Három évtizede meghatározó egyénisége a magyar művészvilágnak és a pesti éjszakának, ezreket kapcsol össze a személye. Gyüre Juditban, az Ellátó pultosában minden alkonyatkor megmozdul valami.
Minden városnak megvannak a maga figurái. Mondhatjuk úgyis: arcok. Ezzel a címmel jelent meg Déri Miklós fotós könyve, amely a magyar underground művész-értelmiségi világ tablója. Cinkos tudás kapcsolja össze a csoport- és portréképeken szereplő arcokat: milyen volt az elmúlt pár évtizedben értelmiséginek, egyszerre a peremen és a középpontban állónak lenni, milyen élni, bulizni, elvegyülni, kiválni ebben az országban, leginkább pedig Budapesten.
Gyüre Judit, Judy is lapot kapott ebben a könyvben, de nem is ezért beszélgetünk, csak éppen kijött a nyomdából az album, amellyel a kezében érkezik a találkozóra. Hova máshova, a Bulinegyed egyik legismertebb kocsmájába, második otthonába, második munkahelyére.
Judy ugyanis a Vigalmi figurája, szokás őt a környék egyik kultikus helyére utalva az Ellátó nagyasszonyának nevezni, hiszen 10 éve minden hétvégén ő szolgál ki a vendéglátóhely valamelyik egységében. De nemcsak azok ismerik, akik az elmúlt évtizedben ezeken a helyeken támasztották a pultot, hanem körülbelül mindenki, aki 35 év alatt megfordult az underground művészvilágban – bár Judy pultját ők is rendre támogatják. Mentek vele, utána a Bulinegyed evolúcióját leképező Ellátó-univerzumon belül: a pesti művész-értelmiségi világ törzshelyére, az egykori, Klauzál téri Ellátó Bárba, a még mindig üzemelő, vegyesebb közönségű Ellátó Kertbe és a nemrég nyílt, esténként a külföldi csoportokkal csordultig megtelő Ellátó Házba.
Amikor más lány éppen csak kinő a babázásból, Judy akkor indult neki az éjszakának és azóta is megmozdul benne valami minden alkonyatkor. A mai napig lányos arcú nőn nem hagyott nyomot a sok ezer átmulatott éjszaka, azt mondja, őt a nyüzsgés tartja fiatalon. 13 évesen egy tenisztársa vitte le az akkori Rockszínházba, ahol aztán újra és újra, minden este megnézték a musicaleket.
„Groupik voltunk – nevet Judy –, ingyen bemehettünk, betéve tudtuk a darabokat, megismerkedtünk a színészekkel, akikkel aztán mentünk tovább bulizni.” Így lett tizenévesen törzsvendég a kor ismert művészklubjában, a Fészekben. Szemtelen-szertelen figurája még az ismert Pest-regénybe, a Pesti barokkba is bekerült, bár ő azt mondja: „nem pont így volt minden”. Már ami a rá vonatkozó részeket illeti. „A beszélgetések, az éjjelek, a vándorlás az FMK, a Fregatt, a Fészek és a házibulik között pont olyan volt. Egy sajátosan zárt, bennfentes világ volt. Mindig mindenkivel találkoztál” – meséli Judy, akiben nincs nosztalgia, élvezi a kitágult szórakozási lehetőségek világát is. Bár lehet, hogy azért nem bánja, hogy elmúltak azok az idők, amikor ugyanaz a pár száz ember pörgött az éjszakában, mert most is ismer mindenkit. És tényleg ismer. Legendás pultosmemóriája minden arcot, nevet és élettörténetet elraktároz, régi és új ismerősök, sok ezer ember metszéspontja ő.
„Fontos is számomra összehozni az embereket – mondja – a szülinapi bulijaim nagy ismerkedési lehetőségek minden nyáron.”
Amíg beszélgetünk, ötpercenként megáll valaki az asztalunknál. Kérdez valamit vagy csak puszit ad, a dél-amerikai cserediák és az ötvenes hobó egyaránt.
Az eredetileg nőiruha-készítőnek tanult Judy életstratégiája volt mindig is a nyitottság, másként nem jutott volna a csodák közelébe. Például nem vette volna maga mellé segítőnek a húszéves lányt Király Tamás divattervező. Az addigra a kor legelegánsabb butikját, a Rothschild szalont is megjárt lány élete ekkor fonódott össze végérvényesen a művészvilággal.
„Nem egyszerűen csak varrnom kellett, hanem a legkülönbözőbb anyagokat összekapcsolnom egymással: műanyagot a fémmel, textilt a száraz kenyérrel. Hatalmas kreativitást szabadított fel bennem, mert Tamás csak azt mondta meg, hogy mit szeretne, de az ahhoz vezető úton művészi szabadságot élveztünk.
A legkülönbözőbb feladatokat kaptam, a modellje is lehettem. Jellemző emlékkép a korszakból: állok Tamás fürdőkádjában tetőtől talpig gipszben és várom, hogy megkössön” – idézi fel nevetve Judy a legendás művésszel való közös munkát. Király Tamást akkoriban itthon még nem ismerték el, külföldön azonban rajongott művész volt számtalan meghívással. Így jutott el vele Judy több külföldi show-ra is, például Berlinbe, ahol együtt léptek fel a kor vezető avantgárd divattervezőivel, Claudia Škodával és Vivienne Westwooddal. „Valahogy természetes volt mindaz, ami akkor velem történt, csak utólag jöttem rá, hogy csoda volt” – vallja be Judy, aki a következő évtizedben is hasonló közegben működött.
A ’90-es években filmes és színházi produkciók számára varrt kosztümöket és ismert divattervezőknek dolgozott, többek között Kengurunak és Vass Évának. Rockszínházban megismert színész férjével korán gyerekeket vállalt, megszületett kisfia és kislánya, és egy időre Lloret de Marba költözött velük.
Előtte és azóta is Erzsébetvárosban él, zárás után csak pár tíz métert kell sétálnia hazáig. Másik munkahelye kicsit messzebb van, ugyanis egy évtizeddel ezelőtt nem csak pultossá, de reklámügynökségi irodavezetővé is lett Gyüre Judit. A szerda esti kocsmaműszak után csütörtökönként simán ledolgozza a műszakját az ACG reklámügynökségnél. És a másik négy hétköznap is. „Ha nem szolgálnék esténként, akkor is buliznék, így jobban is járok” – mondja Judy. Nem is érti a kérdést, ami arra vonatkozik, nem unja-e az állandó lüktetést, éjszakázást. „Én még az angol legénybúcsúsokat is szeretem, olyan viccesek – vallja be. – Nem szeretek egyedül lenni. Így viszont szinte minden este találkozom a barátaimmal és új embereket ismerhetek meg. Lehet, hogy az a titkom, hogy nem tudok másnapos lenni. Talán, mert nincs másnap, mindennap új buli kezdődik.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
