Elszalasztotta a kedvező alkalmat a magyar kormány, hogy az elmúlt hetek viszonylag nyugodt piaci környezetében, mondhatni jó tárgyalási pozícióban nyélbe üsse az IMF-hitelmegállapodást. Az európai periférián, így nálunk is újra dagadnak az állampapírhozamok, egyre drágább az adósságfinanszírozás.
A piac most a maga eszközeivel kényszeríti a kontinens politikusait a korábban ígért válságkezelő intézkedésekre. Az Orbán-kormány sem evickélhet tovább a kedvező befektetői hangulat oldalvizén.
A magyar kormányt is elkényelmesítette az elmúlt hetek európai optimizmusa. A válságkezelés nemszeretem munkájába belefáradt politikusok ugyanis kontinensszerte „hátradőltek” foteljeikben. Az elmúlt hetekben megnyugodni látszottak a piacok, bizakodóak lettek a befektetők, s a dél-európai régióban alább ereszkedtek az állampapírhozamok. Vagyis a korábbinál olcsóbban jutott kölcsönhöz Spanyolország és Olaszország, s ez a hangulat a magyar államadósság-kezelők dolgát is megkönnyítette. Mondhatni, az eurózóna perifériás országainak oldalvizén evickélgetett az elmúlt hetekben a magyar kormány. Kár, hogy az optimizmusnak semmi egyéb alapja nem volt, mint az Európai Központi Bank által kinyitott pénzcsapok, s az azokból a bankközi piacra eresztett euró százmilliárdok. Ahogy a forrás apadni kezdett, a lelkesedés is alábbhagyott. A héten a spanyol állampapírokat már úgy kellett rátukmálni a befektetőkre, akik jelentős kockázati felárat kértek. A kötvénypiaci tőkekivonás megkezdődött, s ahogy az elemzők fogalmaztak: még nincs Armageddon, de a piac most újra válságkezelő lépésekre kényszeríti az európai politikusokat. Ha illúziónk lett volna, hogy a dél-európai események miként érintik hazánkat, elég rápillantani a minapi magyar kötvényaukció számaira. Nos, a 10 éves magyar állampapírok hozama ismét válságszintre, 9 százalék fölé emelkedett, vagyis most jóval drágább az ország adósságának finanszírozása, mint februárban. Ami azért érdemel figyelmet, mert a nemzetgazdasági minisztérium már a költségvetési hiány első negyedéves elszállását is a februári magas kamatterhekkel igyekezett magyarázni. A kilátások még borúsabbak: a befektetési házak az államkötvények hozamugrására számítanak Dél-Európában. Márpedig a magyar kötvények eddig együtt mozogtak az európai perifériával, vagyis nálunk is egyre dráguló finanszírozással kell számolni.
A magyar kormány az elmúlt hetekben-hónapokban tehát elmulasztotta a kedvező lehetőséget arra, hogy nyugodt piaci környezetben, stabilizálódó forint és viszonylag olcsó adósságfinanszírozás mellett nyélbe üsse az IMF-hitelmegállapodást.
Az uniós kötelezettségszegési eljárások – jegybank függetlensége, bírák nyugdíjazása, ombudsman ügye – során alkalmazott időhúzó tárgyalási taktika nyomán most, úgy tűnik, áprilisban már nem nagyon várható előrelépés. Arra pedig immár nem lehet számítani, hogy a kedvező piaci hangulat majd még hosszú hetekig, hónapokig kitartana. A magyar adósság kényelmes piaci finanszírozásának hetei meg vannak számlálva, a magyar gazdaságpolitikának is szembesülnie kell azzal, hogy a politikusokat ismét nyomás alá helyezik a befektetők. Mert magasak a munkanélküliségi ráták, s az egyes országok gazdaságának növekedési mutatói egyszerűen nem tudnak lépést tartani az adóssághegyek emelkedési ütemével.
A magyar tárgyalási pozíciót csak tovább rontja a kormányzati kommunikáció. Miközben az EU a vitás kérdésekben, de különösen a jegybanki függetlenség ügyében törvénymódosításokra vár, addig a magyar hivatalos nyilatkozatok teljesen alaptalan kincstári optimizmust tükröznek. Mondván, „készen állunk” a tárgyalásokra. Ez trükközésnek tűnik, s azt a véleményt erősíti, hogy a magyar kormány a néhány éve „török kártya”-ként elhíresült időhúzó taktikát alkalmazza, amivel az ankarai kabinet próbálkozott az IMF-tárgyalásokon. Csak remélni lehet, hogy Fellegi Tamás tárgyalásvezető szavait komolyan vehetjük, s a szakértői csapat a napokban egyezségre jut a hitelcsomag keretfeltételeiről.
Kedvező fejlemény, hogy a magyar kormány még az április 7-i határidő előtt elküldte válaszát az EU Bizottság felvetéseire, innentől azonban több forgatókönyv is lehetséges az IMF/EU-programról szóló tárgyalások kimenetelére – vélekedtek pénteki előrejelzésükben londoni felzárkózó piaci elemzők, akik szerint a lehetőségek között egyaránt szerepel a gyors megállapodás és az egyezség elmaradása. A kedvező forgatókönyv alapján – amelyre a Morgan Stanley londoni elemzői 25 százalékos esélyt adnak – a magyar kormány válaszait az EU maradéktalanul elfogadja, és a hivatalos tárgyalások „nagyon hamar” megkezdődnek. Ebben az esetben az év közepére megszülethet a megállapodás az IMF/EU-csomagról. Az alapeseti forgatókönyv – 40 százalékos becsült eséllyel – május/júniusi tárgyaláskezdettel és július/augusztusi megállapodással számol, a kedvezőtlen forgatókönyv szerint ugyanakkor, amelynek a Morgan Stanley 35 százalékos esélyt ad, a nézeteltérések miatt nem kezdődnek meg a hivatalos IMF/EU-tárgyalások.
Magyarország jó úton van, hogy megoldja a válságot és elkerülje a csődöt, mondta Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter a Bloomberg hírügynökségnek. Fellegi úgy vélte, az ország pénzügyi helyzete stabil, az ország soha nem ment csődbe. Fellegi Tamás szerint Magyarország nem szorul mentőcsomagra. Úgy látja, hogy kölcsönös a hajlandóság a tárgyalások megkezdéséhez abban az esetben, ha a feltételek teljesülnek. Elmondta: egy ötoldalú munkacsoport jön létre a magyar jegybank függetlenségével kapcsolatos kérdésben. A Bloomberg mindenesetre kiemelte, a kormány mindeddig nem teljesítette a hivatalos tárgyalások megkezdésének feltételeit.
Nehézfejû költségvetés
Nyolc esztendeje nem volt ennyire „fejnehéz” a magyar költségvetés, melynek hiánya már az első három hónapban elérte az éves előirányzat majd 90 százalékát. Márciusban ugyanis újabb 230,9 milliárd forinttal nőtt az államháztartás hiánya, így a negyedév végén a deficit már 517,5 milliárd forintra rúgott, ami az éves terv 89,9 százaléka. Erre ugyan még mondhatnánk, hogy a magyar büdzsé mindig is „fejnehéz” volt, a kiadások ugyanis már az év elején is tornyosulnak, míg a bevételek áramlása az év végén gyorsul fel. Mégis aggodalomra ad okot a feltűnő aránytalanság. Különösen, hogy ezúttal nem csak a bevételi oldalon tapasztalható a szokásos időbeli csúszás, de kormány már a kiadási oldalt sem tudta féken tartani. A minisztérium ugyan a februári magas kamatkiadásokra hivatkozott. Ám ez kevéssé meggyőző, mert a forint nem gyengélkedett különösebben ebben a hónapban, s az eurózónában sem változott a kamatszint. Más szóval a tények nem támasztják alá a kincstári érvelést. Vélhetően a túlköltekezést takargatja a tárca.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
