Nem félnek a töröktől - Jöjjenek Szulejmánért? - Jöhet a minaret

Ha arról kérdezzük a szigetváriakat, mit hozott a városnak a 2016-os Zrínyi-emlékév, akkor sokan hajlanak arra, hogy szinte semmit, talán csak reményt. Tavaly volt a 450. évfordulója a vár török ostromának, a magyarok és a horvátok elsősorban Zrínyi Miklós és katonáinak hősi áldozatvállalása előtt hajtottak fejet, míg a törökök az ostrom közben elhunyt Szulejmán szultánra emlékeztek. 2014-ben megtalálták a város feletti szőlőhegyen annak a türbének a romjait, ahol a török birodalom legnagyobb hatású uralkodójának sírja állt. A türbe és az azt övező zarándokváros romjainak feltárása tavaly jó ütemben haladt, ugyanakkor még évek (és forintmilliárdok) kellenek ahhoz, hogy ezek a maradványok látványos turisztikai célponttá váljanak. Az elmúlt évtizedekben megrokkant várra tavaly 580 millió forintot költöttek, ettől azonban a műemlék épület attraktivitása alig javult. A várat évente 20 ezren látogatják – hogy ez a nem túl élénk érdeklődés milyen beruházásokkal és programokkal erősíthető, arra eddig senki sem sorolt hatásos ötleteket.

Pedig a szigetváriak nemigen remélik mástól a város sorsának jobbra fordulását, mint az idegenforgalomtól. Ezért épített az önkormányzat gyógyfürdőt is, ám ott a vendéglétszám megrekedt 110 ezernél (legalább dupla ennyi lenne a cél). A 10 ezer lelkes település a rendszerváltás óta nem talál megoldást gazdasága fellendítésére.

Az aktív korú szigetváriak legfeljebb 20 százalékának van helyben piaci alapon működő munkahelye. A város állapotát jól tükrözi, hogy a központ üzlethelyiségeinek fele bérlőre vár. Az aprócska centrum két leginkább forgalmas ruhaboltja használt termékeket kínál. Egyiknek a tulajdonosa, Toldi Géza így beszél: „Eltűntek a városból a fiatalok. Aki teheti, az iskola elvégzése után külföldre megy dolgozni.”

Tény, hogy alig van olyan szigetvári, akinek rokonságában ne lenne nyugaton próbálkozó huszonéves.

A szigetváriak ezért is bíztak abban, hogy a törökök Szulejmánkultusza, a szultán évfordulója és a türbe lökést adhat az idegenforgalomnak, s ezáltal a helyi gazdaságnak. Vass Péter, a város független polgármestere továbbra is bízik ebben. A korábban állatorvosként és agrárvállalkozóként dolgozó helyi politikus úgy tudja, idén a kormány 700 milliót szán a várra, emellett esély van arra, hogy pár éven belül a gyógyfürdő élménymedencékkel bővüljön, s kicsit odébb korszerű szálloda épüljön.


Jöjjenek Szulejmánért?

Van, aki úgy látja, hogy Szigetvár még inkább vonzó lenne a turisták – s főleg a törökök – számára, ha a várban minél hamarabb felújítanák Szulejmán dzsámiját, amit a múlt század ’30-as évei óta körbevesz és integrál az egykori Andrássy-kastély. A dzsámi mellett áll egy csonka minaret, ezt a legenda szerint villámcsapás rokkantotta meg a vár visszafoglalása után az 1700-as évek első felében. A törökök 2014-ben ajánlatot is tettek a dzsámi felújítására és a minaret felépítésére, a magyar kormány és a város vezetése azonban a torony teljes rekonstrukcióját elutasította.

Ennek szakmai oka az, hogy nem ismerjük a minaret eredeti formáját, s ilyen esetben az európai műemlék-felújítás filozófiája nem fogadja el – hamisításnak tartja – a teljes visszaépítést. Az elutasításnak lelki oka is volt, hisz a 30 méter magas minaret uralná a várat, így a törökök újra „visszafoglalnák” az épületet, hangoztatták a torony ellenzői.


Jöhet a minaret

A minaret ügye nagyjából egy éve eldőlt, a törökök vissza is vonták erre vonatkozó ajánlatukat, amikor megtapasztalták a kormány és a városvezetés ellenkezését. Vagyis marad a csonka torony. Hogy a múzeumként működő dzsámit felújítják-e, s ha igen, akkor miképp és mikor, no, és török vagy magyar pénzből, arról még nem született megállapodás. Mindamellett nem érdektelen, hogy amikor a minaret újjáépítését kizárták az illetékesek, akkor az érvelők a magyar emberek érzékenységére hivatkoztak. Arra, hogy ezt Zrínyi városában nem lehetne megtenni. Nos, a napokban faggattam erről a szigetváriakat, s úgy tűnt, a nekik tulajdonított érzékenység nemigen kínozza őket. Félszáz helybélit kérdeztem (ezért reprezentatívnak semmiképp se mondanám ezt a felmérést, de), a válaszokból kiderült, hogy hozzájuk el se jutott a minaretvita. A kérdezettek – egy kivételével – azt felelték, őket nem zavarná a minaret. Sőt: talán érdekesebb, látványosabb lenne a vár a minarettel.

„Ha lenne minaret, több turista jönne – osztotta meg reményeit az egyik belvárosi pizzéria pultosa, Vukcsics Orsolya. – Szerintem senki se félne a minarettől meg a muzulmánoktól. Egyébként is sok szigetvárinak lehetnek török ősei.”

Horváth László építési vállalkozó 1994-től húsz éven át Törökország tiszteletbeli konzuljaként szolgált Szigetváron, így ma is odafigyel minden olyan történésre, ami alakíthatja a két ország viszonyát.

A 63 esztendős férfi úgy látta, hogy a szigetvári minaret újjáépítésének terve csak a politikusokból váltott ki ellenkezést, az „egyszerű szigetváriakból” semmiképp.

Ugyanezt erősítette egy középkorú pedagógus, aki ekképp fogalmazott:

„Nem mondom, hogy szükség van a minaretre, de azt se, hogy a szigetváriak sértve éreznék magukat, ha a minaret a vár fölé magasodna. Azt gondolom, hogy ez a kérdés is átpolitizálódott. Lassan már minden, a foci, az olimpia, a trafikok, meg az is, hogy milyen íze van a multi hipermarketekben a kólának.”

Varga Zoltán, a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke viszont azt mondja, hogy a 300 tagot számláló egyesületben igenis voltak elutasítói a minaret újraépítésének.

Varga, aki a 2014-es önkormányzati választáson totális győzelmet aratott civil csapat, a Szigetvári Emberekért Egyesület színeiben alpolgármestere is lett a városának, hozzátette, hogy a szigetváriak elfogadó magatartása a minarettel szemben abból is eredhet, hogy az itteniek kevésbé szenvednek iszlamofóbiától, mint az ország más részein élők. Ebben valóban szerepe lehet annak, hogy a szigetváriak felmenői között szép számban lehettek katolikussá vált muszlimok. Varga Zoltán felidézte, hogy amikor 1994-ben a törökök szobrot állítottak a városban Szulejmánnak, Budapestről busznyi tüntető érkezett az avatásra, a helyieknek viszont eszük ágában sem volt tiltakozni a szultán bronzportréja ellen. De azért se erősödik a másutt egyre izmosabb fóbia, véli az alpolgármester, mert Szigetvárt nem érintette a menekültek mozgása, itt nem volt tábora vagy gyűjtőállomása a migránsoknak.

S mivel a város 30 éve nehéz helyzetben van, ide muszlimok se akarnak jönni. Mindamellett Varga Zoltán maga is elfogadhatatlannak látja – szakmai és lelki alapon – a minaret felépítését. Az, hogy emiatt több török turista jönne, nem érv a minaret mellett, mondja az alpolgármester, ha ezen az alapon építenénk fel, akkor eladnánk magunkat.

„Nincs ebben semmi – legyintett erre az egyik minaretpártoló szigetvári, aki a fürdőben ejtőzött –, amikor szállodát építünk, amit csak a külföldiek tudnak megfizetni, akkor is eladjuk magunkat. Az idegenforgalom már csak ilyen.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!