Azon a héten, amikor Orbán Viktor „bejelentette”, hogy két évre minden költségvetési támogatást megvonnának a pártoktól, kiderült: drágább ajánlata ellenére újabb, 5,6 milliárdos állami megbízáshoz jutott a Simicska Lajos tulajdonában álló Közgép, és egy 39 milliárdos vasútfelújításban is részt vehet.
Néhány nappal korábban az is kiderült: mezőgazdasági vállalkozással bővítette tevékenységét Simicska Lajos, az új köztársasági elnök hivatalvezetője korrupciógyanús ügyben (Kaya Ibrahim Fidesz-közeli cégfantomizálása) kötődhet Simicska Lajoshoz, 11 milliárd forintos állami pályázatot nyert a tiszai árvíztározóra a Közgép, a hetedik legbefolyásosabb médiaszemélyiségnek választották Simicska Lajost, az állami milliárdokért hirdető Mahir vezérigazgatóját, és milliárdos osztalékot fizetett a Simicska Lajos és Nyerges Zsolt érdekeltségébe tartozó Publimont Kft., amikor a köztéri reklámcégek szinte kivétel nélkül veszteséget termelnek. Emellett újabb Fidesz-közeli cégekről, illetve személyekről derült ki, hogy taroltak az állami földpályázatokon, de ezek felsorolásától helyhiányban eltekintünk.
A pártok amúgy legjobb esetben 2,5 milliárdtól esnek el, de ha a pártalapítványok költségvetési támogatását is megszüntetik, akkor sem éri el a 3,8 milliárd forintot az állami megtakarítás. A lépés látszólag a legjobb választási eredményt elérő, és így a legtöbb támogatást szerző Fidesznek jelenti a legnagyobb érvágást, pedig valójában az ellenzéki pártokat nyírja ki. Ez a döntés az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, valamint a Transparency International szerint is súlyos korrupciós kockázatokat rejt magában. A képlet egyszerű, de bizonyítani eddig sosem sikerült: X cég elnyer egy „felárazott” állami megrendelést, és az ezért kapott pénz egy részét visszajuttatja a kormányzó párt kasszájába, vagy egy méltányos összegért cserébe számára kedvező döntések születnek. Ha nem az állampolgárok fizetik meg a pártokat, megfizeti őket más – és akkor többé már nem lesz kérdéses, hogy kinek az akarata érvényesül az országban, hogy kinek az érdekeit szolgálják kormányzati és parlamenti döntések. Olyanok például, amelyek átláthatatlanná teszik az állami pályázatokat – mint a tavaly hatályba lépett közbeszerzési törvény. A Fidesz eddig sem volt szégyellős, ha arról volt szó, hogy a szívének kedves vállalkozásokat rosszul érintenének egyes döntések. Készültek „lexek” a CIG Pannónia Életbiztosítónak, a Széchenyi Banknak, a TriGránitnak, a CBA-nak, az OTP-nek, a belügyminiszter volt cége sorra nyeri az állami megbízásokat, akárcsak a Századvég; a kormányátalakítás után pedig a legtöbb lobbigyanús törvényt benyújtó Rogán Antalból pedig frakcióvezető lett, míg Lázár Jánosból a Miniszterelnökséget vezető államtitkár.
A felháborodás óriási ellenzéki oldalon, de például Lázár is arról beszélt még egy éve, hogy átláthatóvá kell tenni a pártfinanszírozási rendszert, és a választóknak meg kell érteniük, hogy „a pártok pénzbe kerülnek, és jobb, ha ezt a pénzt az államtól kapják, mint ha ellopják”. Három hónapja pedig azt nyilatkozta, hogy a Fidesz elnöksége úgy döntött: a hátralévő kétharmados törvények közül a legérzékenyebb kérdésekben – ilyen a választási eljárási törvény, illetve a pártfinanszírozás – ötpárti tárgyalást kezdeményeznek, és júniusig megpróbálják azokat lezárni. A Fidesz elnöksége arról is döntött, hogy a szocialisták párt- és kampányfinanszírozási törvényjavaslatát – amely szó szerint megegyezik a Transparency International és a Freedom House közös tervezetével – emeljék be a csomagba.
Ennek ellenére a kilátások nem túl fényesek, ugyanis a kormányzásban finoman szólva is csak vitatott eredményeket felmutató Orbán Viktor két legyet üthet egy csapásra: a szokásos demagóg eszközökkel remekül kommunikálhatja a költségvetésben amúgy csak filléres megtakarítást hozó lépést, ráadásul a választójogi törvénnyel végzetes sebet szerző ellenzéknek ezzel megadhatja a kegyelemdöfést, befejezve a centrális erőtér kiépítését.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
