Pietro Aretino, az 1500-as évek olasz reneszánsz írója így írt a kurtizánhivatás szakmai fortélyáról: „Mutasd a blúzon keresztül a kebledet, hogy csak az ingnyíláson keresztül lássék; aki megpillantja, le nem veszi róla a tekintetét.”
Mert hát a mell és a dekoltázs évezredek óta az egyik legrafináltabb csapda, amit a nők a férfiaknak állítanak; a teremtés koronájának óriási erőfeszítésébe kerül, hogy ne ezt bámulja. Mindez Sophia Loren olasz színésznőről jutott eszembe, aki szeptember 20-án ünnepelte 80. születésnapját. Mert Sophia tudta ezt. Megmutatta, de visszafogottan. Egyszer, csak egyetlenegyszer lehetett moziban látni teljesen csodás kebleit, mégpedig a Két éjszaka Kleopátrával című mű szerájjelenetében (bemutató 1953, amikor is sajnálatos módon éppen hároméves voltam), ezenkívül – lásd ama bizonyos sejtetés! – egyszer kimászik a tengerből a Fiú a delfinen című filmben (bemutató 1957, ugyancsak sajnálatosan hétévesen nem láttam), ahol is úgy néz ki, hogy nyugodtan indulhatna egy manapság megszokott vizespólós versenyen. A Tegnap, ma, holnapban egy emlékezetes sztriptízjelenettel örvendezteti meg akkori (1963-ban járunk) nézőit, ám csak a melltartó-bugyiig jutunk el, mert az őt néző Mastroianni – a legenda szerint – a nagy izgalmak közepette elalszik… És nagyjából ennyi is a „villantás”, viszont majd’ minden filmjében mintha mégis csak látnánk a nápolyi lány királyi idomait.
Nem volt könnyű helyzetben, hogy mellbedobással győzzön a korszak királynői között. Hiszen az ötveneshatvanas években olyan erősségekkel kellett megküzdenie, mint a svéd Anita Ekberg – ugyebár a felejthetetlen Édes élet a szökőkútban –, vagy Jane Mansfield – 97-es mellbőség –, a hasonlóan felszerelt Ursula Andress, aztán Catherine Deneuve, Raquel Welch, Elizabeth Taylor, hogy az isteni Gina Lollobrigidáról ne is beszéljünk.
Sophia Loren 73 évesen plasztikáztatta és megnagyobbíttatta a melleit. Ő is tudja, elsőként úgyis ezt bámuljuk…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
