Hónapokig nem utalt nyugdíjak, csak részben kézbesített járandóság, káosz a prémium kiszámításakor – egyfajta nyugdíjvégítéletet vizionált a sajtó annak kapcsán, hogy az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságot „lenyeli” a Magyar Államkincstár.

A félelmek alapvető oka az lehet, hogy a fúziót nyárra időzítették, ám – bonyolultságára hivatkozva – októberre halasztották.

A legfontosabb kérdés nyilvánvalóan az, hogy akkor időben csönget-e a pénzes postás vagy sem. Barát Gábor – ismerve a nyugdíjfolyósítás ügyviteli és informatikai rendszerét – szinte kizártnak tartja, hogy az integráció miatt egy-két hónapig szünetel a kifizetés, majd egy összegben rendezi az állam az elmaradásokat. Igaz, azt az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság volt főigazgatója nem vitatja, hogy egy ilyen óriási rendszer megmozgatása okozhat átmeneti zavarokat – különösen, ha a szükségesnél és a lehetségesnél mélyebben nyúl bele az állam az integrációs folyamatba.

Az ONYF beolvasztása Barát szerint nem okozhat gondot, de kétségtelen, hogy itt is sok a nyitott kérdés, hiszen az utóbbi években „kiürítették”, nem maradt érdemi szakigazgatási hatásköre. A szakértő szerint súlyosabb kérdéseket vet fel, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot (Nyufig) – érthetetlen módon – az ONYF integrálta magába. Hiszen a Nyufig a hivataltól idegen, speciális szakmai feladatokat lát el. Így ha baj lesz, akkor az a nyugdíjfolyósítás ügyviteli, informatikai rendszerében jelentkezik – de Barát úgy véli, ez is legfeljebb átmeneti zavar lehet, amit reményei szerint az ügyfelek  nem éreznek meg.

Ami nem lesz könnyű, hiszen épp a fúzió idején két pluszszámítással kalkulálják újra az időskori járandóságokat. Az egyik az úgynevezett nyugdíjkorrekció, aminek lényege, hogy az éves infláció mértékével növelik az ellátást.

A másik egy új tétel, az úgynevezett nyugdíjprémium (amit a gazdasági növekedés, illetve a nyugdíj alapján számol az állam – lásd: keretes írásunkat). Bár pont az integráció lezárásakor hárul többletteher a „nyugdíjszervekre”,

Barát nem aggódik. Úgy gondolja, ha időben, azaz szeptember végén meghozza a döntést a korrekció mértékéről és a nyugdíjprémiumról, akkor ezek beemelése nem jelenthet gondot a profi szakember-garnitúrának – „csak” erőn felüli túlmunkát.

Épp ezért Barát reméli, hogy az integráció mégis lezárul legkésőbb augusztus végére.

Mindenesetre a politikai racionalitás Barátot igazolja, ugyanis valószínűtlen, hogy fél évvel a választások előtt a politika magára haragítsa a legaktívabb és a legnagyobb homogén választói csoportot.

Úgyhogy a miniszterelnök valószínűleg presztízskérdésnek tekinti, hogy az integrációval minden rendben legyen.

Mit állapítanak meg?

Ha az „utalás” zavartalan is, az valós félelem lehet, hogy a leterhelt „nyugdíjapparátus” esetleg rosszul állapítja meg az épp nyugalomba vonulók ellátását. Barát azonban mindenkit megnyugtat, hogy a csúcsszerv csak „bólint”.

A nyugdíjigényeket – sok más ellátással együtt – a kormányhivatalok járási (kerületi) hivatalai bírálják el. Az eljárás keretében időben tisztázni lehet mindent, a vége pedig a nyugdíjat megállapító határozat, amit – hogy megindulhasson az utalás – „felküldenek” a nyugdíjfolyósítóhoz. Ha az ügyfél nem ért egyet a határozattal, megfellebbezheti. De sok múlik magán a leendő nyugdíjason is, hiszen „visszavonulását” megelőzően számos lehetősége van tisztázni a szolgálati idejét és a nyugdíjjárulék-alapot képező keresetét. Ha tisztázott a szolgálati idő és a kereset, akkor „számolási hiba” nem üthet be, mert többszörösen tesztelt informatikai  program kalkulál. Vagyis az ügydöntő kérdés, a nyugdíj jogitörténeti tényállás korrekt tisztázása – ami szakmai profizmust igényel, csakhogy ebből Barát szerint egyre kevesebb van.


Így jár vissza

Ha valami miatt mégis pontatlan lenne a nyugdíj-megállapítás, és a nyugdíjas kevesebb pénzt kap, mint ami megilleti, akkor az állam köteles „kárpótolni”. (Persze nem minden esetben: nem mindegy, az eljárás melyik fázisában állapítják meg a tévedést, és annak mi az oka. Hiszen az ügyfél is véthet, például késve nyújtja be a szükséges igazolásokat stb.)

De főszabály szerint, ha a nyugdíjigényt elbíráló szerv eljárása jogszabályt sértett, és emiatt az ügyfélnek kára származott, akkor a jogszabálysértés megállapításától számított öt éven belüli összeget, valamint az érvényes jegybanki alapkamat kétszeresét ki kell fizetni. Előfordulhat az is, hogy valaki a nyugdíj-megállapítást követően, jóval később igazol hitelesen olyan szolgálati időt  (vagy egyéb adatot), ami a nyugdíj-biztosítási adatbázisban nem szerepel. Ebben az esetben is időkorlát nélkül módosítják a határozatát, de a magasabb összeget csak hat hónapra visszamenőleg kapja meg. De Barát szerint az ilyen ügyviteli hiba nem jellemző.


 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!