Élesen világít rá az Orbán Viktor által megálmodott, többségében magyar tulajdonú bankszektor kockázataira a múlt héten kitört bankárháború. Ennek gyökerei ugyanis a 2008-as pénzügyi válságig nyúlnak vissza, melyet a külföldi tulajdonban lévő hazai pénzintézetek jobbára anyabanki hitelekkel vészeltek át. Nem így az OTP és az FHB, amelyek úgy fogtak padlót, hogy nem volt olyan tulajdonosi körük, amely gyors tőkeinjekcióval segíthette volna a talpra állásukat. Különösen kiszolgáltatott helyzetbe került az FHB. A bankot 30 milliárdos tőkeemeléssel mentette meg a magyar állam 2009-ben, ám ennek jogszerűségét vizsgálni kezdte az Európai Bizottság, s a nagyobb bajt elkerülendő, a pénzintézet 2010-ben gyorsan visszafizette ezt az összeget. Nos, azóta tapasztgatják az ily módon támadt 30 milliárdos lyukat, mondhatni, bármi áron.

A bank két alkalommal is friss tőkéhez jutott. Előbb 2012-ben kötvénykibocsátások révén, majd 2014-ben, amikor a Magyar Posta vásárolta be magát a bankba. A kötvényügylet érdekessége, hogy az oda-vissza vásárlások rendre 30 milliárdos forrásigényt jeleztek, s valószínűleg a magyar állam segíthetett közvetítőkön keresztül, mert a bank máig nem tárta fel egyes kötvénypakettek vásárlóinak kilétét. A Magyar Posta tulajdonossá válása pedig azért volt furcsa, mert 28,5 milliárd forintot fizettek az FHB 49 százalékáért, ami túlzásnak mondható egy veszteséges bank feléért. De a pénzinjekciónál is nagyvonalúbb gesztus volt a magyar állam részéről, hogy az FHB bekerült a posta és a takarékszövetkezetek integrációjába. Így Spéder Zoltán bankvezér, addig csak fuldokló pénzintézete lényegében egy pénzcsaphoz jutott. Amit azonnal ki is nyitott, hiszen már 2015-ben 30,5 milliárdot fektettek a takarékszövetkezetek a veszteséges FHB-ba.

Mindezek fényében már nem is olyan meglepő, hogy a múlt héten két „panaszos levél” is napvilágra került. Az egyiket Demján Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke írta Orbán Viktor miniszterelnöknek, míg a másikat Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek.

Demján azzal vádolja Spédert, hogy az FHB 30 milliárdos hiányát a takarékszövetkezetekkel fizettette ki, s ezzel megkárosította a 130 ezer szövetkezeti részjegytulajdonost.

Népmesei motívum, a jó király és a gonosz főurak hagyományos kettőssége jelenik meg abban, hogy levelét azért címezte a miniszterelnöknek, mert úgy véli: Orbán Viktort félretájékoztatták. Ennek ellenére vagy épp ezért meg is kapta a Takarékbank válaszközleményében a „hazug” jelzőt Demján Sándor.

Jóval árnyaltabban fogalmazott a Bankszövetség elnöke, akinek a levele ugyan korábbi keltezésű, ám ezt csak azt követően hozta nyilvánosságra, miután Demján már kitálalt. Nos, Patai Mihály a takarékszövetkezeti integrációban részt vevő pénzintézetek előjogai felől közelít. Mondván, amikor a tőkemegfelelésről van szó, akkor együtt lépnek fel, vagyis összeadhatják a tagok forrásait, ellenben külön-külön adóznak, így kisebb kulccsal ússzák meg a bankadót.

Mellékszálnak tűnik, mégsem elhanyagolható, hogy Spéder Zoltán nem csak bankvezér, de „médiacézár” is. Lévén az online médiapiac legbefolyásosabb szereplőjének, az Indexet is kiadó CEMP-nek az első embere. Akit már azzal is hírbe hoztak, hogy befolyást szerzett a Népszabadságban is. De Spéder tagja volt a Fidesz ellenzéki éveiben szerveződött „puccsista” körnek is, amely két elvesztett választás után Orbán Viktor helyett keresett alkalmasabb pártvezetőt. És ugyan néha a kormány közeli médiumok ma is ekézik őt, épp az FHB megmenekülése és bekerülése a takarékszövetkezeti integrációba bizonyítja, hogy politikai kapcsolatai aligha koptak az elmúlt években. És ha Orbán talán neheztel is régi jó emberére az évtizeddel ezelőtti megingás miatt, nyilván luxus lenne elveszíteni egy ilyen használható bankárt, aki éppen megvalósítja a miniszterelnök vízióját a pénzügyi szektorban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!