Programok és igazgató nélkül üresen áll a New York-i Magyar Kulturális Intézet. Pedig komoly siker volt a 2009-es Amerikai Magyar Kulturális Évad, amit persze itthon, politikától sem függetlenül, bíráló hangok sora kísért. Az évadot levezénylő Orsós László Jakabot mindenesetre komoly megtiszteltetés érte.

 

– Ez már valami! Szeptember 21-én hirdették ki, hogy a PEN American Center önt nevezte ki a World Voices fesztivál igazgatójának. Hogy történik egy ilyen kinevezés? Pályázni kell rá, lobbizni érte, jelölik az embert?

– A pályázat nyitott, és ha az ember túljut az első szelekciós körökön, akkor egy meglehetősen hosszú folyamat elején találja magát. Ha a beadott írásos anyagok, a szakmai életrajz és a tervek kibontása után kíváncsiak lesznek a pályázat kiírói, akkor elkezdődik egy többlépcsős interjúsorozat a stáb tagjaival, a szervezet vezető tisztségviselőivel, a tanácsadó testület egyes tagjaival, végül pedig a fesztivál elnökével, Salman Rushdie-val. Sokat segít természetesen, ha ismerik az embert, bár direkt módon lobbizni nem kell és nem is nagyon lehet. A szerződés közös megegyezésen alapul és bármikor felbontható.

– Maga az írószervezet igen rangos, gondolható, hogy a fesztiváljuk is az – bár ez innen, Magyarországról talán kevésbé megítélhető.

– A fesztivál hét évvel ezelőtt indult, akkor, amikor Salman Rushdie látta el az amerikai PEN elnökletét. Az ő ötlete volt egy nagy, nemzetközi irodalmi program elindítása New Yorkban, és a fesztivál meglepő gyorsasággal nőtte ki magát a világ egyik legnagyobb irodalmi programjává. Az egyhetes programon általában 150-200 író vesz részt a világ sok országából, változatos helyszíneken, sokféle programmal, zsúfolt házak előtt. Az én feladatom ennek a működő gépezetnek egy más irányba fordítása: erős tartalmi változásokat fogunk kezdeményezni, koncentráltabb tematika alapján fog dolgozni a fesztivál már jövőre, változatosabb programokkal egy nagy nyitó és záró gálával. Nagyon fontosnak tartom, hogy a felolvasások és interjúk mellett viták és előadások is bekerüljenek a programba, amelyeken nem csak írók, de tudósok és más műfajban dolgozó művészek is részt fognak venni. A fesztivál mellett az én stábom tervezi az amerikai PEN nyilvános programjait is, amelyek jórészt erősen politikai tárgyú, nagy vihart kavart témákat érintenek.

– Profitálhat-e a magyar irodalom, kultúra az ön kinevezéséből?

– Önmagában már az is haszon, hogy egy magyar igazgatja a fesztivált. Ez természetes előnyöket jelent, de persze figyelni kell az arányokra. Sok kitűnő magyar író szerepelt már a fesztiválon, akiket a Magyar Kulturális Intézet stábjával javasoltunk: többek között Esterházy Péter, Nádas Péter, Babarczy Eszter, Bán Zsófia, Garaczi László, Térey János, Dragomán György. Természetesen folytatni fogjuk ezt a névsort, remélve, hogy az újjászülető Magyar Kulturális Intézet ebben együttműködő lesz.

– Hogyan látja 5 év New Yorkban töltött év tapasztalatai alapján a magyar kultúra közvetítésének, befuttatásának, egyes művészetek, művészek megismertetésének lehetőségeit más kultúrákban?

– Nagyon gazdag alapanyagunk van, pontosabban egy gazdag alapból lehet szűkíteni azokat a szereplőket és műfajokat, akik egy-egy eltérő kultúrában érvényesülni tudnak. Ez sok esetben nem következik automatikusan az otthoni a sikerből. A lehetőségek végtelenek: ismerni kell a befogadó kultúrát, nem kell megalázkodni előtte, és nem is kell félni tőle, de lenézni sem. Ha ez adott, akkor szabadon és fantáziadúsan számtalan módját lehet annak találni, hogy a magyar művészek a legmegfelelőbben kerüljenek előtérbe.

– Öt év alatt a belső szem kissé külsővé változhatott: hogyan látja most a magyarországi kulturális intézmények lehetőségeit, a hazai kulturális élet szerveződését, a hazai közönség más kultúrák iránti befogadó-készségét?

– Magyarországnak egyetlen, ismétlem egyetlen lehetősége, ha nem záródik be, ha nem fordul el a világtól. Ezt komplexusos rátartisággal nem lehet csinálni. Csak, ha tiszteljük a világot és valóban kíváncsiak vagyunk rá. Ha nem gondoljuk, hogy különbek, jobbak vagy rosszabbak vagyunk a külvilágnál, ha - nem része annak. Ehhez szellemi függetlenség, méltóság és bölcs politikai támogatás kell.

– Milyen hozadékról tud beszámolni a 2009-es magyar kulturális évad kapcsán?

– Nagy hatása volt az Extremely Hungary fesztiválnak, rengeteg helyszínnel dolgoztunk, véleményem szerint a New Yorkban és Washington DC-ben legjobban működő magyar művészekkel, nagy amerikai sajtóvisszhanggal: a New York Timesban, a Wall Street Journalban, a Washington Postban, a Village Voiceban, de rádiókban és az interneten is.

– Több fórumon hangot adtak viszont a mintegy egymilliárd össz fi nan szírozású évad kudarcának: túlamerikanizálták a magyar kultúrát, holott éppen az autentikusságát kellett volna bemutatni… stb.

– Érthetően mindenkiben feléled a fesztiválszervező, főként, ha ilyen nagyszabású eseményről van szó. Sokféle programot lehetett volna csinálni természetesen. Én a stábommal és a tanácsadó testülettel emellett döntöttem, mert hiszem, hogy egy ilyen eseménynek a mozgásban lévő, kortárs kultúrát és annak gyökereit kell megmutatni, mert így tudunk igazi érdeklődést felkelteni. A dollár- forint árfolyam változásai, és minisztériumból érkező folyamatos átszámolási igények mellett is sikerült tartani a költségvetést, sikerült gazdag programot létrehoznunk, és 145 millió forintot meg is takarítottunk és visszautaltunk. Rengeteg magyar szervezettel dolgoztunk. Az ő segítségükkel készült el a Forgács Péter dokumentumfilmje a magyar emigráció kezdeteiről, és szintén az ő hatékony közreműködésükkel rögzítettünk közel hetven interjút magyar emigránsokkal a legnagyobb közszolgálati rádióval és a Library of Congress-szel közösen, amelyek most egy kutatható archívum részei.

– Most áprilistól, hogy látja, mennyire kezdődött új időszámítás a SoHo-beli intézet működésében? Az új kormány kulturális elképzelései mennyire szabhatják át az eddigi irányt?

– Az új irányokról nem engem kell kérdezni. Egyelőre az újdonság abban áll, hogy az intézet programok nélkül, üresen áll, igazgató nélkül. Az általam decemberig szervezett programok két kivétellel nem valósulnak meg, és újakat sajnos nem kezdeményeztek. Sajnálom, hogy nincs folytonosság, nincs utód, akit bemutathattam volna, az intenzív fesztiválprogram után nincsenek események, és ha most kérdeznek New Yorkban, semmit nem tudok mondani az intézet sorsáról.

ORSÓS LÁSZLÓ JAKAB

(1964, Zalaegerszeg) újságíró, rendező és forgatókönyvíró. 2005 és 2010 között a New York-i Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Diplomáját az ELTE-n magyar-történelem-esztétika szakokon szerezte. A ’90-es években a Népszabadságban közölt kritikákat, publicisztikát. 1999-ben a Sundance Intézet Forgatókönyvíró Laboratóriumának válogató tagja. A Nyócker! című animációs film társ-forgatókönyvírója és dramaturgja. Díjai: Az Év Kritikusa (Magyar Sajtópáholy, 2001); Philipp Morris Alapítvány díja a minőségi újságírásért (2003).

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!