Ha valaki megnézi az Euronews minapi rövid hírét, csupa szépet és jót lát benne. Ám ha közelről nézzük, akkor látjuk meg, mennyi bajunk lesz még ebből: június 20-án nagyon rövidlátó, átgondolatlan döntést szavazott meg az Európai Parlament jogi szakbizottsága.
De miről is van szó? Lássuk ezt a hírt!
„Megszavazta az internetes szerzői jogok reformjának tervezetét az Európai Parlament jogi szakbizottsága. Ezzel akarják biztosítani az előadók és alkotók, valamint a kiadóik számára a jogdíjak beszedését a műveiket terjesztő internetes óriáscégektől. A tervet még az uniós tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk. A jogszabály lehetővé tenné az újságok, internetes lapok és hírügynökségek számára a jogdíjak beszedését a cikkeik internetes megosztásai után is. A digitális szektor képviselői erősen lobbiztak a tervezet ellen a várható költségek miatt. Sőt több liberális és zöldpárti képviselő is ellenezte azt, mivel szerintük a jogszabály korlátozza a szólásszabadságot, mert a nagy médiacégeknek kedvez.”
A két – 11-es és 13-as számú – cikkely körül már régóta komoly vita folyik, főként szakmai berkekben, és alaposabban megvizsgálva őket rájöhetünk, hogy távolról sem pusztán elmaradt jogdíjak behajthatóságáról van szó, sőt főként nem arról.
Ugye, tudjuk, az interneten lopnak, és hát ki ne örülne, ha kapna egy kis pénzt azért, mert felhasználják egy régebbi képét, írását? A 13. cikkely pont erről szól: azt mondja ki, hogy a nagy mennyiségű, felhasználók által feltöltött tartalomnak helyet adó internetes platformok, mint a YouTube, az Instagram vagy a Facebook, kötelesek a tartalmakat még azok közzététele előtt ellenőrizni, hogy megállapítsák és megelőzzék a szerzői jogsértést. Vagyis a platform lenne a felelős a felhasználók viselkedéséért – írja a Qubit.
Itt azonban hihetetlen mennyiségű tartalomról van szó, ezeket csak robottal lehetne szűrni. Másrészt az egy dolog, hogy ha tőlem idéznek vagy plagizálják az egyik írásomat, akkor pénzt kapok – csakhogy ha én idézek, azért meg nekem kell fizetni. És az idézet mértéke sem mindegy. A magyar sajtó gyakorlata szerint idézni kell is, lehet is, de forrásmegjelöléssel tesszük, és törekszünk nem teljes anyagot idézni. Hanem, ha mondjuk, azt írom, hogy valami illanó, mint Csuang-ce (Dsuang Dszi) lepke álma, nekem kell jogdíjat fizetni Szabó Lőrinc örököseinek, csak, mert a költőnek volt egy ilyen című verse? Az új törvény szerint kell bizony, még ha csak pár szóról is van szó, a robot meg nem tesz különbséget a pár szavas és a pár oldalas idézet között. De nincs több mém (interneten terjedő humoros kép, tartalom) sem: hiába akarunk ráírni valamit Darth Vader képére, ha nincs engedélyünk a Disneytől, hogy tehetjük – és nem adnák olcsón! Ahogy a zeneszámok megosztásának is befellegzett.
A legrosszabb viszont a 11. cikkely lesz. Idézzük újból a Qubitet. „A másik vitatott cikkely a 11. sorszámú, amelyet hiperlinkadónak is csúfolnak – e szerint az újságírói tartalmak snippetjeinek (általában cím, ajánló és egy kép) online platformokon való közlése a kiadótól megvásárolt licenchez lenne kötve, a megjelenéstől számított 20 évig. Ilyen snippeteknek számítanak a Google hírei és keresőtalálatai, valamint a Facebookon vagy Twitteren megosztott cikkek előnézetei is.”
Hát, itt a valódi baj. Mondjuk ír az ember egy cikket, azt odaadja a szerkesztőnek, aki közli az online lapban. Ezt elolvassák páran, mondjuk, hogy tetszik nekik: de megosztani már nem tudják, mert nem vették meg a licencet a kiadótól és nem is fogják, mert nem bolondok csak azért pénzt adni, hogy megoszthassanak valamit. Az írás nem terjed, a Google Hírekbe sem kerül ki, ott penészedik meg, ahol van – még a figyelmet sem szabad rá felhívni licenc nélkül! Az olvasottság a napi sok ezerről lezuhan pár százra. Ha olyan a lap, hogy a hirdetésekből élne, hát csődbe is megy.
Ki jár jól? Elsősorban az álhíroldalak, ők ugyanis majd kiraknak egy nyilatkozatot, miszerint nem kérnek pénzt a snippetek felhasználásáért, lemondanak a szerzői jogokról, de erre épelméjű kiadó nem vállalkozhat, hiszen a szerzői jog a tőkéje – az álhíroldal viszont nem a tartalmából él, hanem mindenféle rejtett támogatásból. Meg a kattintás számból, amit ezúton maximálni tud, szemben a valódi híroldalakkal, melyek csődbe mennek.
Ha tehát a javaslatot a jelenlegi formájában elfogadják, akkor a sajtó online ága éhen hal, az online rövidesen követi (online megjelenés nélkül ezt sem fogják venni), az álhíroldalak meg felvirágoznak.
Ez egyelőre a jogi szakbizottság döntése, pillanatnyilag abban bízhatunk, hogy egyrészt csak jövő hónapban kerül a plenáris ülés elé, ott még talán változhat a helyzet, másrészt, hogy utána a tagállami jóváhagyások elmaradhatnak, de legalább egy évig mindenképpen eltartanak a tárgyalások.
Ami máskor kerékkötő, most az tarthatja életben a sajtót.
Egész Európában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
