Nincs hova menekülni

Szélsőséges ideológiák, pornográfia, erőszak – mindezektől a való életben biztosnak tűnő tanácsokkal, technikákkal óvjuk gyermekeinket. Ám az internet világába, amit ők már természetszerűen kezelnek és alakítanak, nincs meg a szülők megfelelő tájékozódó képessége és rálátása, de maguk a gyerkőcök is generálnak, kamaszos hévvel, olyan szituációkat, amelyek lelkileg és testileg is károsak lehetnek rájuk nézve, és akár halállal végződhetnek.

HelpAPP névre hallgat az az
ingyenesen letölthető okostelefon
alkalmazás, mely
erőszakos helyzetekben
azonnali segítséget nyújt a
gyerekeknek.

A kortársi versengés bántó üzenetei a közösségi oldalakon nemegyszer vezettek már fiatalok öngyilkosságához. A cyberbulling néven ismert internetes zaklatások úgy a Facebookon, az Instagramon vagy az ask.fm népszerű oldalakon messze túllépnek a heccelődő-viccelődő, egymást húzó attitűdön. A közösség előtti nevetségessé tétel, a fenyegető kommentek, videók, nyilvánossá tett intim fotók vagy akár a személyes adatok eltulajdonítása és a velük való visszaélés komoly következményekkel járhatnak. Még veszélyesebb, amikor nem a gyerekek zaklatják egymást, hanem pl. tudatos akciók keretében toboroznak gyűlöletkeltő csoportok (akár az Iszlám Állam) tagokat, vagy pedofilok férkőznek kiskorúak bizalmába.

A veszélyforrás tehát adott, a nagy kérdés az, mit tehet a szülő, hogy csemetéjét megvédje mindettől.

A tiltás e téren sem megoldás. Főleg azért, mert megkerülhető, és a kontroll amúgy is csak akkor gyakorolható, ha a szülő is jól tájékozott abban a világban, amelynek elemeitől óvni akarja gyermekét. Az UNICEF Magyar Bizottsága 2014. novemberi kutatásából kiderült, hogy a magyar tinédzserek 96 százaléka használ mobiltelefont, 88 százalékának pedig profilja van valamely közösségi oldalon. Nehéz hát a legnagyobb közösségi élettérből, még ha virtuális is, kitiltani az utódot, és könnyen elszigetelődhet a kortársi csoportban.

„Ráadásul – hívja föl a figyelmet Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány pszichológusa – a rosszindulatú pletykák, rágalmazások, megalázó képek akkor is terjednek, ha az áldozat nincs online.” A hozzájuk beérkezett hívások alapján pedig megállapítja: a kortárs bántalmazások, ha az online térben kezdődnek is, általában kiterjednek a valós, offline világra is. „Nincs hova menekülni – mondja a szakértő –, és ez az érzés fokozhatja az öngyilkossági késztetések veszélyét.”

„Fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek azzal, amit nem tennének meg a való életben, azt ne tegyék meg az online térben sem” – ezt már Horváth Vanda, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat sajtófőnöke osztja meg velünk. Amerikai felmérések adatsoraival példázza számunkra, mennyire elterjedt és ijesztő problémáról van szó. Az amerikai gyerekek 43 százaléka nyilatkozott úgy, érte már zaklatás a neten, 70 százalékuk pedig tanúja volt a cyberbulling jelenségének, mégis, 90 százalékuk nem akart, tudott vagy mert közbeavatkozni.

„A legfontosabb, hogy a gyerek nyugodtan elmondhassa otthon, mi érdekli, mit csinál az online térben, mi tetszik neki, mitől fél, mi bántja. Fontos, hogy képes legyen felismerni azt, ha rosszindulatúan közelítenek felé, legyen szó egy fotó posztolásáról, egy chates beszélgetésben való részvételről vagy arról, hogy hogyan reagál arra, ha rosszindulatú komment érkezik egy posztjára” – mutat utat a megoldás felé Horváth Vanda. „A világhálón jelenlévő veszélyekkel kapcsolatos prevenció is akkor lehet a leghatásosabb, ha nem csak az internethasználatra fókuszál. A megelőzést a helyes önértékelés kialakításában, a konfliktuskezelés tanításában és általában a kommunikációban való példamutatással kell a felnőtteknek elkezdeni – tanácsolja R. Csekeő Borbála, hozzátéve: időnként jól jön, ha a szülő tud gyakorlati segítséget is nyújtani, mondjuk a biztonsági beállításokban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!