Streaming, unboxing, npc, cosplay – csupa olyan elnevezés, amelyekről a szülő sokszor még csak nem is hallott, a 10-12 éves gyereke viszont untig használja. A „mi szeretnél lenni?” kérdésre gondolkodás nélkül rávágja, hogy youtuber. Személyes valóságában létező figura a zombi malacember, és órákat képes sorban állni egy-egy gamer-youtuber rendezvényen, hogy szelfizhessen a legnépszerűbb videobloggerekkel és játékosokkal, Dancsó Péterrel vagy Sajt32-vel. Csoda, hogy a szülő elveszettnek érzi magát?
Mi történik a gyerekemmel? Kinövi? Egyszer megint normális lesz? – ezek a leggyakoribb kérdések, amelyekkel a kétségbeesett anyák és apák szakemberhez fordulnak – mondja Tóth Dániel pszichológus, PC-játék szakértő, aki egyfelől maga is játékos, másfelől saját Youtube-csatornát (videoblogot) visz A Pszichológus Pasi néven. Véleménye szerint az a legszerencsésebb hozzáállás, ha nem valamiféle rendellenességként tekintünk a gyerekeink 21. századi hóbortjaira. Az elmúlt évek technológiai fejlődése olyan hatalmas generációs szakadékot teremtett, melyre korábban nem volt példa. A ciklikusan ismétlődő generációs különbségeken túl a tény, hogy gyerekeink – főleg a 2000 után születettek – „digitális bennszülöttek”, szemben szüleikkel, akik legfeljebb csak „digitális bevándorlók” lehetnek, sok mindent erősen befolyásol, a tanulási és ismerkedési szokásaiktól kezdve a családhoz való viszonyukig.
Az, hogy ők már digitális bennszülöttek, többek között azt jelenti, hogy emlékeik sincsenek arról, milyen volt az élet az internet előtt. Gyakran előbb tanulják meg a digitális kütyük használatát, mint ahogyan beszélni tudnának, ebben nőnek fel, ebben szocializálódnak. Számukra a virtualitás és az internet legalább olyan fontos, mint az offline fizikai valóság, nem ritkán az idejük túlnyomó részét online töltik. Az is előfordulhat, hogy több online barátjuk van, mint a való életben megismert, és az is megeshet, hogy jobban érdekli őket, mi történik a Facebookon, mint az, hogy milyen jegyet kapnak az iskolában – meséli a szakember.
„Talán a legfontosabb – teszi hozzá –, hogy bármit is gondolunk a virtuális valóságról, az online haverokról és a youtuber-rajongásról, nem érdemes értékítéletet tenni a különböző generációk között, hiszen mindegyik sajátos előnyökkel és kihívásokkal éli az életét, miközben számtalan érték birtokában van. A régi korokban általában nagy tiszteletben tartották az idősebb generáció bölcsességét, de olyan kultúrák is léteznek, ahol úgy tartják, hogy a gyerekek minden esetben valami újszerű tudást hoznak erre a világra, ha úgy tetszik, azért születnek, hogy tanítsák a szüleiket.”
Vekerdy Tamás szerint a kamaszkor a második születés ideje, „lelki vérben és verejtékben önálló emberré válnak a gyerekek. Meglátom a szemében a jellegzetes kamaszpillantást, és kiolvasom belőle, hogy hülye vagyok.” Ez az az időszak, amikor törvényszerűen eltűnnek a korábban rajongott felnőtt példaképek a személyes terükből, a szülők leesnek a piedesztálról, helyükre zenei együttesek, focisták és újabban youtuberek kerülnek.
Bernschütz Mária médiakommunikációs szakember évek óta kutatásokat végez a Z generáció újmédia-használati szokásairól, a fiatalok viselkedési mintáiról, többek között az átalakulóban lévő példaképválasztásukról is. Véleménye szerint szociológiai alapvetés, hogy a szocializációs folyamatban, a kulturális beilleszkedés során legkönnyebben a példaképektől leshetik el a gyerekek az együttélés alapszabályait. A hazai példaképkutatások alapvetően három forrást neveznek meg: család, iskola, média. Míg korábban masszívan tartotta magát a család az első helyen, már 2009-ben (Berta Judit) felzárkózott mellé a média (23-24%), az iskola 2%-ra zuhant vissza, és 31%-kal átvette a vezetést egy új kategória: a nincs példaképem.
További kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy legnagyobb arányban azok választották a „nincs példaképem” kategóriát, akik önmegvalósításra törekszenek, saját autonómiát és egyéni sikerképet szeretnének. Ők azok, akiket a Youtube-csatornák újdonsült sztárjai leginkább elérnek, és ők azok, akik a nincsből az utóbbi egykét évben kezdenek átbillenni a hozzájuk hasonló, náluk nem sokkal idősebb társaik idolizálásába. „Ahogyan elérhetővé váltak a saját egyéni megjelenést biztosító csatornák (Youtube, Facebook, Instagram) – meséli Bernschütz Mária –, az »önmegvalósítók« elkezdtek magukra találni, és ők maguk kezdtek példaképekké, egy kicsit celebekké válni. A gyerekek számára, akik épp annyira élik online az életüket, mint offline, sokkal elérhetőbbé és könnyebbé vált a nézettségben, like-ban és megosztásban mért sikeresség, mint például egy kitartást, sok munkát és valódi teljesítményt kívánó sportkarrier. Mindenki, akinek van internetelérése és okostelefonja, mellyel tud videót készíteni, az lehet példakép vagy celeb, ami számukra egyenlő a figyelemmel, amit annyira szomjaznak.”
Ettől persze nekünk, szülőknek még nem lesz könnyebb, de Mária szerint is az a legfontosabb, ha tisztába kerülünk vele, mi zajlik a gyerekeink körül, no és persze bennük. Az alkalmazott generáció-elmélet nagyon sok segítséget nyújthat a megértésükben – hogyan tanulnak, hogyan ismerkednek, mitől szoronganak, a címkézést azonban nem szabad a probléma hárítására használni. Ha mindent elkenünk azzal, hogy „persze, azért ilyen a gyerek, mert Z generációs”, azzal nem jutunk közelebb a megoldáshoz. Hiszen lehet ugyan, hogy Z generációs, de az alapvető szükségletei, igényei, nehézségei nem változtak, csak az eszközök és a feltételek mások.
Youtuber bárkiből lehet, aki a legkülönbözőbb témákban rövid videót készít, és azt feltölti a Youtube-on létrehozott saját csatornájára. A gamerek például többnyire azt rögzítik, ahogy játszanak: a kamera a fejükre rögzítve vagy mögéjük helyezve veszi a képernyőt, a játékos pedig közben kommentálja, kvázi nyilvánossá teszi, ahogy a játékon belül megugrik egy-egy szintet, vagy olyan pályára jut el, ahová csak kevesen képesek maguktól. A Youtube-csatornákra egyébként bármilyen tartalom feltölthető – van, aki szépségápolási tanácsokat ad, van, aki Csináld magad!-tippeket oszt meg, és olyan is akad, aki Csináld utánam! vicces kihívásokra sarkallja követőit, lájkolóit. Többnyire azokat a fiatalokat, akik azért nézik ezeket a videókat, mert általuk a saját korosztályuk a saját nyelvükön a saját problémáikról beszél hozzájuk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!