Nem tojunk be

– Belső ellenzékből hogy lett kampányfőnök?

– Így jártam. Ismert, hogy radikálisan megújult az MSZP elnöksége. A politikai arcél kidomborítása kollektív munka lesz, nem egyszemélyes játék. Az MSZP a neoliberális kalandozást befejezte, és a modern baloldaliság felé fordult: jön a fenntartható világkép, vagyis a piros mellett kontúrokban megjelenik a zöld.

– Hírlik, hogy Mesterházy Attila pártelnök nem egyeztetett önnel a felkérés előtt.

– Igaz. Az elnökségi ülésen szegezte nekem a kérdést, hogy ugye vállalom? Támasztottam néhány igényt, amit elfogadtak – ez után én is a felkérést. Saját csapatot állítok fel, amely túllépi az MSZP hagyományos infrastruktúráját, és három hónapos projektként futtatjuk a kampányt.

– Hogy tudott elvállalni egy olyan kampányt, amelynek első számú arcát, a főpolgármester-jelöltet „rém gyengének” nevezte korábban?

– Sokunkra ráfér a felerősödés. A kampány legneuralgikusabb pontjának valóban a főpolgármesteri csatát érzem. Pusztán egy személy nem lehet a mi ajánlatunk az értelmiségi attitűdöket felvonultató fővárosnak, ahová az ország színe-virága koncentrálódik. Ide szövetségi megoldás kell, e nélkül csak a legelkötelezettebb szavazókat tudjuk hozni.

– A tavaszi eredményeket elnézve ez sem kevés.

– Igaz, de most a tét, hogy megnyerjük- e Budapestet?

– Ez még kérdés?

– Hogyne.

– Horváth Csabát alapszabály szerint megválasztották, tehát marad. Vagy nem?

– Nem kizárt. De még egy pár napig nyitva van a kapu: ha adódik egy megfelelő jelölt, akit civil szervezetek sokasága támogat, akkor mögéje célszerű beállni.

– Ez nem került le napirendről az LMP jelöltállításával?

– Az LMP úgy viselkedik, mint a Fidesz álliberális, balhajlamú csatlósa. Pedig a főpolgármester-jelöltje alighanem annyi szavazatot sem kap majd, mint a pártja. Ez nem a személyes alkalmatlansága miatt van, ha Arnold Schwarzeneggert jelölték volna, az is kevés lenne a mai erőtérben. Mellesleg az önkormányzati választásokon lehet választani bárkit, akár uniós állampolgárt is.

 

– Ezzel céloz valakire?

– Akár.

– Kire?

– Nem árulom el.

– A kampány nem csak Budapestről szól. Pontosan mi lesz a feladata?

– Az én dolgom a tartalom és a lélek. Ha valahol rossz irányba csúszna el a kampány, be tudok avatkozni. Emellett a helyi szövetségek kötése is végső fokon hozzám tartozik. Árgus szemekkel fogom nézni, hogy jelöltjeink miként nyitnak a fiatalok felé.

– Mind a 3200 helyi kampányt áttekinti?

– Ugyan már! Ha probléma adódna, akkor beavatkozom, de a helyi ügyekbe nem akarok belekontárkodni. Gyakorlati kérdésekben azért állást foglalok: például nem gátolok meg senkit abban, hogy utcai jelenlét helyett bensőséges lakossági fórumokat tartson, de ez esetben a központi szolgáltatás ott biztosan nem lesz bőkezű.

– Mi a kampány központi üzenete?

– Nyíltan kiállunk, hogy itt vagyunk. Ezért kell az utcán lenni. Oké, elszenvedtünk egy nagy vereséget, de mégis lehet ránk számítani. Ebben a kampányban szeretném visszaadni a szegfű becsületét, világossá fogom tenni, hogy az ezerötszáz képviselőjelöltünk a legkevésbé sem bűnszövetkezet, hanem másfél ezer ragyogó és bátor ember. A választók egy része nyilvánvalóan a hangulatra szavaz, én ezért akarok az MSZP mellett egy olyan érzületet kreálni, aminek a lényege a felemelt fej, az ott vagyunk, a veletek vagyunk, a csináljuk, a nem tojunk be, a nem vagyunk korruptak, sőt! –

Sok városban a választókerületek átszabása is a Fidesznek kedvez, ez ellen lehet tenni?

– Semmit. Legfeljebb bemutatni a röhejes erőlködést. Például Baján az egyik választókörzet egyetlen utcája – amolyan szigetként – a szomszédos másik kerülethez lett csatolva, és ez csak egy példa, a jelenség viszont általános. A fideszes önkormányzatok egyértelműen egy szavazatmaximalizáló algoritmus alapján dolgoztak, központi adatbázisokra építve.

– A Kubatov-lista?

– Gondolom.

– Ebben a helyzetben érdemes-e átlépésekre biztatni?

– Ha az én tavaszi ügyemre céloz, akkor már ezerszer elmondtam, hogy kiragadtak pár percet egy beszédemből, amelynek épp az volt a lényege, hogy nincs értelme az ilyesminek, mert több energiát igényel, mint amennyivel meggyőzünk négy bizonytalant bármelyik lépcsőházban. Ráadásul törvénytelen is.

– Pár napja arról beszélt, hogy azt akarja, hogy Budapest legyen a fideszes nyomulás Sztálingrádja. Nem durva a hasonlat? Másfél millióan vesztek oda az ostrom során.

– A Fidesz gazdaságpolitikája, pontosabban annak hiánya miatt másfél millió család került a megélhetési szint alá. Miről beszélünk? Ezen az alapon Mohácsról se szóljunk soha semmilyen tanulságként?

– Nem fél attól, hogy ha mégsem szerepel jól az MSZP, akkor kiváló bűnbak lesz?

– Benne van a pakliban, de vállalom. Az a hozzáadott érték, amit én bele tudok tenni a kampányba, biztosan jobb eredményt hoz, mint a tavaszi választások.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!