Nem kell, hogy szép legyen a modell - Profik a reklámiparban

Szinte mindegy, hogy melyik valóságshow-t nézzük, a benne szereplő nők többségének foglalkozásaként az van feltüntetve: modell. Ugyanez a helyzet a bulvárlapokban is. Ha egy lány jól néz ki, de nem tudjuk, mivel foglalkozik, akár modellnek is mondhatja magát. Miközben a nemzetközi kifutókon is sok lány lejt végig. Hogy mi a különbség a két kategória között, arról Kajdi Csabát, a Visage Models ügynökség vezetőjét kérdeztük.

„Nem leszek ezzel népszerű, ha elmondom… Néhány évvel ezelőtt megjelentek a piacon azok a lánykák, akik szépek, csinosak, csináltak ezt-azt. A magyar társadalom nem szívesen teregeti ki, hogy valaki escort lány. Valamit rá kell írni a névjegyre: így lettek ők is modellek. Tartalom vagy teljesítmény nincs mögöttük. A szakma részéről ezt a gyakorlatot sok kritika érte, hiszen ezek a lányok nem modellkednek, azt nem számítjuk annak, ha valakinek van egy portfóliója vagy esetleg itt-ott fényképezgették” – magyarázza Kajdi Csaba.

Érdekes, hogy ez a jelenség, mármint hogy kissé finomkodva modellnek hívjuk azokat a lányokat, akik valójában nem azok, csak Magyarországra jellemző. Külföldön modellnek lenni elismert szakma, néhol a színészek státusával egyenlő. „Én azt látom, hogy valójában ez egyfajta önigazolás is ezeknek a szép, de teljesítmény nélküli lányoknak, magyarázat arra, hogy nekik van valamilyen létjogosultságuk megjelenni a magyar közélet színpadán csak azért, mert szépek” – fogalmaz Csaba.

De akkor ki számít igazán modellnek? Az ügynök szerint nem szükségszerűen egy szép lány. Egy modellnek ugyanis millió arca van, könnyen és bármikor (át)alakítható: „Azt kell látni, hogy ezek a lányok részei egy hatalmas iparágnak, amit úgy hívunk, hogy reklámipar. Ők eladnak egy terméket. Ezért tökéletesnek kell lenniük, mert nem elég a szép arc. Vannak persze klasszikus szépségek is, akik mindenkinek tetszenek, és vannak azok a lányok, akiktől a saját anyjuk is megijed, de 180 centi magasak és olyan jól mutatnak a képeken, hogy maguk sem ismerik fel magukat egy-egy fotón.”

És erre van Csaba, vagyis a modellügynök, aki valóban, akár az utcán sétálva is képes meglátni ezt a fajta fotogenitást egy lányban. „Azt nem tudod eldönteni, hogy ki lesz topmodell, de azt látod, hogy kiből lehet topmodell” – mondja, persze úgy, hogy hosszú évek rutinjával méri fel másodpercek alatt a járomcsontokat, a szemöldök és a szemcsont közti távolságot, az orr formáját és a szájét. Azt is előre tudja, hogy melyik lányt melyik piacon lehet majd jól eladni: a kreolbőrrel Latin-Amerikában kevésbé lesznek keresettek, az alacsony lányok pedig nem kifutóra valók – csak hogy néhány példát mondjunk. Ebből a szempontból a magyar modellek széles palettán mozognak.

De ha azt hinnénk, hogy az ügynökségtől egyenes út vezet a kifutóra, óriásit tévedünk. „Vegyük azt, hogy bekerül hozzánk egy lány, mondjuk 14 évesen. Nagyon sok mindent kell megtanulnia, és még így is sokszor kénytelenek vagyunk elbúcsúzni tőle. Mert az, hogy valakinek a külalakja megfelel, egészen kicsi része az egésznek. Kell hozzá egyfajta belső tartás is, hogy bírja a ránehezedő nyomást, a kritikát, hogy tudjon bármikor, bárkire mosolyogni, hogy elégedett legyen vele az ügyfél még akkor is, ha egész éjszaka utazott, és hajnalban már fotózni akarják. Ezt csak az igazán profik képesek csinálni” – magyarázza Csaba. Az ügynök nem egyszerűen csak szervezi a lányok munkáit, de figyel is rájuk. A testükre is, hogy épp ideális méretekkel bírnak-e – talán ez az a pont, ahol a modellszakmát a legtöbb kritika éri. Azt Csaba sem tagadja: vannak lányok, akik már-már az anorexia határán mozognak, annyira lefogytak. „Ilyenkor külön figyelni kell rájuk, elmagyarázni nekik, hogy az ő érdekük sem az, hogy ilyen állapotban legyenek, hiszen így nem kapnak munkát. Mi inkább arra ösztönözzük őket, hogy sokat mozogjanak, és külön táplálkozási tanácsadóval konzultálunk. Mert azt lássuk be: a magyar konyha nem éppen a modellalkat barátja” – meséli. Persze trükközni még így is lehet. Csaba Spanyolországot említi, ahol az ideális súly eléréséhez nem ritkán a lányok aprópénzekkel tömik ki a zsebüket, vagy hirtelen megisznak több liter vizet. „Ilyenek mindig voltak és lesznek is” – mondja. És az ügynök munkája itt még korántsem ér véget, egyfajta pszichológus szerepet is be kell tölteni. Csaba szerint sokan vannak, akik elkezdenek modellkedni, bekerülnek hozzájuk, jönnek a munkák is, és a fejükbe száll a dicsőség. „Akkor vissza kell őket rángatni a földre. A lányok dolga, hogy megértsék: attól még, hogy tehetségesek, ez a dolog nem róluk szól, hanem arról a termékről, amit el kell adniuk. Óriási a különbség. Be kell látniuk, hogy eszközként vannak használva, és így is kell viszonyulniuk minden munkához. Persze sosem szabad elfelejteni, hogy mi szinte gyerekekkel dolgozunk, akik néha kamaszos daccal állnak hozzá a dolgokhoz” – magyarázza Csaba, aki arra azért figyel, hogy havonta többször is le tudjon ülni a lányokkal, hogy megtudja, hogy érzik magukat.

„Ez kicsit olyan, mint a sportolóknál. Hiába veszünk fel egy 14 éves kislányt, akkor még nem lehet tudni biztosan, hogy mi lesz belőle. Ilyenkor képezzük ki, megmutatjuk neki, hogy kell járni, elmegyek velük kisebb munkákra, hogy segítsem őket. De a karrierjük igazából olyan 18 éves kor körül indul el, addig nagyon oda kell figyelni mindenre. És persze van olyan, akit kinevelünk, aztán pont ebben a korban hagy faképnél minket” – meséli.

Merthogy ilyen is van, méghozzá gyakran. Egy lány ugyanis értékes „portéka”, nem csoda, hogy amint elindul a karrierje, és komoly pénzeket lehet vele keresni, az ügynökségek ilyen-olyan módszerekkel megpróbálják magukhoz csábítani. „Világszerte vannak partnerügynökségeink, mi magyar lányokkal foglalkozunk, és úgynevezett anyaügynökség vagyunk. Ez annyit jelent, hogy minden ügynökség egy-egy lánnyal kapcsolatban neked jelez, tőled kéri el őket a munkára. Tíz százalék részesedésért dolgozunk, ami, ha valakinek nagyon beindul a karrierje, akkor már komoly pénzeket jelent. Csak a példa kedvéért, ha kap egy lány egy New York-i irodától egy 1 millió dolláros szerződést, abból 100 ezer minket illet, de azt persze már nem olyan nagyon szeretnék nekünk kifizetni, és megpróbálják meggyőzni a lányt, hogy ő is nagyobb részesedést kap a munkából, ha otthagyja az anyaügynökségét.

Itt már erős bizalmi kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy a modellek megértsék, szükségük van az anyaügynökségükre azért, hogy könnyebben jussanak munkához a külföldi piacokon. Viszont az is fontos, hogy tudják: ez nem baráti, hanem munkakapcsolat. „Ezt úgy kell elérni, hogy tudják, bennünk megbízhatnak. Főleg azért, mert ez amúgy nem egy őszinte szakma. Amerikában például soha nem mondanak semmi negatívat a modellnek, legfeljebb nekem ordítoznak a telefonba, ha nem elégedettek. És aztán nekem jut a kellemetlen feladat, hogy megint visszarántsam a lányokat a földre.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!