Schmitt Pál köztársasági elnök ismételten egyeztetett a parlamenti pártok képviselőivel, hogy a lehető legalkalmasabb személyt megtalálja a legfőbb ügyészi posztra. Külön-külön mindenkivel, a KDNP küldöttével is, noha ez utóbbi világossá tette: akit a Fidesz választ, az lesz az ő embere is.
Schmitt úgy egyeztetett az ellenzéki pártokkal, hogy azoknak kevés kétségük maradt: Orbán Viktor döntése már jóval korábban megvolt, és a név ott van az államelnök LFÜ jelzetű mappájában. Ez után jelentette be pénteken délután az elnök: jelöltje Polt Péter, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze.
E jelölés után megfelelően borítékolható a december 6-i parlamenti ülés kimenetele, és a kétharmados fülkeforradalmárok ekkor hátradőlhetnek: meghozta a Mikulás ezt is. Ez a kimenetel olyan biztosra vehető volt, hogy még tartalékjelöltje sem volt a kormánypártnak, pedig ez hasznos intézmény arra az esetre, ha a finisben az első számú jelöltről netán kiderül valami. Ebben az esetben ettől nem kellett tartani, Poltról semmi sem derülhetett ki, mindenki tudta azt is, hogy nem nevezhető pártoktól független jelöltnek. Hiszen 1994-ben a Fidesz választottjaként indult, csak éppen nem szerzett mandátumot a parlamentben. Más kérdés, hogy egy évvel ez után forma szerint kilépett Orbán pártjából, mivel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának helyettesévé választották. Amikor Györgyi Kálmán legfőbb ügyész tíz év elismerten kiváló szolgálat után teljesen váratlanul lemondott posztjáról, a Fidesz javaslatára lett hat évre az ország első ügyésze 2000 májusában, annak ellenére, hogy semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett e szervezettel kapcsolatban. Érthető, ha most pártkatonaként minősítik, és az eddigiek alapján talán nem is igazságtalanul. A Fidesz-közeli vállalkozások „fantomizálása” ügyében (ennek lényege, hogy a „bebukott” céget hatalmas adó- és hiteltartozással ismeretleneknek eladják, s az ilyen cég ezt követően „felszívódik”) az ügyészség nem rendelt el további vizsgálatot, amikor a rendőrség, úgymond, nem talált bűncselekményre utaló nyomot. Simán megúszta tehát az ügyet a németországi török közreműködő, Kaya Ibrahim, valamint Josip Tot, éppúgy, mint a pártközeli Schlecht Csaba, aki egy nap leforgása alatt adott el nekik több mint egy tucat céget. És ugyancsak a Polt vezényelte ügyészség jutott arra a következtetésre, hogy az első Orbán-érában a kormányszervek és a Happy End Produkciós, Film- és Műsorkészítő Kft. közötti szerződések törvénytelenek voltak, mivel nem folytatták le az ilyenkor szükséges közbeszerzési eljárást, ám a feltárt jogsértések „ügyészi eszközökkel” nem orvosolhatók. Nem is görbült az ötletgazdák és az elkövetők haja szála sem.
Kérdés, mit vár ma a kormánypárt Polt második, közel egy évtizedre tervezett ciklusától. Sokak attól tartanak, mindenekelőtt pereket, amelyeknek során látványosan kellene rács mögé dugni, lábbilincselni a fő ellenfelet, lehetőleg főműsoridőben. Hosszan elhúzódó büntetőügyek még akkor is jól szolgálnák a pártpolitikai indíttatású pszichológiai hadviselést, az ellenfél kriminalizálását és lebénítását, ha maguk az eljárások felmentéssel végződnek. Az eddigi legfőbb ügyész elleni legutóbbi kormányközeli sajtókritikák mintha leplezetlen elégedetlenséget mutatnának, mivel Kovács Tamás, volt katonai főügyész a saját maga útján haladt. Azt, hogy végül is mi van utóda tarsolyában, nem a szándéknyilatkozatokból fogjuk megtudni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!