Peregnek uniós filmünk utolsó másodpercei. Az első magyar európai uniós elnökség értékelése sem lehet kevésbé megosztott, mint a hazai politika.
Januárban Strasbourgban emelkedett hangulatban „parlamentbarát” elnökséget ígértünk, most szerdán a brüsszeli mini plenárison a képviselők zöme barátságtalanul, a szavazás után végig sem hallgatva a mi Győri Enikőnk búcsúját, sietősen távozott a teremből. A „legyünk már túl rajta” kínos feszültsége terül el a levegőben, minden politikai oldalról. Pillanatok vannak hátra elnökségünkből, és a kitűzött céljaink kipipálása is megközelítőleg ugyanennyi időt vesz igénybe. Bár Orbán miniszterelnök szerint látványos sikereket értünk el, a magyar EU-elnökség 98%-ban megvalósította a maga célkitűzéseit. Brüsszelben ezt valahogy máshogy látják.
Igaz, abban mindenki egyetért, hogy a szakmai háttérmunka professzionális volt. Mégis, sok ügy, ahogy az elnökség ékkövének kikiáltott gazdasági kormányzási csomag is, 99%-os készültség után bukott el, és került át a lengyel elnökség koronaékszerei közé. Súlyos, mindent eldöntő, hiányzó egy-két százalék. A kérdés, hogy miért mindig a célegyenesben hasalt el a diplomataválogatott? Orbán Viktor politikai hitelvesztése a sajtó jogait szétszabdaló médiatörvény, a demokratikus hátraarcot jelentő alkotmány elfogadása, valamint a nacionalista gazdaságpolitika miatt most ért be. Dorgálás és büntetés helyett inkább így üzent Európa.
A miniszterelnök azonban még mindig rendíthetetlen. A fegyelmezetten betanult frázis, miszerint „Brüsszel nekünk nem diktálhat” újabb és magasabb szintre lép. Az elszigetelődést az uniótól most már semmilyen kötelező és kikezdhetetlen tisztség nem fogja késleltetni. Lehet, hogy ez lett volna az emlegetett kitűzött és egyben teljesített cél? Július másodikától Orbán Viktor ajtaján a „Kérem, ne zavarjanak!” tábla lesz látható.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
