A szláv nyelvek professzora, a svéd Bengt Jangfeldt író, műfordító orosz és svéd levéltári források alapján olyan történelmi-életrajzi monográfiát írt Raoul Wallenbergről, amely eddig nem ismert tényeket, fotókat tartalmaz a zsidók ezreit megmentő svéd diplomatáról. Kiderülnek részletek budapesti munkájáról, segítő akcióiról, letartóztatásáról, moszkvai fogságáról. A most magyarul is megjelent Raoul Wallenberg élete című könyv átfogó életrajzi mű a világhírű embermentőről.
– Miért vágott bele ebbe a munkába?
– Ez volt az első alkalom, hogy nem magam találtam ki a kutatásom ötletét. A svéd külügyi hivatalban dolgozó egyik történész ajánlotta a témát. Jó ötletnek gondolta, ha beleásom magam a Wallenberg-történetbe, hiszen folyékonyan beszélek oroszul is, s az volt a feltételezés, hogy találok valami újat. Bejött.
– Hogyan és mennyi ideig kutatott Wallenberg után?
– Két évig dolgoztam a könyvön. Rengeteg dokumentumot találtam svéd archívumokban, például a külügyi hivatalban és a nemzeti levéltárban. Az előbbiek még a szovjetek által az 1990-es években talált dokumentumok eddig nem publikált másolatai. Az utóbbi „leletek” nagy része pedig Wallenberg életéről, családjáról, gyerekkoráról, iskolai éveiről őriznek tényanyagokat. Volt bejárásom az úgynevezett Wallenberg archívumba is, amely a családi levelezéseken kívül nem nyilvános üzleti és banki adatokat őrzött, ezek is újdonságok.
– Minden városba ellátogatott, ahol honfitársa élt vagy dolgozott?
– Svédországon kívül csak Magyarországra utaztam el. Nem láttam értelmét például Dél-Afrikába menni. Egy izraeli barátom pedig segített fotókat találni arról a házról, ahol Wallenberg 1935-ban élt.
– Wallenberg 1944-ben sok ezer magyar zsidót is megmentett diplomataként. Hogyan zajlott a budapesti kutatás?
– Mivel nem tudok magyarul, nem olvastam magyar aktákat, de van erről néhány svédre lefordított könyvem, azokban mélyedtem el. És persze beszéltem magyar történészekkel és olyanokkal, akiknek van emlékük Wallenbergről, például a tavaly elhunyt Forgács Gáborral, aki Wallenberg munkatársa volt.
– Mi volt a legemlékezetesebb magyar vonatkozású felfedezése?
– Találkoztam a most 92 éves Kassius Gabriellával, aki szintén együtt dolgozott Wallenberggel Budapesten. S ő megerősítette azt, amit néhány történész vitat, miszerint Wallenberg találkozott Adolf Eichmann-nal.
Vacsora Eichmann-nal
Wallenberg többször is találkozott a Harmadik Birodalom „hóhérjával”, az egyik legfontosabb ezek közül, amikor vacsorára hívta Ostrom utcai villájába 1944. december elején. Ám elfelejtette az esti vendéget, így irodista barátjától, Carlssontól kért segítséget, az ő szakácsnője készítette a vacsorát, amit a szomszédos villában fogyasztottak el; Adolf Eichmann-nak nem tűnt fel a „baki”.
(A részleteket lásd Bengt Jangfeldt Raoul Wallenberg élete című könyvében; Park Kiadó, 2014. 520 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!