Hitchcock tojásai - Mindenkinek a maga fóbiája

Miért hordott magánál, bárhová ment is, tizenkét kalapot  Bonaparte Napóleon? Állítólagazért, mert irtózott az új kalapoktól. Méghozzá olyannyira, hogy a tucatnyi tökfödőhöz járt egy külön inas is, akinek semmi más feladata nem volt, mint a soron következő darab betörése – nehogy a császári homlok kemény karimával találkozzon. Hogy Napóleonnak furcsa szokásai lettek volna? Bizonnyal. De nem ő volt az egyetlen a történelem során, aki nagy tettei mellett különcségeivel is kitűnt a tömegből.

Különös szokások

Kezdjük is az egyik legfurábbal: VII. Edward angol király szigorúan megtiltotta, hogy péntekenként az ágyát bárki bevesse, vagy akár a lepedőjét kicseréljék. Valamiért ugyanis az volt a rögeszméje, hogy a pénteki ágyneműváltás után maga a Sátán uralja majd álmait.

S ha már az ágyaknál tartunk – Charles Dickens például rendmániás volt, ráadásul csak akkor tudott elaludni, ha a feje (bárhol hajtotta is álomra) észak felé nézett. Franz Kafka viszont minden reggel, miután felkelt, és minden este, mielőtt lefeküdt, 10 percig tornázott a nyitott ablak előtt. Kell is a friss levegő, gondolhatnánk. Csakhogy Kafka a testmozgást mindig meztelenül végezte.

Nem ő volt azonban az egyetlen író, aki csak különleges körülmények között tudott dolgozni. Friedrich Schiller csak akkor tudott írni, ha egy alma rohadt az asztalán. Vele ellentétben Alexandre Dumas úgy kezdte minden napját, hogy elfogyasztott egy almát, a Diadalív alatt. Több ezer oldalnyi életműve a garancia rá – mindennap egy alma a munkakedvet is serkenti. Vele ellentétben a szintén bőszavú Victor Hugo utált dolgozni. Olyannyira, hogy inasának minden reggel el kellett rejtenie a ruháit, a francia író külön kérésére. Fedetlen testtel mégsem mutatkozhat az utcán, s ha már nem megy sehova, leül dolgozni… Megannyi remekmű bizonyítja, hogy a módszer működött.

Babonák sora

Vannak azért mániákusabb esetek is. Molnár Ferenc például bizonnyal minden idők legbabonásabb magyar írója lehetett. Rettegett a haláltól, így sosem olvasott még az újságban sem halálhíreket, a tűztől pedig annyira félt, hogy képes volt biztosítást kötni a lakására – ami egy tűzoltósággal szemben helyezkedett el. Csak éjszaka tudott dolgozni, s ha mégis nappal ült az íróasztal mellé, teljes sötétséget óhajtott, állítólag még a falakat is feketére festette. Azt a kisasztalt, amelyen első színházi darabját (Az ördögöt) írta, a sikeres bemutató után megvette, és máson nem is volt hajlandó többé írni. Megannyi babonáját Molnár sem titkolta, és bár rengeteg volt neki, bevallása szerint legfeljebb szilveszter éjszakáján volt hajlandó néhányat elengedni közülük.

Arnold  Schönberg osztrák zeneszerző sem volt egyszerű eset: ő a 13-as számtól rettegett, de nem csak az ezzel a számmal jelölt épületeket, emeleteket és szobákat kerülte messzire el, de még műveiben is kerülte a 13-ast.

Egyik legfőbb operája, a Moses und Aron címéből például azért hagyott ki egy betűt, (helyesen ugyanis a név Aaron lenne), hogy csak 12 betű szerepeljen benne. Utólag azért kiderült, hogy nem volt alaptalan a babona – Schönberg ugyanis 1874. szeptember 13-án halt meg.

Érdekes, hogy míg az emberek többsége hisz benne, hogy a fekete macska szerencsétlenséget hoz, a brit miniszterelnök, Winston Churchill ennek épp az ellenkezőjéről volt meggyőződve. Mindig tartott otthonában egy fekete cicát, hogy szerencséje legyen.

Orvosi esetek

Ha pedig a babonák világából átlépünk egy komoly betegség, a fóbia terepére, ismét érdemes megemlíteni a macskákat. Vannak ugyanis, akik valóban rettegnek ezektől az állatoktól – s közéjük tartozik egyébként a tizenkét kalapos Napóleon mellett több más diktátor is. Hitler, Mussolini és Julius Caesar sem szerette a cicákat. Talán a zsarnokság és a cukiság nem fér meg egymással.

Az amerikai elnök, George Washington viszont a taphephobia nevű betegségben szenvedett. Ez magyarul annyit tesz: rettegett attól, hogy élve eltemetik. Eme gyengeségét nem is titkolta, ugyanis 1799-ben, a halálos ágyán közölte, legalább két napig ne mozdítsák meg a testét, miután elhunyt, és akkor is nagyon alaposan bizonyosodjanak meg róla, hogy már nem él. Az egykori elnök félelme ma talán ésszerűtlennek tűnik, ám a 16–17. században a taphephobia még sokakat érintő betegség volt, mint ahogy akkoriban az orvostudomány fejletlensége miatt sokakat is temettek el élve.

Viszont mai fejjel is érthető (sajnos) egy másik amerikai elnök, Richard Nixon betegsége, a nosocomephobia. Nixon a kórházaktól félt betegesen – hitte, ha egyszer bekerül egybe, sosem jön ki többé élve. 1974-ben például emiatt utasította vissza, hogy egy kórházban vegyék ki vérrögét. Betegsége egyébként a mai napig sokakat érint.

A félelem azonban néha egészen irracionális irányokat vesz, amelyeknek természetesen nagyon komoly problémákra visszavezethető az alapjuk. Vannak, akik a rágógumitól rettegnek – az ismert tévés személyiség, Oprah Winfrey például egy közülük. Egészen kiskorától kíséri a betegség, elmondása szerint akkor alakult ki, amikor nap mint nap látta, hogyan gyűjti a nagymamája a használt rágógumikat egy szekrényben, katonás sorban.

Ha valami igazán meglepő, az Alfred Hitchcock és az ő félelme. A borzongatás atyjáról ugyanis nehéz elhinni, hogy volt egyáltalán bármi, amitől megijedt. És aki látta a Madarak plakátját, ahol kissé rosszalló tekintettel nézi a vállán terpeszkedő varjút, nehezen hiszi el, hogy a zseniális rendező rettegett a tojásoktól.

Bizony, a kis, fehér, ovális tárgyaknak még a látványa is borzongatta, ezért nem is volt velük hajlandó egy szobában tartózkodni. Amint azt többször kifejtette: fizikai rosszullét fogja el, ha meglátja a fehérjében úszó sárgáját. Egyszer azt nyilatkozta: „A vér vidám, piros színű. De a tojássárgája sárga, visszataszító. Soha nem is kóstoltam.” Jó tudni, hogy a rendező, aki milliókat ijesztett meg, maga sem volt mentes a félelemtől.

Különös fóbiái voltak a pszichoanalízis atyjának, Sigmund Freudnak. Ráadásul olyanok, amiket még ő maga sem tudott igazán megmagyarázni. Bár azt, hogy irtózik a lőfegyverek látványától, valamilyen ifjúkori, a szexuális fejlődésében bekövetkezett zökkenőre igyekezett visszavezetni – mi mással? –, azt azonban még ő sem tudta megindokolni, hogy vajon mi okból retteg a páfrányoktól.

Pedig látni sem bírta őket.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!