A fenti címmel közölt riportsorozatot a bukaresti Gandul napilap azokról a gyermekekről, akik gyakorlatilag szülők nélkül nőnek fel, holott nem árvák. A címválasztás nem a hatásvadászat eredménye, a vendégmunkások nagyszülőkre, nagy testvérre hagyott gyermekeinek ügye igen komoly társadalmi problémává nőtte ki magát Romániában. Olyannyira, hogy már kormányzati intézkedések is születtek a jelenség megfékezésére. Nem sok eredménnyel.
A Mentsétek Meg a Gyermekeket Szervezet összesítése szerint tavaly év végén mintegy 350 ezer romániai gyermek szüleje dolgozott külföldön. A gyermekvédelmi hivatal ennél jóval kevesebbről tud, ők 95 ezret tartottak nyilván 2017 végén, köztük 17 400 olyan kiskorút, akinek mindkét szüleje külföldön dolgozott. A megyei tanfelügyelőségek viszont 212 352 olyan iskolást tartottak nyilván a legutóbbi tanévben, akinek legalább egyik szüleje külföldön él és dolgozik.
Trauma és bűntudat
Évről évre nő a gyermeköngyilkosságok és a mentális, viselkedésbeli zavarokkal küszködő kis- és fiatalkorúak száma, a jelenség hátterében részben épp a magára hagyott gyerekek magas száma áll. A bukaresti napilap riportsorozatot kezdeményezett roMania logó alatt (ami egy szójáték az ország nevével, román nyelven a mania dühöt jelent). A különböző híradásokból kiderül, nemcsak nagyszülők gondjaira bízva maradnak otthon gyerekek, hanem sok esetben harmad-, negyedfokú rokonok, szomszédok, sőt esetenként a valamivel nagyobb testvér gondjaira bízva is.
A sorozat egyik riportjában megszólaló konstancai gyermekvédelmi pszichológus elmondta, a gyermekek zöme traumaként éli meg azt is, ha az egyik szüleje van évekig távol, ám mindkettő hiányát végképp nem tudják feldolgozni. Minden esetben olyan érzelmi trauma ez, amivel egy gyerek nem tud megbirkózni. Megnyilvánulása életkortól, a gyerek személyiségétől és élethelyzetétől függ, és sok esetben súlyos formákban jelenik meg. Kezdetben, életkortól függően, a gyermekek iszonyúan szenvednek, sírnak, semmi sem tetszik, sokan fizikailag is belebetegednek, de általános jelenség az iskolai teljesítmény visszaesése, illetve az iskolakerülés. Minden eset egyértelműen azt igazolja – a pénz és az anyagi javak valóban nem tudják pótolni a szülői szeretetet és gondoskodást.
A szövetség tapasztalata szerint a gyerekek túlnyomó többsége úgy éli meg a szülők vagy szülő külföldre távozását, hogy őket hagyták el. A helyzet pszichológiai kockázata abban áll, miként tudja a gyerek ezt a traumát integrálni mindennapi életébe. És általában két negatív következtetést vonnak le. Vagy azt, hogy ők nem eléggé fontosak a szüleik számára, nem méltóak szeretetükre, vagy azt, hogy nem eléggé megbízhatóak és mindig fennáll annak a kockázata, hogy elhagyják őket. Ezért próbálják konfliktusokkal, iskolakerüléssel felhívni magukra a figyelmet, vagy esetenként azzal, hogy hirtelen befelé fordulóvá válnak és mindennel szembeszegülnek. Bűntudatuk van ezeknek a gyerekek, mondják a pszichológusok, magukat hibáztatják azért, hogy a szüleik értük dolgoznak az otthonuktól távol, külföldön. A szülő nélkül maradt gyermek ezt a terhet nem tudja lelki sérülés és szakszerű segítség nélkül feldolgozni.
Sokszoros kockázat
Szakemberek szerint ez az elhagyatottságérzés igen komoly mentális problémákat okozhat, és okoz is a legtöbb esetben, szorongáshoz, depresszióhoz és súlyos magatartászavarokhoz vezethet. Nem véletlen, hogy a külföldön dolgozó szülők otthonhagyott gyerekei körében 2,6-szor gyakoribb a mentális problémák aránya, mint a szüleikkel élő gyerekek körében.
Az otthonhagyott gyerekek sérülékenyebbek minden szempontból – gyakrabban és könnyebben válnak alkohol- és drogfüggőkké is, mintegy így büntetve szüleiket, a világot, és nem kis mértékben „szeretetre nem érdemes” önmagukat. A szakértők hangsúlyozzák, nem arról van szó, hogy a szülőkkel élő gyermekek körében ne jelennének meg ugyanezek a problémák, hogy ne történne meg, hogy a szülők nem vagy túl későn veszik észre gyermekük függővé válását, hanem arról, hogy igen nagy aránybeli különbséggel jelentkezik a probléma a két kategóriában.
Nemcsak a jelzett riportsorozat, dokumentumfilmek, televíziós műsorok, irodalmi művek témája is e fájdalmas jelenség. A jelenkori román irodalom egyik legnagyobb nemzetközi sikert elérő remekműve, az idei tavaszi könyvvásáron magyarul is bemutatott Dan Lungu –„A kislány, aki Istent játszik” ezt a témakört járja körül.
Rekordon az elvándorlás
A külföldi vendégmunka különös és sajátos helyzetet teremtett Romániában. Minden uniós statisztika azt mutatja, az Európai Unió országai közül Romániából a legnagyobb mértékű a munkaerő elvándorlása. Világbanki adatok szerint 3,6 millió román él és dolgozik külföldön, romániai nem hivatalos adatok szerint viszont a valós szám már inkább az 5 millióhoz közelít.
Még a ’90-es évek közepén a spanyolországi és olaszországi „eperszedőkkel” indult az elvándorlás, de ez kezdetben még csak szezonmunkát jelentett. Ám évről évre nőtt a külföldön szerencsét próbálók aránya, a magasan képzett munkaerő otthoni perspektíva és normális megélhetés hiányában inkább kezdte választani az olaszországi-spanyolországi portáskodást, beteg- és idősgondozást, mint az otthoni bérek és körülmények közötti, végzettség szerinti munkát. Ezzel párhuzamosan kezdett jelentkezni Romániában az égető munkaerőhiány elsősorban az egészségügyben, majd az építőiparban, és lassan a gazdaság minden területén.
Az ország 2007-es uniós csatlakozása után ugrásszerű növekedés jelentkezett a kivándorlásban, és bár legtöbben azzal az ígérettel távoznak, hogy „csak addig maradnak, míg össze nem gyűjtik a házépítéshez, vállalkozásindításhoz stb. szükséges anyagiakat”, hazatelepedésekről igen ritkán hallani.
Riportok sorozata készült már olyan településekről, ahol gyönyörű új házak között szinte csak egy-egy öregember, kisgyerek kószál már, a munkaképes lakosság továbbra is valahol külföldön gyűjti immár a palota nagyságú házak fenntartásához szükséges pénzt. Legtöbben nyilván idővel egész családjukat kiviszik, és fokozatosan integrálódnak új környezetükbe, így a rendszerváltáskor még 22 milliós Romániának nemcsak eddig kellett megélnie a leglátványosabb népességcsökkenést az EU-s térségben, hanem hosszú távo n is a legrosszabb demográfiai perspektívákkal kell megküzdenie.
A jelenség persze nem román sajátosság, ezt éli meg a volt szocialista országok legtöbbje, ugyanezt tapasztalhatjuk a magyar mindennapokban is, ám a jelenség mértéke sehol nem annyira ijesztő és tragikus, mint Romániában. A magukra hagyott gyermekek jelensége pedig egészen egyedi.
A roMania egyik riportjában megszólaló 12 éves Arges megyei, édesanyjával élő Ionuţ Valentin így mesélt a riportereknek: „Nem emlékszem a napra, amikor elment az apukám. Csak arra emlékszem, hogy azért megy el, hogy én majd bármit megvásárolhassak, amire szükségem van. Nagyon hiányzik. Leginkább akkor hiányzik, amikor kimegyek focizni. Most már esténként naponta beszélgetek vele, sokszor órák hosszat is Skype-on. Mindig elmesélem neki a napomat, hogy ment az iskolában, mit csináltam, kivel játszottam. Azt mondta, hogy majd csak az ünnepekre jön haza, de én ennek is nagyon örvendek.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
