David Miliband bejelentette, egy időre távozik a politikából, miután testvére, Ed legyőzte a brit Munkáspárt múlt heti elnökválasztásán. Az országban nagy hagyománya van annak, hogy az ellenzéki párt megnevezi a saját „árnyékminisztereit”, akik egy esetleges győzelem után meg is kapják az adott tárcát.
„Ha az árnyékkormányban maradnék, az csak nehézségeket okozna. Ahelyett, hogy a 2015-ös választások megnyerésére helyezném a hangsúlyt, állandóan csak a kabinet gesztusait figyelném: a fintoroktól egészen a megjegyzésekig. Ednek szabad út kell, hogy úgy vezethesse a pártot, ahogy akarja. Részemről ez volt – ha nem is a legkönnyebb – a legtisztább választás” – indokolta meg visszavonulását a vesztes David a The Guardian napilapnak. Úgy fogalmazott, hogy most „újra tölti politikai és szellemi tartalékait, hogy nagyobb hasznára váljon pártjának és az országnak”. Testvére hangsúlyozta, hogy David előtt „mindig nyitva állnak majd az ajtók”, hogy visszatérhessen akár az ellenzéki vezetésbe, akár a későbbiekben a kormányba. Azonban a párbaj igazi győztese – a The Economist elemzői szerint – nem Miliband, hanem a párt harmadik embere, Ed Balls lett. A „másik Ed” Gordon Brown egyik legfontosabb tanácsadója volt, a vesztes választások után az árnyékkormány oktatási miniszteri posztját kapta, de augusztusban egy csapásra a legnépszerűbb munkáspárti képviselő lett, mikor nagy beszédben hívta fel a figyelmet arra, hogy a Cameron-kormány megszorító intézkedési gátolhatják a gazdasági fellendülést. Balls most arra vár, hogy kinevezzék „árnyék-pénzügyminiszterré”. A választók tekintélyes része azonban változatlanul alkalmasabbnak tarja a konzervatívokat arra, hogy rendbe tegyék a gazdaságot, mint a Munkáspártot. A déli megyékben – ahol a Labour különösen nagy vereséget szenvedett – a kutatások szerint a választóknak mindössze 16 százaléka tartja alkalmasnak a baloldalt arra, hogy beindítsa a fejlődést, szemben a konzervatívokat pártoló 44 százalékkal. Sőt, 47 százalékuk szerint a munkáspárti kormány jóléti intézkedéseivel csak az ablakon dobták ki a pénzt, amit a Labour a dolgozó családok javára hozott reformoknak titulált, azzal csak a segélykérőknek, szakszervezeteknek és bevándorlóknak kedveztek.
Ed és David Miliband szülei kalandos úton kerültek Nagy-Britanniába. Apjuk, Ralph Belgiumban élő zsidó családból származik. 1940-ben a német megszállás elől Brüsszelből Ostendéig gyalogoltak édesapjával, és még sikerült felférniük az utolsó Angliába induló hajóra. Ralph később nagy karriert futott be a szigetországban, a baloldali értelmiség egyik kiemelkedő alakjának tartják. A politikusok édesanyja, Marion Lengyelországban született, szintén zsidó családban. A háború kitörésekor a németek elől folyton bujkálniuk kellett, 1943-ban azonban elkapták a kislányt, és 30 másik gyerekkel éppen egy temetőbe terelték, hogy kivégezzék őket. Az utolsó pillanatban egy német gyáros érkezett és kijelentette, szüksége van a gyerekekre, így néhányukat meg tudta menteni – közöttük Mariont is. A lányt 1947-ben küldte a zsidó közösség Angliába tanulni, és mivel kiemelkedően tehetséges volt, ott maradhatott. A London School of Econimicson tanította őt Ralph Miliband, a tanár-diák viszonyból szerelem lett. 1961-ben házasodtak össze.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
