Nemzeti katasztrófa, szalonrasszizmus, Taigetosz-törvény. Csak néhány jelző, mellyel az oktatási tervezet legújabb pontját illették a szakértők. A tankötelezettség felső határának 15 éves korra csökkentése mind a szakmai szervezetek, mind a szakértők körében nagy felháborodást váltott ki.
„Nem is az lep meg, hogy a mostani oktatáspolitikának nem kellenek a HH (hátrányos helyzetű), vagy inkább HHH (halmozottan hátrányos helyzetű) gyerekek. Inkább az lep meg, hogy vállalják ennek a tervnek az üzenetét” – írja L. Ritók Nóra az osztályfonok.hu oldalon. L. Ritók Nóra a berettyóújfalusi központú Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény alapítója és vezetője. Bő egy évtizede alapított intézményébe több mint húsz településről járnak kisdiákok, romák, nem romák – a tanulók jelentős részének iskolázatlanok a szülei, nyomorban élnek. Szerinte a korábbi kormányok sem tudtak megbirkózni ezekkel a gyerekekkel, de legalább próbálkoztak, gondolkodtak róluk, számoltak velük. A jelenlegi oktatáspolitikának más üzenete van: „nem kell róluk tudomást venni, el kell tüntetni az oktatásból ezt a réteget. Mert rontja a szép ideát: a középosztály tanulni vágyó, kultúrára éhes gyerekrétegét”.
Azt is vallja: tévedés azt hinni, hogy a szakképzetlen, munkanélküli réteg, amiről most olyan könnyen lemond az oktatáspolitika, bármilyen eszközzel, törvénnyel, rendőrséggel távol tartható a középosztály lakhelyétől, életétől.
Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke lapunknak elmondta, a tankötelezettség nem csak a szülők és gyermekeik részéről jelent kötelezettségeket, az államnak is kötelessége, hogy minden gyerek számára biztosítsa az ingyenes oktatást. A mostani tervezet azonban a+rra ad lehetőséget, hogy lemondhassanak azokról a 15 év feletti fiatalokról, akik nem vesznek részt tovább az oktatásban akár saját akaratukból, akár azért, mert nem felelnek meg a követelményeknek. Pedig mindenkinek lehetőséget és esélyt kell adni arra, hogy az iskola keretein belül a képességeinek megfelelően a legjobb oktatásban részesüljön. Márpedig a korhatár csökkentésével épp azoknak a tanulóknak a helyzete válhat bizonytalanná, akik valamilyen (beilleszkedési, magatartási vagy tanulási) zavarral küzdenek. Nekik amúgy is több figyelemre van szükségük, elképzelhető, hogy lassabban haladnak társaiknál, ez azonban nem jelenti azt, hogy iskoláztatásuk felesleges lenne. A nehéz családi háttérrel rendelkező gyermekek esetében talán még fontosabb, hogy legalább az iskolában megpróbálják átsegíteni őket a nehézségeken, a jelenlegi helyzetben azonban úgy tűnik, inkább az a cél, hogy kiszorítsák őket.
Galló Istvánné szerint nem véletlen, hogy a korhatár csökkentése a Széll Kálmán-terv, tehát egy megszorító csomag részeként jelent meg. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a jövőben kevesebb iskolára, és kevesebb pedagógusra lesz szükség, ami valóban egyfajta mód a spórolásra, ám egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb. Az iskolából akár 8 osztály elvégzése, és szakképesítés nélkül kikerülő fiatalok ugyanis a munkaerőpiacot ismerve valószínűsíthetően nem találnak majd munkát, ezzel pedig tovább nő a munkanélküliek amúgy is magas száma. Nem érdemes tehát spórolni az oktatásban, bár ez a tendencia korábban is megfigyelhető volt. A közoktatás fejlesztése hosszú távon segítené a gazdasági problémák megoldását, ám az állandó forráskivonások gyakorlatilag ellehetetlenítik a pedagógusok munkáját, ezáltal pedig további problémákat generálnak.
Pokorni Zoltán elképzelése, mely a 4+5 osztályos iskolaszerkezet bevezetését szorgalmazná, több kérdést is felvet. A PSZ elnöke szerint egy kiforratlan tervről van szó, mely inkább csak magyarázatot kíván adni arra a kérdésre, miért pont 15 éves kornál húzzák meg a határt, most ugyanis 8 évig járnak a gyerekek az általános iskolába, vagyis 14 éves korukig. Arról, hogy kik taníthatnának egy ilyen intézményben, és milyen tanterv alapján, egyelőre nincs információjuk. A strukturális változtatás olyan problémákat vet fel, melyek a rendelkezésre álló rövid idő alatt a PSZ véleménye szerint nehezen oldhatóak meg.
Egy általunk megkérdezett, neve elhallgatását kérő általános iskolai igazgatónő szerint ez az intézkedés egyértelműen a hátrányos helyzetű gyerekek életét fogja tovább nehezíteni, hiszen ők azok, akik lassabban haladnak, nehezebben jutnak túl az egyes osztályokon. Ezek a gyerekek, akik gyakran roma származásúak és főként otthonról hozzák a problémáikat, azonban nem azért maradnak le, mert nem akarnak tanulni. A családból hozott kulturális, szocializációs különbségekből fakadó hátrány az iskolában ledolgozható lenne, ha a megfelelő források a rendelkezésre állnának – tudtuk meg az igazgatónőtől. Ha lenne elég gyógypedagógus, iskolapszichológus és szakember, aki foglalkozni tud a nehezebben kezelhető gyerekekkel, akkor nyugodtan maradhatnának az iskolában is, legalább nem kallódnak el. „A gyerekek problémáival foglalkozni kell, nem szőnyeg alá söpörni őket. Nem lehet utcára tenni valakit csak azért, mert esetleg rosszabb képességű, mint a többiek. Meg kell találni a módját annak, hogy segítsünk rajta, a mi feladatunk, hogy elindítsuk az életben. Nemcsak tudást, értékrendet is közvetítenünk kell, egyetlen gyereket sem lökhetünk ki úgy az iskolából, hogy nem készítjük fel arra, ami odakint vár rá” – mondta a pedagógus.
Az MSZP közleményében kiemelte, hogy a tankötelezettség korhatárának leszállítása csak arra lenne alkalmas, hogy végképp megfossza a felemelkedés lehetőségétől azokat, akik amúgy is nehéz körülmények közé születtek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
