Orbán Viktor elszántnak látszik abban, hogy energia tekintetében teljességgel kiszolgáltassa Magyarországot Oroszországnak. Ezzel nemcsak korábbi, ellenzékben hangoztatott álláspontját hazudtolja meg, de valószínűleg az Európai Unió és az USA haragját is magára vonja. Arról nem is szólva, hogy teljességgel átláthatatlanul akar elkölteni a kormány 3 ezermilliárd forintot.
A korábbi hírek szerint még kormánykörökben is visszatetszést keltett Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak decemberi közlése, miszerint előrehaladott tárgyalásokat folytat a kormány az oroszokkal a tervezett paksi bővítési beruházásról. Igaz is, korábban nemzetközi tenderről, 4-6 külföldi beruházó meghívásáról és a Magyar Villamos Művek központi szerepéről volt szó. Az átláthatóság és a nyilvánosság követelményének magától értetődőnek kellene lennie, ha másért nem, hát azért, mert a magyar GDP mintegy 15 százalékát kitevő összeget készül elkölteni a kormány, egy környezetvédelmi és biztonságpolitikai szempontból egyaránt kényes beruházásra, amelynek következményei a következő generációkra is hatással vannak. A Lázár bejelentését övező visszatetszés mégsem lehetett olyan nagy: a Népszabadság tegnapi híre szerint Orbán Viktor miniszterelnök hamarosan Moszkvába utazik, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel ütheti nyélbe a hatalmas üzletet. Hogy kinek üzlet, az persze kérdés. Az oroszoknak egészen biztosan, de hogy mire fel a magyar sietség, és mi indokolja a titkolódzást, arra nem született épkézláb magyarázat eddig. A parlament korábbi, 2009-es többpárti határozata aligha lehet hivatkozási alap, hiszen az csak a beruházás előkészítésének megkezdésére hatalmazta fel a kormányt, nem az építésre.
„Ha 2008-ban alkotmányos puccsot kiáltott az akkori ellenzék, vagyis a Fidesz az első, Déli Áramlatról szóló magyar-orosz kormányközi megállapodáskor, ami egyébként semmire sem kötelezte hazánkat, akkor vajon minek nevezhető a paksi bővítésre vonatkozó közelgő megegyezés?” – tette fel a költői kérdést lapunknak Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő. A tervezett paksi bővítés minimum 3 ezermilliárd forintba kerülne hazánknak, 16-szor annyiba, mint amennyibe a Déli Áramlat megépítésének hazánkra eső része. „A magyar politikai közösséggel szemben méltánytalan, hogy olyan óriásberuházásról születik szűk körben hozott döntés, amelynek költségeit nemcsak mi, de az utánunk következő generáció is kénytelen lesz fizetni, merthogy a magyar költségvetésben erre nincs fedezet. Következésképpen ez csak kölcsönből építhető meg. Ráadásul a bővítés gazdasági, megtérülési, ökológiai, üzembiztonsági, külpolitikai és megannyi egyéb szempontjait és kockázatait nem tudni, hogy megvizsgálta- e bárki is. Ha meg is vizsgálta valamilyen szakértői kör, ennek eredményeiről a magyar társadalom ez idáig semmiféle tájékoztatást nem kapott” – magyarázta a szakértő. Nem tudjuk, hogy kik voltak azok a kormány által felkért szakértők, illetve szakértői csoportok, akik, illetve amelyek felmérték és mérlegelték e roppant költséges és bonyolult beruházás megannyi vonatkozását. „Egy ilyen súlyú és szerteágazó következménnyel járó döntés meghozatala óriási felelősséggel jár. Most azonban csak a kapkodást és a felelőtlenséget látjuk” – fogalmazott Sz. Bíró Zoltán. Igaz is: atomerőmű esetében függőségünk a technológia tulajdonosától maradéktalan. Az orosz partner együttműködése minden téren nélkülözhetetlenné és pótolhatatlanná válik, a nyersanyagellátástól a szervizelésen és hibaelhárításon át a kiégett fűtőelemek elszállításáig.
Sz. Bíró szerint a pályázat nélküli döntést nem is hagyja majd szó nélkül sem az Egyesült Államok, sem több nyugat-európai állam. Már csak azért sem, mert ha pályázatot írtak volna ki a paksi bővítésre, akkor nem egy nyugati cég is elindult volna ezen. „Egy ilyen magyar kormányzati döntés nyilván tovább növeli majd szövetségesei körében az Orbán-kormánnyal szembeni bizalmatlanságot. Ezen túl egyéb politikai kockázatai is vannak a paksi bővítést Oroszországra bízó döntésnek. A nukleáris üzemanyag beszerzése, az erőmű üzemeltetése és a felhasznált fűtőanyag későbbi tárolása – együtt a megépítést feltehetően lehetővé tevő orosz hitellel – mind-mind erős szálakkal köti hazánkat Oroszországhoz. A Fidesz ellenzékben még egészen mást képviselt. Jóval kevesebb kötődéssel és kiszolgáltatottsággal járó megállapodásokat is élesen elítélt. Ezt nehéz lenne felelős és konzekvens politizálásnak tekinteni” – szögezte le az Oroszország-szakértő. Sz. Bíró szerint további probléma, hogy szinte semmit nem tudni a háttértárgyalásokról és a magyar társadalom aggódhat azért is, hogy felkészült magyar tárgyalódelegáció üljön le a rendkívül tapasztalt és rutinos orosz szakértőkkel. Bizalmatlanságra adhat okot az is, hogy ez az óriási összeg valóban minden elemében a beruházásra fordítódik-e majd. „A politikai közösség legitim elvárása, hogy mindvégig átlátható legyen a beruházás pénzügyi háttere” – tette hozzá.
Ha a pénzügyi, a nemzetbiztonsági – lásd még: teljes energetikai kiszolgáltatottság Oroszországnak –, és az ezzel összefüggő külpolitikai aggályok nem lennének elegendőek, a környezetvédelmi szempontból megfogalmazott kifogásokkal sem hajlandó foglalkozni a kormány. Pedig Sólyom László volt államfő is részt vett azon a konferencián néhány héttel ezelőtt, amelyen környezetgazdálkodási szempontból is megvizsgálták minden idők legdrágább magyarországi beruházásának várható hatásait, költségeit és szükségességét. Akkor is elhangzott: a beruházás nagyságrendje és az atomerőművek jelentős környezeti kockázata indokolják, hogy a paksi bővítéssel kapcsolatos közérdekű adatok hozzáférhetővé váljanak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
