A frissen forintosított devizahitelesek még a kamatbombán ülnek, miközben az ingatlanpiacon már dagad a lufi. Akár összeesküvést is kiálthatnánk, de ez csak egy régiós spekuláció, amit a helyét kereső pénz mozgat.
Az elmúlt hét év legerősebb esztendeje lehet az idei a hazai ingatlanpiacon. Már az első fél évben 15-20 százalékkal emelkedtek a lakásárak, olyan forgalom mellett, amely az első nyolc hónapban másfélszerese volt a tavalyi azonos időszak forgalmának. Igaz, az ingatlanbumm egyelőre jórészt a központi körzetre korlátozódik.
A fővárosban még panellakást sem adnak 10-12 millió forint alatt, míg a téglaépítésűekért alsó hangon 20 milliót kérnek. Nem nehéz kitalálni, hogy első körben a befektetők jelentek meg a piacon, vagyis a lakásokat nem annyira lakhatási céllal, sokkal inkább a pénz fialtatása miatt veszik a vásárlók.
Jól hangzó elgondolás, hogy a második orbáni ciklusban tovább duzzadt politikai klientúra költi a pénzét, felverve a korábban nyomott ingatlanárakat. Ez nyilván így is van, de vegyük észre, hogy nem csupán a kormányzat politikai csatlósai mozgolódnak a piacon. Annál is kevésbé, mert régiós jelenséggel van dolgunk. Lengyelország, Csehország és Szlovákia évekkel jár előttünk, míg Románia tőlünk is egy kicsit lemaradva követi a többieket.
Hogy mi mozgatja a piacot? Bele lehet mélyedni a különböző országok kormányzati programjaiba, melyek a „fiatalok fészekrakását” támogatják. Valójában a legfőbb mozgató a fejlett országok zérus közeli kamatkörnyezete, ami a magunkfajta feltörekvő országoknak is lehetővé tette, hogy a kockázati prémiumra vágják vissza a korábban akár két számjegyű jegybanki alapkamatot. Most, amikor a magyar alapkamat 1,35 százalék, a korábbi bankbetétesek széles köre keresi, milyen biztonságos megtakarítási formát válasszon? Mert a kezelési költség levonása után kevesebb pénzt kapnak vissza, mint amennyit betettek a bankba.
A tőzsdei befektetésektől félnek, úgyhogy jobb híján marad az állampapírpiac. Ám sokan nem bíznak a magyar államban, pláne nem a papírjaiban. Nem csoda hát, ha a helyét kereső pénz megtalálta magának régi jó „ismerősét”, a sokáig hanyagolt ingatlanpiacot.
Igazi áttörést viszont az hozhat majd, amikor tömegesen megjelennek a piacon a kispénzű, hitelből vásárlók, akik ténylegesen lakni is szeretnének a lakásokban. A lakáshitelek forintosítása után valamelyest csökkentek ugyan a törlesztőrészletek, de a háztartások nagy része továbbra is foglya ezeknek a hiteleknek.
Egyrészt, a „devizázásba” belefáradva, sokan gondolkodás nélkül elfogadták a bankjuk ajánlatát, ami gyakran rosszabb feltételeket jelent, mint a piacon most futó hitelajánlatok.
Másrészt, a forintosítás a kamatcsökkentési periódus mélypontjához közeli kamatszinten történt. Mivel az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában már a kamatemelés van műsoron, könnyen kitalálható, hogy a magyar jegybanki alapkamat a következő években emelkedni fog, mert a kockázati felárunk mindig rárakódik a „nagyok” kamatszintjére.
Ez a ketyegő kamatbomba pár év múlva ismét feltornászhatja a törlesztőrészleteket, csökkentve a magyar háztartások hitelfelvevő képességét. Egyúttal az ingatlanpiaci fellendülés kiszélesedését is akadályozza.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!