Pár száz neonáci emlékezett meg a Normafánál szombaton délután 1945. február 11-e német és magyar halottairól. Ezen a napon a budai várban rekedt katonák megpróbáltak kitörni a szovjet hadsereg ostromgyűrűjéből. A Nemzeti Forradalmi Párt, a Pax Hungarica Mozgalom, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Betyársereg, és az NS-Front közös rendezvényén atrocitás nem történt, a tömeg a budai hegyvidék kutyasétáltatóit és snowboardosait hökkentette meg csupán néhány percre.
A péntek délutánig titokban tartott helyszínre autóval érkezünk, az előttünk haladó és másik két elhagyott BKV buszt is rendőrfurgon kíséri, az utazóközönség militarista és fekete ruhába öltözött skinheadekből, zöld katonai szövetkabátot viselő erdésznek kinéző valószínűleg nem erdészekből és az őket igazoltató rendőrökből tevődik össze. A helyszínen is ugyanez a „colour local”, csak nagyon hideg van. A Becsület napjának nevezett megemlékezés minifelvonulással kezdődik, szépen katonai alakzatban masíroznak az egybegyűltek az 50 méterre lévő hegyoldalba, ami nem tűnik szerencsés választásnak a havon csúszkáló fehér fűzős, acélbetétes fekete bakancsokat elnézve.
A sorok rendezése után koszorúzás következik, a Vér és Becsület feliratú mobil emlékhelynél – a kitörés során elesett katonák jelképes sírjánál – különböző egyenruhás alakzatok teszik tiszteletüket. Közben megkérdezem az Pax Hungarica Mozgalom karszalagját viselő szervezőt, fogalmazza meg, miért tarja fontosnak a megemlékezést ezen a napon. A magát történész szakos hallgatónak mondó fiatalember szerint ez is a történelem része, és méltatlan elfeledni azokat a német és magyar hősöket, akik életüket adták az 1945-ös budapesti kitörés kísérletnél. Amivel egyet is lehet érteni, hiszen fontos lenne szembenézni a múlttal, és erről az időszakról, a közel 40 ezer áldozatról valódi tudást szerezni, értelmes vitákban helyére tenni a kulturális emlékezetünkben. Ez a cél azonban ott veszik el, ahol a szónok a 63 évvel ezelőtti, éhező, őrület szélén álló, beteg sebesült katonák kilátásaival hasonlítja össze a jelenlevők helyzetét, azzal a különbséggel, hogy a bomberdzsekis fiataloknak sokkal rosszabb, mert őket a cionista-kapitalista elnyomók szorongatják. Ezért támadni kell, de legalábbis felkészülni a támadásra.
A beszédek általánosságban három témára épülnek: mindegyik szónok összefoglalja a 1945-ös katonák hőstetteinek a mítoszát, majd párhuzamokat keres a jelenlegi és az akkori helyzet között, végül levonja a következtetéseket, melyek általában a cionista-kapitalista-liberális világ elleni globális faji háborúnak a víziójában csúcsosodnak ki. Emellett több szónok a nemzeti szocializmust élteti és „a fehér faj” felsőbbrendűségét hirdeti. Van német, magyar és angol nyelvű felszólalás is, tekintettel a szép számú külföldi neonácira. A transzparensek a német-magyar barátságot, a hősöket és a nemzetszocializmust éltetik.
Az egyik jelenlévővel még tisztázzuk a hazaindulás előtt, hogy nem sértődik meg, ha lenácizzák, bár történelmileg nem helyes, hiszen nem német, de azt ki kérné magának, ha a Jobbikkal hoznák összefüggésbe. Ennek oka, hogy ők nem hisznek a „demokratikus játszadozásokban”. Zagyva György Gyula nincs is jelen, túl mérsékelt ő már ide.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
