A Hamász haditechnikája látványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt másfél évtizedben. A 2000-es évek elején még csak a Gázai övezetben barkácsoltak fegyvereket a szovjet rakétatechnika maradványaiból: a Khasszam- és Grad-rakéták hatótávolsága 17-20 km volt, így csak a dél-izraeli városokat fenyegették. Noha az utóbbit továbbfejlesztették Iránon átcsempészett kínai alkatrészekkel, de így is csak a duplájára sikerült növelni a teljesítményét.
Az áttörés 2012 novemberében következett be, mikor bevetették a Fardzs-rakétákat, melyek már 75 km távolságban is célba tudták juttatni a lövedékeiket, így Tel-Aviv lakossága is fenyegetve érezhette magát. Most pedig a feltehetően Szíriából származó M–302-es típusú, Khaibar–1-re keresztelt rakétákkal a Gázai övezettől 160 km-re lévő Haifát is bombázhatják a palesztinok. Mindazonáltal nem kell túlbecsülni a kapacitásaikat. Az izraeli titkosszolgálat információi szerint a Hamász katonai szárnya csak a rövid hatótávolságú rakétatöltetekből rendelkezik nagy készletekkel.
Az igazán veszélyes, nagy hatótávolságú fegyverekből csak néhány száz áll a rendelkezésükre, amiből, ha ilyen ütemben használják fel őket, hamar kifogynak. Az utánpótlás pedig igencsak kétséges, hiszen az új egyiptomi rezsim legnagyobb ellenségének tekinti a Hamász fő szövetségesét, a Muszlim Testvériséget, és a Gázai övezetbe vezető csempészalagutaknak állítólag már a 95 százalékát lezárta.
Az izraeli hadsereg legfontosabb védelmi rendszere, a Vaskupola a települések ellen irányuló rakéták döntő többségét képes még idejében észrevenni és megsemmisíteni, így jelentősen csökkenteni tudják a civil halálos áldozatok számát. Ugyanakkor a Vaskupola kiemelkedő teljesítménye ellenére sem képes minden támadást megakadályozni, így a puszta lehetőség, hogy a palesztinok bármelyik várost tűz alá vehetik, rendkívül frusztrálja az izraelieket. Egyelőre csak a levegőből felelnek a palesztin támadásokra, de azt már most sokkal keményebben viszonozzák.
A pszichikai nyomás miatt is, egyre nagyobb teret nyernek azok a jobboldali hangok, melyek azt követelik, hogy az izraeli hadsereg elsöprő technikai fölényét kihasználva mérjen végső csapást a Hamászra. Az izraeli hadsereg nagy valószínűséggel képes is lenne arra, hogy szárazföldi támadással megsemmisítse a Hamászt. Ugyanakkor ez nagy emberveszteséggel járhat, mi több, lehet, hogy Izrael nem járna jól, ha a Hamász helyére a káosz költözne, a mostanában jól bevált közel-keleti recept szerint szélsőséges dzsihádistákkal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
