A kapuban biztonsági őr, igazolványokat kér, engedélyt firtat. A frissen mázolt falak között fehér abroszok, pezsgőspoharakkal megrakott tálcákkal szlalomozó pincérek, korhű ruhába bújtatott hostessek és folyamatosan játszó zenekar jelzik: az esemény nem mindennapi. Az Edelényi Kastélysziget valóban gyönyörű lett. Mintha egy másik országban járnánk. Ám mögötte a lakóház kijózanít – ez az ország egyik legszegényebb régiója.

De vissza az ünneplő elithez. Mert van minek örülni, az ország hetedik legnagyobb kastélya (szinte) régi fényében tündököl. Ára 2,4 milliárd forint. Nagy részét az EUnak köszönhetjük. S ha eddig volt pénz kastélyra, ezután is lesz....

„Legyünk reálisak: nem vagyunk kastélynagyhatalom” – a kiábrándító mondat már Varga Kálmán, a két éve megszüntetett Műemlékek Nemzeti Gondnokságnak igazgatója szájából hangzik el, igaz, nem kevésbé idilli környezetben, a gödöllői kastélyparkban.

„Olyan épület, amit mi, magyarok kastélynak nevezünk, 700-800 ha van az országban. Ez soknak tűnhet, ha azonban összehasonlítjuk a nyugat-európai országokkal, például a franciákkal (akik hozzávetőlegesen másfélezer kastéllyal büszkélkedhetnek), a németekkel, az osztrákokkal, vagy éppen a szomszédos szlovákokkal, rögtön kiábrándítóbb a szám. De nem csak ezen múlik a dolog: a mai Magyarország területén található kastélyok nagy része építészeti színvonalban sem üti meg az európai mércét.” Már csak azért sem, mert építésük pillanatában sem voltak azok. Olcsó anyagból kivitelezett, kvalitásban, berendezésében sem az elvárt színvonalat hozó épületekről van szó. Kivétel, mondjuk, a gödöllői, az Esterházy-kastély.

Ami kastélyunk a mai Magyarország területén található, azt a háború és az azt követő időszak pusztulásra ítélte. A Rákosi- és Kádár- korszakban körülbelül hatvan kastélyunk pusztult el, ám még a rendszerváltás előtt, a nyolcvanas években elkezdődött az első kastélyprogram. 1988–89-ig körülbelül negyven épületet hoztak rendbe. A kastélyok életébe nem hozott felvirágzást a rendszerváltás. „Érintette a privatizáció szele ezeket a műemlékeket – folytatja Varga –, az állami műemléklista 92 épületet azonban megmentett ettől. A magánkézbe került épületek ugyanis ritkán húzzák sokáig, egykét kivételtől eltekintve nem lehet önerőből fenntartani őket. Kell az állami támogatás is.”

Pedig kastélyt látogatni a magyar is nagyon szeret. Különös turisztikai vonzerővel bír a gödöllői, a fertődi kastély, vagy a keszthelyi. Akár külföldről is. Érdekes kérdés, bejön-e az edelényiek számítása: vajon hányan utaznak majd el Borsodig? További fejtörést okozhat, mivel rendezzék be a frissen felújított szobákat. Nem állunk túl jól bútorügyben sem: a kastélyok berendezését a háborús években vagy elégették, vagy szétlopkodták.

„Esélyünk az újra berendezésre azon kastélyok esetében van, amelyek bútorait a háborús években a múzeumok kaparintották meg – magyarázza Varga –, így visszakérhetjük a jó állapotban lévő darabokat. Pár éve volt is erre törekvés, ma azonban már erre sincs mód. A gödöllői kastély szerencsés helyzetben van, az egykori királyi lakosztályt szinte teljesen rekonstruálni tudtuk. A Budai Várban volt ugyanis egy kiállítás, amelynek középpontjában Sissi alakja állt – mi ezeket a darabokat kaptuk meg.”

Más kastélyok nem ilyen szerencsések, a hatvani Grassalkovich-kastélyt jobb híján vadászati múzeumként töltötték meg, Edelényben pedig pár kölcsönkapott bútordarab árválkodik a restaurált falak között. Az államnak tehát be kell szállnia. Nem csak nálunk. Versailles ugyancsak ingatag lábakon állna a francia állam segítsége nélkül.

Nem elég azonban a szépen rendbe hozott kúria, az érdeklődést fenn kell tartani. Azt pedig nem lehet újabb és újabb programok nélkül. Kiállítások és vásárok, versenyek és bálok, gyerekprogramok – mind-mind kellenek ahhoz, hogy a látogatószám ne zuhanjon.

Pluszt jelent, ha a hely történeti szempontból is fontos az országnak. Gödöllőn is kevesebben fordulnának meg, ha nem töltött volna sok időt a kastélyban a magyarok kedvence, Sissi. „Az épület egykori lakói legalább olyan fontosak, mint maga az épület” vallja a kastély rendbehozásáért felelős Varga. Az Edelényi Kastélysziget és a hatvani Grassalkovich-kastély esetén már nem vagyunk ilyen könnyű helyzetben: nem élt bennük olyan arisztokrata, akit a nép szívébe zárt volna és még hosszú évszázadok után sem engedné el.

Fertődnek könnyű, az Esterházyakat kicsit többen ismerik, mint Dessewffy Ferencet, az edelényi kastély utolsó, magányos lakóját (akinek pedig nevelőapja szintén Esterházy volt!), de még építtetője, Jean-François L’Huillier neve hallatán sem dobban nagyot a magyar szív.

„Lehetnénk merészebbek is – sorolja a lehetőségeket Varga Kálmán. – Külföldön nem egy példát találunk rá, hogy egzotikus állatkertet alakítottak ki – az eredeti parkhoz hűen. Gödöllőn is volt medve és farkas is, Nagycenken különleges madarak teszik élőbbé a kastély parkját. Több helyen alakíthatnánk ki tavakat, vagy a hagyományokhoz híven majorságokat. Fertődön például a hercegi gyerekek a Pálmajor nevű kis részen tanulták a gazdálkodás alapjait. Biztos, hogy a mai gyerekek is szívesen töltenének el ott időt.”

Csakhogy az elmúlt években a szakmai tanácsok egyre halkulnak.

Az Örökségvédelmi Hivatal megszűnt. Átkeresztelték Forster Gyula Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központtá. A két éve központosított rendszerben pedig nem sok helyet kap a szakma az országban általánosan uralkodó, szövevényes bürokrácia nem hagy túl sok mozgásteret. Pedig ha követnénk a külföldi mintát, egyszer talán kastélynagyhatalom lehetnénk. „Példát vehetnénk például a dánokról, akik programszerűen, akár évtizedeken át nyúlóan újítják fel kastélyaikat. Uniós költségvetéssel is könnyebben el lehetne így számolni. Persze ez a folytonosság a társadalompolitika más területein talán még égetőbb szükséglet.”

És hogy mi lesz Edelény sorsa? Nehéz megjósolni, Varga azonban optimista. „Keveset beszélünk arról – sokan általában le is kicsinylik a jelentőségét – hogy egy-egy ilyen épület, kastélylátogatási élmény milyen örömöt okozhat. Hatással van ránk.”

A puccos társaság mindenesetre elvonult. Most már a turistákon múlik, hogy ne csak kampány téma legyen nemzeti építészeti örökségünk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!