Mit lehet mondani egy társadalomról, amelyben egy televíziós kvízműsorvezető vagy egy labdarúgóedző nagyobb tekintélynek örvend, mint a miniszterelnök? Nos, például azt, hogy túl sok időt töltenek a képernyők előtt, vagy, hogy több élményt találnak a fociban, mint a politikában.

A felvetés nem légből kapott, a hamburgi Der Spiegel ugyanis a nyár végén átvedlett bulvárba és egy „exkluzív”, kétkérdéses felmérésben kimutatta, hogy a válaszadók elsöprő többsége számára az ideális Németországot Günter Jauch, egy évtizedek óta a topon lévő – egyébként meglehetősen konzervatív nézeteket valló – tévésztár testesíti meg, alaposan maga mögé utasítva Angela Merkel kancellárt (10. a listán) vagy Benedek pápát (21.) A harmadik helyen Joachim Löw, szövetségi kapitány áll. A televíziós celebek és a labdarúgók egyébként is uralják a terepet: a nem tudni miért pont 28 nevet tartalmazó lista pozícióinak kétharmadát ők birtokolják. Szinte kakukktojásként áll a második helyen a német szocik egykori kancellárja, a 91 éves Helmut Schmidt, ám a felméréshez fűzött kommentárjában a lap siet az ő nimbuszát is kikezdeni, mondván, hogy a válaszadók alighanem elfelejtették: mai bajaik – a csillagászati összegekre rúgó államadósság, a magas munkanélküliség, a nyugdíjrendszer rogyadozása vagy a reformérett oktatási rendszer – gyökerei az ő kancellársága idejéből eredeznek. Ebben persze van némi igazság, az azonban tény, hogy Schmidt – a listákról érthetetlen, de feltűnő módon hiányzó, vele egyidős exállamfővel, Richard von Weizsäckerrel együtt – egészen más politikusi minőséget testesít meg, mint akár Merkel, akár a rangsorban őt megelőző két minisztere, a hétgyerekes Ursula von der Leyen munkaügyi, és az egyik leggazdagabb német nemesi családból származó Karl-Theodor zu Guttenberg hadügyminiszter. Egy másik lista azokat a kulcsfigurákat rangsorolja, akiket a németek erkölcsi mércének tekintenek. Ez sem nélkülözi a meglepetéseket. Az élen itt Helmut Schmidt áll, akit az államfői posztról nemrég váratlanul leköszönt Horst Köhler és a már említett munkaügyi miniszter asszony követ. Ezen a listán már a negyedik helyen feltűnik Angela Merkel, és a pápa is javít (7.), megelőzve a beszélőgép Jauchot. A labdarúgás világából a morális példaképek arcképcsarnokába egyedül Franz Beckenbauernek sikerült bejutnia. Német példaképek, erkölcsi mércék és tekintélyek? Hm. Nem igazán a korszerűség tükörképei. Hol vannak a dinamikus fiatalok, a sikeres vállalkozók, a nagy feltalálók, a gondolkodók, a társadalom lelkiismeretei? Hol az értelmiségiek, az írók, a filozófusok? Günter Grass, a Nobel-díjas író az erkölcsi mércék sorában csak a 10. helyen szerepel, a filozófus Habermas és az író Enzensberger pedig csak sereghajtónak jó, még a Deutsche Bank vezetője is megelőzi őket. De vajon milyen morál nevében? Ha a német nép közvetlenül választaná vezetőit, az államfői székben egy televíziós moderátor, a kormányfőében egy labdarúgó ülhetne, a legfontosabb tárcákon pedig rapperek, énekesnők, bemondók, csatárok és hátvédek osztozkodhatnának, ezek szerint. Persze nem biztos, hogy sokkal rosszabbul csinálnák, pláne, ha Schmidt legalább tanácsadói szerepet vállalna mellettük. Ráadásul, nem feledhető: volt idő, amikor a németek sokkal rosszabbul választottak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!