A volt kommunista országokban sokkal elfogadottabb a plágium, mert az egyéni felelősségérzet nem olyan fejlett a társadalomban – derül ki egy felmérésből. A plágiumkutatás világszerte egyre fontosabb.
Mióta az ember szellemi alkotásokat hoz létre, előfordul a plágium is. Martialis római költő már a Krisztus születése utáni első században arról panaszkodott, hogy egy riválisa rendszeresen ellopja a műveit. De míg korábban főként az irodalmi műveket kutatták, az elmúlt évtizedekben inkább a tudományos munkák kerültek a figyelem középpontjába, mert az információs és kommunikációs technológia fejlődésével egyre könnyebb lett valaki más szellemi termékét ellopni. A plágiumkutatás vagy a plágiumtanulmányok az egyetemi élet egyre fontosabb részeivé válnak. A munkában úttörőnek tartják a Nemzetközi Plágium Konferenciát, amelyen a terület legfontosabb kutatói, egyetemi tanárok, az akkreditációs bizottságok és más szabályozó testületek képviselői cserélik ki kétévente a tapasztalatikat. „A plágium, az újrafelhasználás és az eredetiség kulturális perspektívái. A hamisítás, a kitaláció és a plágium a publikált tudományos munkákban” – többek között ilyen címmel tartanak előadásokat a júliusban esedékes ötödik konferencián.
A kutatások egyik ága a plágiumkereső szoftverekkel foglalkozik, míg a másik a kérdés emberi oldalára fókuszál. Amerikai kutatók például több mint 500 főiskolás bevonásával tesztelték azt, hogy milyen hatással van a diákokra, ha rendszeresen hallanak a plágiumról. A tanulók egy csoportja, mielőtt leadta volna a házi dolgozatát, végig kellett, hogy nézzen egy diasort, amely különböző stratégiákat javasolt, hogyan kerüljék el a plágiumot, míg a többiek nem, majd az év végén végigfuttatták az egyik plágiumkereső szoftvert a tanulmányokon. Az első csoportban a dolgozatoknak csak 1,1 százalékában találtak hivatkozás nélküli gondolatokat, a másodikban viszont 3,3 százaléknál.
A katalóniai Oberta Egyetem Spanyolországban, Horvátországban, Bulgáriában és az Egyesült Királyságban hasonlította össze a diákok viszonyát a csaláshoz. A kutatás szerint a diákok háromnegyede nem is jelentené a tanárának, ha egyik társa plagizálna, mert egyrészt nem tartják nagy dolognak a csalást, másrészt nem akarnak besúgók lenni. Érdekes eltérés, hogy a bolgár és horvát egyetemisták 20 százaléka teljesen elfogadhatónak tartja ezt a gyakorlatot, míg a briteknek csak 7 százaléka ért egyet azzal, hogy szabadon fel lehet használni valaki más szellemi termékét. Ez a katalóniai kutatók szerint egy korábban már mások által is felvetett tételt igazol, miszerint a volt kommunista országokban sokkal elfogadottabb az efféle lopás, mert az egyéni felelősségérzet nem olyan fejlett a társadalomban. Ettől függetlenül a vizsgálat azt is kimutatta, hogy a diákok fele-kétharmada legalább egyszer plagizált tanulmányai során, és minél több évet töltött el a felsőoktatásban, annál nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy más munkájából emeljenek át néhány részletet. A leggyakoribb az, hogy az interneten elérhető forrásokból vesznek át a „Ctrl+C és Ctrl+V” jól bevált billentyűkombinációval. Amiben a legszebb az, hogy nemcsak a diáknak, hanem a munkáját ellenőrzőnek is sokkal könnyebb a forrást megtalálnia.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
