„Az öngyilkosság igazi oka, az egyén közölhetetlen titka marad. Karl Jaspers, a 20. század nagy filozófus-pszichiáterének mondatát dr. Zonda Tamás öngyilkosság-kutató idézte, mikor arról kérdeztük: vajon mi vezethet odáig, hogy egy 19 és egy 21 éves lány önkezével vessen véget életének.
A sajtó az egy hete történt tragédia óta naponta világít rá valamilyen új fejleményre, hol a felelősöket keresve, hol pedig sajnálkozva. De valóban így kell kezelni egy ilyen szituációt? Nem ártunk ezzel még többet a lányok családjának?
De, sőt, a pszichiáter szerint a sajtó egyértelmű teendője a hallgatás lenne. „Média-kódexben kellene végre kimondani: egy-egy ilyen esemény nem hír. Nem csak azért, mert naponta 3-4 ilyen tragikus eset történik hazánkban, hanem mert sérti az áldozatok személyiségi jogait is. Korántsem biztos ugyanis, hogy beleegyeznének abba, történetüket egy ország ismerje meg” – mondta, hozzátéve: legszívesebben még a tény közlését is betiltaná, ha ahhoz előzetesen a hozzátartozók nem járultak hozzá. „Nagyon szomorú, visszavonhatatlan döntés eredménye egy ilyen értelmetlen halál, ezért az ilyen részletező, szenzációhajhász tálalást szankcionálni kellene. Javító-jobbító hatása nincs az ilyen közléseknek, pont ellenkezőleg, ötleteket sugall”. Az Egészségügyi Világszervezet folyamatosan tesz ajánlásokat, hogyan kellene az ilyen eseteket kezelni, és itthon is adtak ki az öngyilkosságok számának növekedése és a média közötti kapcsolatról szóló elemzéseket, ám úgy tűnik, hasztalanul. Legújabban az internetet teszik fő felelőssé a történtek miatt, mert a fiatalok állítólag innen szerezték be a méreg receptjét. Tény, hogy egyre több depressziós kamasz blogol a világhálón, ahol sötét gondolataikat osztják meg, és gyakran lelkes közönség követi bejegyzéseiket, de a webet főbűnösként kikiáltani a kutató véleménye szerint is elhamarkodott lépés lenne. „Az internet szerepe sajátosan kettős. Sok olyan portál van, ami hasznos, segíteni igyekszik és tud. A panaszok, indulatok, fájdalmak, csalódások, veszteségek személytelen leírása és megbeszélése, a „csetelés” sok esetben segíthet: a megértő szolidaritás, a saját élmények közlése sokszor bírhatnak megelőző, jótékony hatással. A különböző ötletadó, és erre buzdító portálokat azonban egyszerűen le kellene venni” – magyarázta Zonda. A szakorvos szerint vannak az öngyilkosság szempontjából „veszélyeztetett” életkorok, rizikócsoportok. „Ilyen az idős kor, a nagyjából egy időben jelentkező szociális-szellemi-testi hanyatlás megélése alapján, a másik pedig a pubertás kora. A még kialakulatlan személyiség ilyenkor sérülékeny, ennek megfelelő magatartászavarral, amit többnyire rosszul tolerál a környezet” – mondta. Egy stabil, erős személyiségen azonban semmilyen életkorban nem fognak sötét gondolatokat ébreszteni ezek az oldalak, mert ahogy Zonda is fogalmazott: „inkább a személyiség szerkezetében megbújó hajlamosítottság az ok, egy eleddig nem igazán megfejtett program, mely egy konfliktus, krízishelyzet esetén ezt az önpusztító megoldó mintát veszi elő”. A nemzetközi statisztikák szerint Magyarország négy szovjet utódállam mögött az ötödik az öngyilkossági listán.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
