindig partnere a tudósoknak: előszeretettel reklámozzák a Pi-vizet vagy a plazmásított vízzel működtetett autót – hogy csak éltető folyadéknál maradjunk. Legjobb esetben aránytalanul rövid időre bevágnak egy igazi tudóst, aki erős kétkedésének adhat hangot, ami a legtöbb esetben ellenszenvessé teszi. Magyarországon nincs respektje a tudományos újságírásnak, a riporterek sokszor kérdezni sem tudnak.
A tudós társadalom ugyanakkor legalább a közmédiától elvárná, hogy komolyan vegye a tudományt és elválassza az áltudománytól. „Ha valaki a műsorában mikrofon elé enged valakit, aki csodatétellel »levette a rákot« például egy celebről, annak nincs következménye, még a celeb sajnálatos halála után sem. Itthon a műsorok készítőinek legtöbbször nem is jut eszükbe megkérdezni egy hozzáértő szakembert” – mutat rá a média felelősségére Härtlein Károly.
Rátalálni az igazságra
Úgy néz ki, a tudós társadalomnak magának kell hathatósan tennie ügye érdekében. Méghozzá úgy, hogy ne hagyják magukra az embereket. Hogy könnyű legyen rátalálni a tudomány álláspontjára – ajánlja Härtlein Károly –, egységesíteni kellene az ország akadémiai és felsőoktatási portáljainak domainjét, így kereséskor csak ebben a domainben kellene keresnünk. Hasonlóan, ahogy azt az USA-ban csinálják, az „edu” domainen belüli keresés a felsőoktatási intézmények oldalaira irányítja a keresőt. Ehhez hasonló megoldás itthon is egy jól körülhatárolt tájékozódási felületet biztosítana a tudományos tájékozódásra. Ahová nem kerülhetne be például olyan állítás, mint hogy Dobogókő a Föld szívcsakrája.
„A tudós a médiában vesztésre van ítélve. Mint tudósnak nagyon meg kell fontolnom a válaszaimat, és ez sem nem hangzik jól, sem nem népszerű a nyilvánosság előtt…”
(Ray Hyman, a pszichológia emeritus professzora, az amerikai kormány egyik tudományos szakértője, szakterülete a csalás pszichológiája)
A Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézete március 28-án rendezi éves Budapesti Szkeptikus Konferenciáját, melyen arra keresik a választ, miért nem erőteljesebb az igény az áltudományok, áltudósok leleplezésére a társadalom körében.
(BME Fizikai Intézet, F29-es tanterem, 10–15 óra)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
