Mindenki a kormányra gondol a legújabb lehallgatási botrányban. A szolgálatok okosabban tapogathatták volna le az Eötvös Intézet munkatársait. Semmi sem biztos, csak az, hogy adott a kütyü, illetve az, hogy a kabinet módszeresen tágítja a megfigyelési lehetőségeket.
Történt egyszer, hogy egy online portál indulása után „villanyszerelő és IT-karbantartó” csöngetett be, mondván: az újságnak helyet adó irodaház küldte, hogy ellenőrizze, amit kell. A zsurnaliszták betessékelték, kávéztak, cikket írtak, miközben a szerelő tett-vett. Aztán búcsúzott és ment. Nagy szürke táska árválkodott utána a helyiség sarkában. Az újságírók nem piszkálták. Háromnegyed óra múltán öltönyös férfi állt a recepción. Igazolványa szerint a nemzetbiztonság őrnagya. Vitte a táskát. Ennyit arról, hogy mennyire hiteles, amikor a Belügyminisztérium arról beszél, ők profik, azaz nem hallgatnak le amatőr módszerekkel és eszközökkel civil szervezeteket. Emlékeztetőül: a BM arra reagált, amikor az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) közzétette, hogy kábelei és vezetékei között egy lehallgatónak tűnő kütyüt talált.
Igaz, senki nem állította, hogy a nemzetbiztonság telepítette a poloskát – csak mindenki arra asszociált. Vélhetően azért, mert a kormányfő és a Miniszterelnökség vezetője is arról beszélt: titkosszolgálati eszközökkel szereztek tudomást arról, miképp mozog Soros György és hozzá tartozó civil szervezetek köre. Márpedig Habony Árpád 888.hu portálja a „Soros-hálózat hazai kitartottjai” elnevezésű listáján első helyen szerepelteti az EKINT-et. Egyébként a lehallgatáshoz már nem kell bírósági engedély, elegendő az adott nemzetbiztonsági szervezetet felügyelő miniszter jóváhagyása. Szóval a belügyminisztérium hárít, mondván, ő nem vet be ilyen filléres gagyikat.
A helyzet az, hogy a gyakorlatilag egy nyomtatott áramkörből és egy jeltovábbítóból áll, ezt nehéz borzalmasan drágán legyártani. Csakhogy ami a lényeg: a honi titkosszolgálatoknak nem kell poloskák telepítésével bajlódniuk, a jogszabályok ugyanis arra kötelezik a távközlési szolgáltatókat, hogy hozzáférést biztosítsanak az adatforgalomhoz. A kérdés így az, akkor kinek állt érdekében lehallgatni az EKINT-et?
Az elsődleges válasz az: senkinek. Ugyanis kutatásai, finanszírozása és nagyrészt még kapcsolati hálója is nyilvános volt. Így pluszinformációt az adott helyiségben beszélgetők jelenthettek. Ez a tartalmi mondás.
A másodlagos – technikai válasz – pedig úgy hangzik: magánszolgáltatókat is meg lehet bízni, hogy hallgassanak le valakit. A tudásuk adott, más kérdés, hogy a legtöbbször illegálisan hallgatóznak. És ezen a ponton érdemes szétválasztani a lehetséges megbízókat. Egyrészt a kutakodást megrendelhetik magánszemélyek, és akár állami szervek is. Mert tény, ők bekérhetik a szolgáltatóktól az információkat, ám a törvény csak egyének „letapogatására” ad lehetőséget, intézményekére nem. Így ha ilyen feladatokat akar megugrani, olykor az állam is kérhet fel maszekokat.
Magyarán, ember nem tudja ki a megbízó. Csakhogy azt sem, mi az, amit az EKINT talált. A társaság azt állítja: egy szakértő szerint egy komoly lehallgatóeszköz lapult a közösségi térben húzódó kábelkötegek között. Ezt bizonyítani nem tudják, ugyanis emberük nem áll nyilvánosság elé. Amit találtak formára úgy néz ki, mint a kábeleket összefogó ügynevezett kábelárnyékoló, ám a belsejében nem egy ferritgyűrű figyel, hanem fekete, bitumenes ragacsa, ami alatt áramkörök rejtőznek. Az EKINT mondása szerint az adatforgalmat figyelte a kütyü, más vélekedések szerint a beszélgetéseket rögzítette. (Illetve arról is pörög a vita, hogy mi „tartotta életben” – az egyik mondás szerint a kábel, indukciós úton; egy másik vélemény egy „minitelepről” szól; a harmadik verzió pedig az, hogy semmi, a kütyü nem is működött.) A vita végére a hivatalos rendőrségi vizsgálat tehet pontot.
Ám a lényeg akkor is az: az EKINT nem véletlenül kiállt farkast (értsd: kormányt). Az utóbbi években a hatalom ugyanis rendre puhítja a megfigyelési szabályokat, rendőrségi módszerekkel lép fel kritikusai ellen, és konkrét botrány is volt már: az MTVA megbízott vezetőjének tárgyalójában is találtak már poloskát. És akkor is szórt a közvélekedés: sokan a kormányra gyanakodtak, másrészt viszont piaci megbízókat orrontottak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!