A titkosszolgálatok már régóta hárítják a hazai nemzetbiztonságot, most viszont a politika kezdett el azzal foglalkozni, hogy a magyar kormány uniós kockázatot jelent.
Ha NATO-tisztviselő az ember vagy a szövetségi rendszer valamelyik tagállamának titkosszolgája, akkor magyar politikussal, hírszerzővel, közigazgatási szakemberrel nem beszélget. A Politico szerint semmiképp, mivel a NATO-ban és az EU-ban egyaránt úgy tartják: a magyar rezsim az orosz szolgálatok szeme és füle az unióban.
Ez a titkosszolgák között régóta nem titok, ahogy a Vasárnapi Hírek korábban megírta, a NATO-s, uniós társszervek a lehető legkisebbre szűkítették a magyarokkal megosztandó információk körét – például már nem kérdeznék, ha valamire kíváncsiak, hanem terepmunkával maguk szerzik be a szükséges adatokat. Az ok egyszerű: még a kérés is olyan információt tartalmazhat, amiből az orosz szolgálatok értékes tényeket/összefüggéseket nyerhetnek ki.
Ahhoz képest azonban, hogy a szolgálatok egymás között milyen gyakorlatot alakítanak ki, szintugrás, hogy az EU-s és a NATO-s ügyekben egyaránt bennfentes Politico cikkezik erről. Nem véletlen, hogy a cikk állításairól az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának rendkívüli ülése is megpróbál tájékozódni a hazai szolgálatoktól.
És még egy szintugrás van itt: mert egy dolog, ha Magyarország sérti az uniós verseny- vagy gazdasági jogot, illetve a kormány hatalomgyakorlási módszerei merőben eltérnek az európai normáktól. Ez gazdasági, illetve politikai véleménykülönbség, még akkor is, ha ezek a különbségek olyan nagyok, hogy végül szakít az EU Magyarországgal (vagy fordítva). Az azonban nem különbség, hanem feloldhatatlan ellentét, ha Magyarország egy – mindkét szövetségi rendszerével – ellenséges nagyhatalomnak szolgáltat információkat. Hiszen azokról az orosz szolgálatokról van szó, melyek beavatkoztak az amerikai és a francia választásokba, és épp megpróbálnak a most zajló német kampányba is belefolyni. Úgyhogy a helyzet jelenlegi állása szerint a magyar kormány lassanként biztonsági kockázattá válhat az EU számára. Ha pedig így történik, akkor a jövőben a „magyar út” nem politikai, hanem katonai/titkosszolgálati kérdés lesz.
Félreértés ne essék: alapvetően nem a hazai szolgálatokkal van a baj, hanem a politikai megrendeléssel. Ezt példázza például a vizes vb-re majdnem beállított adatgyűjtő, azeri wifi esete. Amikor a nemzetbiztonság ezerrel kongatta a vészharangot, hogy kockázatos a cég, de a szervezők csak széttárhatták a kezüket, mert felülről kérték. És a politikai megrendelés gátlástalanságát mutatja, hogy az FBI által körözött szaúdi fegyver- és olajmilliárdos, a nemrég elhunyt Ghaith Pharaon állampolgárságot igényelt – a kedvező elbírálásban joggal bízhatott, hiszen vízumkérelmét is a miniszterelnök maga „tolta” meg. Ez pedig azt jelenti, hogy Orbán Viktor akarata/ mozgása felülírja a szövetségi kötelezettségeket – a kormányfő pedig Putyinnak kötelezte el magát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!