„Sejtgyártás” az iskolapadból

Nézegeti magát, min változtatna. Lenne inkább szőke vagy vörös? Esetleg kék szemű? Egy kicsit alacsonyabb, keskenyebb csípővel? Picit kisebb orral? Lantos Lili olyan, mint a legtöbb átlagos tinédzser. Egy kicsit talán magasabb, és magasabbra is tör – már 14 évesen a jövő reménységének kiáltották ki a kosársuliban, ahol edz, pedig a sport csak hobbi Lili életében.

Főállásban a Radnóti Miklós Gimnázium 12. c osztályos tanulója, és ha tükör elé áll, ahogy a legtöbb kamaszlány, csak azt látja meg, hogy mi az, amit megváltoztatna magán. A különbség közte és egy bármilyen másik tizenéves között csupán annyi, hogy míg utóbbi sminkkel, fogyókúrával és különféle elleplező öltözködési technikákkal igyekszik a tökéletesség látszatát kelteni, addig Lili a biotechnológia kínálta lehetőségeket mérlegeli. Középiskolásként elvégzett egy külföldi biotechnológiai kurzust, és amikor csak lehetősége nyílik rá, az őssejtek világát kutatja. Amíg a többiek a Balaton partján heverésznek vagy a Műjégen korcsolyáznak, ő sötétben világító, génmódosított baktériumokat hoz létre.


Nem kell jókor, jó helyen lenni

„Elsőre megdöbbentett, mennyire könnyedén elérhető ez a módszer akár egy középiskolás számára is. Mindig is érdekelt a géntechnológia, de valahogy azt képzeltem, hogy a hétköznapi embertől azért még messzebb van – meséli lelkesen. – Harminc évvel ezelőtt, amikor először számoltak be arról, hogy képesek egérből nyert sejteket megváltoztatni, senki sem gondolta volna, hogy valaha is odáig jutunk, hogy technológiailag legalábbis le tudjuk gyártani a tulajdon gyerekünket a saját bőrsejtünkből. Vagy, hogy ki tudjuk nyomtatni a belső szerveinket. Esetleg, hogy a rák ellenszerét olyan mesterségesen növesztett érfalon teszteljük, ami bár a saját sejtjeinkből való, de nem a testünk része.”

Amit ma az őssejtfelhasználásról hétköznapi szinten tudni lehet, az egyrészt Lili generációjának a „betegbiztosítása”, vagyis a köldökzsinór vérből nyerhető őssejtek elraktározása, amivel az ifjú biotechnológus-palánta szerint két probléma van. Az egyik, hogy sokan a mai napig nem tudnak erről a lehetőségről, vagy nem tudják megfizetni a tárolást; a másik pedig, hogy a köldökzsinórvérből nyert őssejtek nem képesek mindenre. Vérsejteket például ki lehet belőlük alakítani, amivel jó néhány betegséget meg lehet gyógyítani, de legalább ugyanannyit vagy még többet sajnos nem. „Sokáig úgy gondoltuk – mondja szakértői többes számban –, hogy ezek az őssejtek bármilyen sejtté alakíthatók, és hogyha lefagyasztjuk őket, és feltesszük a hűtő tetejére, akkor 25 év múlva, amikor véletlenül megégetjük magunkat főzés közben, szó szerint kéznél lesz a megoldás.” Ma már sokkal messzebbre látnak a géntechnológusok. Ahogy Lili mondja, nem kell egy adott pillanatra várni, és nem
kell jókor jó helyen lenni.


Online rendelhető kutyaklónok

Leginkább az érdekli, és azt kutatja 18 évesen, hogy miként lehet a sejteknek a funkcióját megváltoztatni.

Az őssejtek olyan szupersejtek, amelyek képesek önmaguk korlátlan megújítására. Feladatuk egyrészt, hogy pótolják a már meglévő sejtjeinket, másrészt pedig, hogy előállítsák azokat. A bennünk lévő összes kifejlődött sejt egyszer őssejt volt, és abból lett az, ami ma. Osztódásuk során az egyik keletkezett leánysejt az anyasejt pontos másolata, klónja. Kialakulási útja során dől el, hogy milyen kifejlődött sejt lesz belőle: idegsejt, vérsejt, izomsejt stb. „Lenyűgöz, hogy a mára kifejlődött és változtathatatlannak hitt sejtjeinket is képesek vagyunk visszavinni őssejtállapotba, és újraindítani cseppnyi manipulációval a sejtesedési folyamatot. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Adott például egy cukorbeteg nő, veszünk tőle bőrsejtmintákat, azokat visszavisszük őssejti állapotba, majd inzulintermelő béta sejtekké differenciáljuk őket. Ennyire egyszerű az egész” – mosolyog.

Lili szerint békáknál már bevett gyakorlat az utódgyártás bélhámsejtekből: a sejtet visszaokosítják mindentudó, totipotens ősállapotba, majd azt megtermékenyítve készen is van a pici ebihal. „Szerencsére ez embernél egyelőre nem megvalósítható – mondja tudósoktól szokatlan megkönnyebbüléssel –, ugyanis még saját magunknak is túl bonyolultak vagyunk.”

Bár sokak még mindig csak Dollyt, a 20 éve megalkotott bárányt ismerik mint igazi, vérbeli klónt, a klónozás ma már ennél sokkal általánosabban elterjedt jelenség. Lili például mutat nem egy olyan weboldalt, ahol leadhatjuk klónozási igényünket háziállatainkra. Csak írd be különféle módokon, hogy klonozniszeretnemakiskutyamat.hu, és kidob vagy egy tucat weboldalt – meséli magától értetődő természetességgel. Ha a kutyusod meghalt, ne habozz, kattints ide, mielőtt túl késő! – hirdeti az egyik. Csak klikkelj a jobb felső sarokban lévő bevásárlókocsira, és már tiéd is a kis házi kedvenced klónja! – mondja a másik. Akár egy webshopban.

Kutyát egyébként egy brit házaspár klónoztatott először, miután megtudták, hogy imádott bokszer kutyusuk beteg. Halála után 12 nappal, mivel mindenképp vissza szerették volna kapni őt, a sejtjeiből egy mintát, és egy vaskos borítékot küldtek Dél-Koreába. Hat hónappal később meg is érkezett két, az eredeti boxerrel genetikailag teljesen azonos kiskutya. Lili szerint lassan ez is bevett gyakorlattá válik – Dél-Koreában egészen idáig több mint 1000 kutyát klónoztattak gazdáik kérésére a világ minden pontjáról. És hogy a macskások se maradjanak ki: természetesen cicusokat is gyártanak a misztikus Távol-Keleten, ráadásul fele annyiért, mint kutyát vagy haszonállatot!


Emberklónhadsereg fenyeget

Bár iszonyú izgalmas dolog számára az efféle teremtés, mivel nemcsak természettudós, hanem egyben filozofikus alkat, a bioetika felé is kacsintgat, és zsenge kora ellenére részt vesz a téma szabályozásában.

Ha a szárnyaló képzeletnek nem is, az ötletek gyakorlati megvalósításának azért szerinte is kell némi gátat szabni. Mert hol van a határa annak, hogy úgy alkalmazzuk ezt a technológiát, hogy ne szabaduljon el, és kerüljön ki a kezeink közül?

„Pár éve még attól féltünk – folytatja egyre hevesebben –, hogy robotok árasztják majd el a Földet, de számomra ma már egy emberklónhadsereg sokkal ijesztőbb jövőkép. A saját gyerekeink, de az ő gyerekeik már biztosan egy teljesen más világban fognak felnőni, mint amiben mi most élünk. Ha az általános iskolában megkérdezték tőlem, mi akarok lenni, azt mondtam, főállású divattervező és mellékállású állatmentő. Akkor a biotechnológia még nem is volt opció. Ha az én életemben ekkorát változott a helyzet, milyen lesz a világ a gyerekem számára?” – teszi fel a kérdést.

Most még nem számít etikátlannak, ha a fák és magok génjeit manipuláljuk, és zajlanak gyógyító szándékú genetikai beavatkozások is, de reproduktív célú klónozási kísérletért ma Magyarországon 5-től 10 évig terjedő börtön jár. Lili szerint nem csupán az „embergyártás” fenyegető. Számára talán az a legijesztőbb, hogy a génmanipuláció a fizikai adottságok miatti diszkriminációra is „megoldást” kínál. No de milyet? Egy olyan társadalomban, amelyben már plasztikai sebészekre sem lesz szükség ahhoz, hogy mindenki ugyanolyan „tökéletesen” nézzen ki, nem az lesz erény, ha valaki az aktuális trendeknek és elvárásoknak felel meg. Sokkal inkább az, ha az emberben megmarad valami veleszületett. „Valami egyedi – mondja. – És igen. Ha a tükörbe nézek, én is azonnal azt veszem észre, mi mindenen változtatnék magamon, de most már egyre inkább igyekszem úgy feltenni a kérdést: min nem változtatnék. Mert szerintem ez a jövő kulcsa.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!